FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége

WEBDOKI

Partnereink

Jan-ápr

Ki kész itt, és ott?

avagy: köd alattam, köd utánam...

Ezekben a hetekben két haza kongresszusára készülőben azon töprengünk, ki kész eljönni itt és ott a nagy találkozóra, s azon is, hogy ugyanezekben a hetekben miért kell minket kikészíteni. Mert talán nem újdonság a tisztelt olvasónak, hogy kikészülőben vagyunk. Van, aki már kész s van, aki csak készül, de valamennyien őszülünk.
Folytatván a szavak játékát, mondhatnám azt is, hogy nekibőszülni is tudunk, de ennek jeleit nem tapasztalom. Inkább csak ülünk bőszen magunknak, és morgolódunk, s bár olykor megtesszük ezt közösen is, a magyar orvos még ma is azt hiszi, hogy van mit féltenie. Az egzisztenciáját. Ha nevezhetjük annak azt, amit megél az a magyar orvos.
Mélyen, nagyon mélyen van a hazai egészségügy közhangulata, s belepillantva a még oly óvatos sajtóból is ezt olvashatjuk ki. Pártállástól függetlenül jelennek meg az elégedetlenkedések és bírálatok a reformnak nevezett sarci módszerekről, s a henger mégis halad. Halad és mindent visszafordíthatatlanul maga alá tipor.
Vajon, ha majd néhány év vagy évtized múltán, akik az akkori katasztrofális gondok gyökereit kutatják és ezekre a hónapokra hivatkoznak, mit fognak mondani? Csak az ötletgazdákat és végrehajtókat fogják bírálni, vagy majd megszólal a vád azok irányába is, akik ellenkezhettek volna, de meg sem próbálták(tuk)? Ki tudja?
Mindenesetre érdemes lenne elgondolkodni felelősségünkről!
Egyre csak hajtogatom, hogy az egykor oly komolyan vett Hippokrátészi esküt nem csak a gyógyító munkánkra tettük le, hanem arra is, amit a munka feltételei jelentenek. Ma ez fokozott mértékben érvényes. Ma meg kell küzdeni azért, hogy gyógyíthassunk. S bár ez a küzdelem hatékonyságunkat nagymértékben csökkenti, mégis feladatunk. Mert ha nem tesszük, akkor nem volt értelme annak az eskünek. Vagyis ha felvesszük a kesztyűt, akkor legalább próbáljuk menteni azt, ami menthető, ha nem egyéb legalább a becsületünket.
A történteket esetleg másként értékelő olvasó kérdezheti: akarom-e a hőzöngést, a szélsőséges megnyilvánulásokat? Nos jóelőre kijelentem, nem erre bíztatok. Nem is ezt tartom eredményre vezetőnek. Ugyanakkor azt a hihetetlen ágazati (nevezhetjük szakmainak is) és társadalmi elutasítást, amely mindenféle egészségügyi érdekvédelemmel kapcsolatos megnyilvánulást el és megítél, károsnak, indokolatlannak és Európától idegennek tartom. Ha jól meggondoljuk, senkinek nincsenek a kezében olyan hatékony eszközök, mint éppen az egészségügynek arra, hogy megvédje a betegivel azonos érdekeit. S íme éppen ezt voltak képesek ügyesen törvénytelennek és embertelennek, beteg és társadalomellenesnek kikiáltani, fejekbe sulykolni. Vajon mekkora az esély arra, hogy a társadalom megértse és támogassa tiltakozásunk megfontolt, de mégis hatékony formáit?
Valahol erre kell elindulni, az új Kamara remélhetőleg ezt az utat is megvizsgálja.
A szakma és a józanész érveinek meghallgatása elmaradt végleg. Legfeljebb látszatát keltik annak, hogy véleményünket kikérték. Annak, hogy figyelembe is vegyék, még halvány jele sem észlelhető. Mi más maradhat tehát, mint a figyelemfelkeltő tiltakozás eszközei, az egészségügy valódi erejének felmutatása, annak fitogtatása, vagy tényleges zsarolásra való bevetése nélkül.
A keményebb véleményt képviselő olvasó is kérdezhet: ha minden így megy tovább, ha az egészségügyi kormányzat a saját koalíciós partnereit is kijátszva járja táncát a porcelánboltban, akkor miért ne lehetne akár a szó hasznos értelmében, a nemes cél érdekében zsarolni is?
Remélem azonban, hogy idáig nem kell eljutnunk. Sokkal erősebb és nagyobb országokban is elég volt az ágazat erejének megismertetése, mi több még erre sem volt szükség, mert jól ismerik ott azt.
A történteket józanul értékelő olvasó most azt mondja: Ja kérem, ott valóban demokrácia van.
S én is újra kérdezhetek. Ami itt történik tényleg kikészít? És azt is, hogy ki kész itt a valódi demokráciára? Mert az egy életforma. Jogokkal és kötelezettségekkel. A jogok megvédése pedig a demokráciában élő polgár kötelezettsége.
Az egészséghez – mint tudjuk – alkotmányos jogunk van.

Leányfalu

Szász István T.