Forrás: Magyar Hírlap

Meddig lesz még hálapénz?

A MH 1998. dec. 7-ei számában megjelent hálapénz cikkhez hadd szóljak hozzá, mint orvos, aki 39 évig dolgozott Svájcban, egy fillér hálapénzt sem kapott, de mégis tisztességesen megélt. A legtöbb nyugati országban a hálapénz fogalma nemcsak ismeretlen, hanem le sem fordítható az ország nyelvére. Miért? Sok magyar orvos azt hiszi, hogy azért, mert az orvosok jövedelme kielégítõ. Ez így igaz, de nem ez a valódi oka a hálapénz hiányának. Nem olyan magas ugyanis a jövedelem, hogy ne bírna el egy kis adómentes kiegészítést. A nyugati orvosok sem mazochisták, ezért óvom kollégáimat az illúziótól, hogy a jobb fizetés majd megszünteti a hálapénzt. (Ezt a Fidesz politikusainak is tudniuk kellene; egyébként a Kádár-korszakban is mindig errõl volt szó.) Nyugaton azért nincs hálapénz, mert a beteg nem ajánlja fel; az orvos bizony ott is elfogadná, ha a beteg felkínálná. Azért nincs hálapénz, mert az orvos fillérre tudja, hogy mi a kötelessége, a beteg ugyancsak fillérre tudja, hogy milyen orvosi szolgáltatás jár neki. Az esetek 98 százalékában biztosított beteg áll szemben magánorvossal. A beteg fizeti a biztosítási díjat; az orvos számlát állít ki az elvégzett szolgáltatásokról, rendszerint szerzõdéses tarifák alapján. Ebben a rendszerben nincs helye a hálapénznek. A kórházban sem, mert a kórházi költségeket is a biztosító fizeti. A „jobb” kezelést, a különszobát is a biztosító fedezi - persze magasabb díj ellenében. Ehhez járul az a tény is, hogy orvos és orvos, valamint kórház és kórház között igen csekély a minõségi különbség.

Adva van tehát számunkra is a recept: el kell érnünk a teljes lakosság biztosítottságát, és magánosítani kell az egész egészségügyi rendszert. Ezen kívül a „rossz” kórházat fel kell emelni valamilyen „átlagos” színvonalra. Amíg ez nem történik meg - szégyen ide, szégyen oda - lesz hálapénz.

Dr. Pintér Emil

Budapest