Megy a bicikli?

Kedves Kollégák, Barátaim, Tagtársak!


A FAKOOSZ, Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége új ciklusába lépett. Közösségünk nehéz éveket élt meg és a megosztás, a közöny, a kiégetés és kifárasztás, a presztízsrombolás évei során sem szűnt meg munkálkodni. Sőt! Most újabb magaslatok felé próbál pillantgatni.
Tevékenységünk három évvel ezelőtt felvállalt új profilját a történelmi kényszer ismét harciasabbra szabta, de hála Istennek igencsak kézzelfogható jelek mutatják, hogy az ismét reánk kényszerített terepruhában is megálltuk a helyünket. A FAKOOSZ megint példát és utat mutatott az egész orvostársadalomnak. Az önfeladás „nem lehetje” helyett az éltet jelentő „lehet mert kell” elve győzedelmeskedett.
A sors is úgy akarta, hogy az ütközet színhelye a mi felségterületünkre kerüljön és a sikeresen megrendezett kongresszus erre méltónak is bizonyult. Ezért ismételten köszönetet kell mondanom a szervezőknek. Nem volt egyszerű a munka és nem volt kicsi a felelősség. Ezt nem volna helyes elfeledni. Gondolom nevük felsorolása teljesen szükségtelen. Valamennyien szívetekbe zártátok már őket.
Ehhez a kollektív tetthez egészséges veszélyérzet, a pillanat bölcs felismerése, a MOK belőlünk sarjadt vezetőibe vetett bizalom, bátorság és felelősségérzet s még ki tudja mennyi minden kellett. Mindezek most ebben a – népszavazás nyújtotta – kegyelmi pillanatban együtt voltak.
Akik eljöhettek elégtétellel élhették meg a már akkor nyilvánvalóvá vált sikert, akik nem engedhették meg magunknak, hogy ott legyenek, azóta talán hallottak a történtekről, bár érdekes módon működött egyfajta „elhallgatás”, mely, mint tudjuk, ott van a mikropolitikai manipuláció módszertanában.
Szép volt, felemelő volt, jó volt megélni az egység e pillanatait, s azt az érzést, hogy erő vagyunk. Nyugodt, egyáltalán nem önző, hanem felelősséggel döntő, higgadt, nemzetben gondolkodó erő.
Szeretném, ha azok, akik ezt megélték elmondanák a távolmaradottaknak, s főleg a kétkedőknek, a kishitűeknek vagy elégedetleneknek, a nem ok nélkül türelmetleneknek. Mert tudjuk, hogy még ma is vannak olyanok, akik nem hisznek abban, hogy lehet küzdeni, hogy érdemes összefogni és a megosztásunkra játszóknak felmutatni ezt az erőt.
Az elkövetkező FAKOOSZ-ciklus remélem ezt fogja igazolni.
A csatát megnyertük, de a háború (csúnya szó, s szeretném, hogy ne legyen az a szó szoros értelmében is) még előttünk áll. Végig kell vinni és ezzel párhuzamosan meg kell valósítani azt a célt is, melyet három éve tűztünk magunk elé: a presztízsünk helyreállítását. Soha ennyire aktuális nem volt, soha ennyire nagy gyakorlati jelentősége nem volt. Ráadásul – merjünk optimisták lenni – (?) most az új miniszter is a mi jelszavainkat emlegette. A bizalom helyreállításáról és az egészségügy presztízséről beszélt, sőt e bemutatkozó megnyilvánulások után most a „Biztonság és partnerség: feladatok az egészségügyben 2010-ig” című – a Kormány által lefogadott – programtervezetben is feltűnnek szóban vagy írásban a különféle tárgyalásokon általunk képviselt elvek, gondolatok. Ha ez a szándéka valódi, akkor azok végrehajtói bennünk jelentős támaszra lelhetnek. És mindenki, pártállástól függetlenül, aki az egészségügy és az orvostársadalom, benne az alapellátás valódi gondjainak valódi megoldására törekszik, nem ellene, hanem érte és vele.
Mert csak, aki ezt teszi, az lehet valóban a nemzet egészségének szolgálója.
Mi egész életünkben ezt tettük. Csendben, áldozatosan, lehetőségeinket messze meghaladó eredményességgel, megbecsülést nélkülözve, gyakran megbántva, támadások tüzében, megosztva és lebecsülve.
Szubjektívnek is nevezhető felsorolás a fenti, de sajnos tagadhatatlanul és szárazan igaz.
Az elmúlt hónapok tanulságai alapján, mint a FAKOOSZ újraválasztott elnöke is szeretném remélni, hogy bár eddigi erőfeszítéseinket sem honorálták a megérdemelt elismeréssel, s bár máris olyanok tolakodnának a siker fénycsóvájába, akik éppen annak kerékkötői akartak lenni, lendületünk nem törik meg. Azt remélem, hogy a szolgálat életfilozófiánkká vált szemléletét nem feledve a ciklus végére pályaképpel rendelkező tagjai lehetünk egy ismét felemelkedőben levő magyar társadalomnak, olyan tagjai, akik tudatosan és aktívan – s természetesen a tőlük reálisan elvárható mértékben és hatásfokkal – vesznek részt a hazánkat fenyegető legnagyobb veszedelem: a demográfiai katasztrófa elkerüléséért halaszthatatlanul megszervezendő nagy átfogó küzdelemben is.
Az újabb öt évre kapott bizalmat köszönöm, s ha a jó sorsom is megengedi, minden erőmmel igyekszem megszolgálni.

Leányfalu

Szász István T.

FAKOOSZ elnöki beszámoló 2008.

Sajtóháttér

Siker előtt, siker után

Ráckevei gondolatok, tapasztalatok 2008

Meghívó a FAKOOSZ vezetőségének kihelyezett ülésére

Dr E.Cs. látszólag elégedett dörmögései

Dr E.Cs. közös elmélkedése egy idős betegével

FAKOOSZ sajtófigyelő

Támogatóink 2008-ban

Krumpliveszély!

Tüttyölt ratyli recept

Kéretlen tanácsadás

Bográcstól bográcsig

Praxishirdetés

Rémtörténet

Küldj egy receptet!