KARÁCSONY – „SZILVESZTEL”

„Karácsony-Szilveszter, mit hoz és mit veszt el”, szólhat a mondóka. A magyar egészségügy már arra van szocializálva, hogy miközben egy-egy lejárt karácsonyi szaloncukorral megkínálják, az év végi mérlegen kiderül, hogy egyre nagyobb darabokat haraptak ki belőle.
Csak nem ekkorát, mint ezúttal! Szólhat a gyors válasz ezen az év végen.
Ha pedig az egészségügyből von el bárki is, legyen az convergencia program vagy báránybőrbe bújtatott tőke, az főbenjáró és mindenkor számonkérhető bűnt követ el. Különösen egy olyan nemzet esetében, amelyik a demográfiai örvény szélén szédeleg. Erre semmiféle magyarázat nem fogadható el. Nagyon sok olyan terület van ahonnan el lehet vonni, de mai helyzetünkben az egészségügy, a tanügy és a kultúra fűnyíró alá helyezése, a végveszélyt kísérti.
A magyar választó memóriája azt mondják csupán három hónapra képes visszaemlékezni. Sértő lehet a megállapítás, bár a gyakorlat mostanság ezt igazolta. De ha – a többiről most nem beszélve – visszatérünk szűkebb köreinkhez, vajon a magyar egészségügy munkása választó-e? Miből választhatunk mi? Abból, amit az ország választani hajlandó lakosságának egy százalékából kivált ezreléknyi elit akar? Vagy a világon sokfelé kipróbált bevált és be nem vált megoldások palettájáról ésszerűen, felelősséggel, közös jövőben gondolkodva? Nekünk sajnos kiderült, hogy nincs választásunk.
Azok, akik azt, ami most történik – koalíciós partnereiket is megalázva – akarják „rajtunk átverni”, éppen jelenlegi felkent vezetőjükkel mondatták ki neoliberális ars poeticajukat amely így szól: „ha a mocsarat le akarjuk csapolni, nem kérdezzük meg a békákat”.
Kedves Békák! Ma még a mocsárban dagonyázók! Holnap talán kiszáradt bőrünket cserzi a nap a kátyús magyar út szélén?
„Eszi, nem eszi, nem kap mást”, szól a már régen paradigmává nemesített pesti mondás. A legenda szerint egykor vámosok látta babkávé-madáreleségre dolgozta ki Puskás Öcsi bácsi. Mára már a békákat táplálják így? Megkérdezésünk nélkül, nem csupán a munkánk minőségét döntően befolyásoló érdekeinket mellőzték, de a gyógyítást szolgáló szakmai véleményünket sem vették figyelembe. A folyamatot formálissá züllesztő határidőkkel történtek ugyan kirakat egyeztetések, de egyetlen ott elhangzott véleményt sem vettek figyelembe. Nevetségessé váltunk az általunk képviselt és nemzetjövőbe vágó tevékenységgel együtt. Ezenközben a dédelgetett multik, a Hankókák, számolatlanul seprik be az előnyöket és előjogokat.
Szép új világ. Megjósolták ezt nekünk kétféleképpen is. Verne Gyula volt az optimista, ő még csak villódzó színes gombokat látott a csodás szerkezeteken, melyek az emberiség szebb jövőjét szolgálják. De volt nekünk is egy látnokunk, Madách Imrének hívták, s ő is lefestette a valódi jövőt, az embertelent.
Ismét csak politika zaklatta adventünk után Karácsony jön, és aztán átkacagjuk magunkat egyik szomorú évből a másikba.
Minket azonban eskü kötelez. Akinek nem tetszik, ledobhatja magáról a fehér köpenyt, vagy felsőbb ösztönzéssel elmehet oda, ahol az eskü betartható. Itt, ebben a kis hazában azt az esküt csak akkor tarthatjuk életben, ha megőrizzük Verne gyógyerejű derűlátását, de meghallgatjuk a nagy magyar vátesz végső intelmét, és küzdünk: bízva, bízván.
A kockát megpróbálták elvetni, de a sárkányfogvetemény még nem kelt ki.
Figyeljük a folyamatot!

Szász István T.

FAKOOSZ XVII. Országos Ülés Héviz 2008. április 11-13

Régi problémák- új lehetőségek

Elnöki beszámoló

FAKOOSZ sajtófigyelő

Fontos ismeretek háziorvosoknak

Nézz vissza bölcs haraggal

Mér(l)eg

Dr E.Cs elmélkedései

Vállalkozók figyelmébe

Szilveszteri viccözön

Légy büszke magyar!

Több mint bor: pezsgő

A borfejtésről

Küldj egy receptet!

És megint 1 % !

Munkaszüneti napok 2008-ban