 |
|
 |
| KÖR 1999 Január: Kedves Kollégák! |
Olvastad már Csongor cikkét, (ha nem, lapozz oda! - érdemes), így talán elgondolkoztál azon, Mi, mezei körorvosok mennyire vagyunk túlterheltek, túlhajszoltak, frusztráltak, depressziósak.
Te, aki tökéletesen meg tudod határozni a pszichosis maniaco-depresszíva, a neurosis depressiva, a maior depressios epizód minden tünetét, aki gyógyszerrel, táppénzbe vétellel, nyugtató szavakkal segítesz betegednek kilábalni a gödörbõl, mertél-e odáig fajulni, hogy végiggondold - ezek közül a tünetek közül melyiket ismerem föl magamon? Vagy ha fölismertem, mit tudok, akarok ellene tenni? Vagy már ott tartasz, hogy csak legyintesz - ez is elfér a többi gond, baj közé - és csak robotolsz tovább?
Gondolkodtál-e már azon, hogy megoldatlan lelki problémáidat cipelve mennyivel nehezebben végzed napi munkád, mennyi energiád emészti fel önmagad „formába hozása”, mennyi kedvesség, mosoly, nyugalom veszik el betegeid, családod, önmagad számára a napi õrlõdés miatt?
Az év végeztével, érdemes számot vetni az elmúlt év eredményeivel. De vajon nem a legfontosabb-e önmagunkkal számot vetni? Kitöltünk százféle adatlapot, statisztikát, felmérést betegeinkrõl, rendelõnkrõl, vagyoni és pénzügyi helyzetünkrõl, képzettségünkrõl, csak épp a hétköznapi ember, a homo sapiens, s már nem is emlékszünk rá, a homo ludens veszik el az adathalmazok között.
Pedig valahol mi is, irigyelt, lenézett, alá-, fölébecsült mezei körorvosok is embernek születtünk és szeretnénk is ebbe a biológiai körbe tartozni. Elgépiesedõ, elanyagiasodó világunkban legalább mi, az embert igazában ismerõ, értékelõ része az emberiségnek próbáljuk meg ne csak betegeinknek, magunknak is megteremteni az alapvetõen fontos lelki békét.
Persze tudom, most azt mondod, hogy hagyjanak már békén, elég, ha a napi csõdtömeg ránk zúdul, százfele rohanunk, a TB és az önkormányzat között lavírozunk, mellékállásokkal próbáljuk magunk és családunk létfenntartását biztosítani, kinek van ideje, kedve, energiája önmagával foglalkozni!
Mondhatod azt is, hogy amíg a beígért jövedelem-növekedés, a legalább személyi jogú privatizáció lehetõsége csak a kéklõ távolokba vész, és a választási ígéretek szintjén marad, amíg vagyonokat fizetsz egy-egy hétvégén továbbképzésedért - miközben vállalkozóként leperkálod a továbbképzési adót, amíg nem látod, hogy minõségbiztosítás - szakmai protokollok szakmai megegyezésen alapuló irányelvei veszik át a TB szakmai egyeduralmát, amirõl már többen több helyen bebizonyították, hogy kevés egy elvárható szintû rendelõ és munkatársai fenntartásához - nos, kérdezheted, addig minek töprengj a magad baján.
Talán azért, hogy frissebben, egészségesebben, átgondoltabban küzdhess TE is még el nem vett jogaidért. Azért, hogy a magad földrajzi területén átgondoltabban, következetesebben érvényesíthesd betegeid és saját jogos elvárásaid. Ezért, hogy együtt, egységesen mondhassuk ez a FAKOOSZ, melynek minden tagja tud és akar is tenni valamit önmagáért, a többi kollégáért - és rajtunk keresztül mindig a végfelhasználó, a beteg érdekében.
Sose feledd, a FAKOOSZ mint szervezet sok mindent kiverekedhet helyetted, támogathatja a Kamarát, ötleteket adhat miniszternek, TB-nek, pénzügyi hatóságoknak, tiltakozhat és küzdhet, de szûkebb hazádban jogaidat csak TE érvényesítheted! Sõt, NEKED kell észrevenned azokat a problémákat is, melyekben egy egységes szervezet egységes fellépését várod - országos szinten!
Nem kis feladat sem az egyénnek, sem a FAKOOSZ-nak. De ehhez stabil, biztos egzisztenciájú, fizikálisan és mentálisan egészséges emberekre van szükség. Ez utóbbi kettõt biztosíthatjuk mi, egyének, és akkor lesz minden láncszeme által erôs és segítséget, támaszt biztosító a FAKOOSZ.
Sokat gondolkodván azon, hogy ebben mégis milyen segítséget nyújthatnánk, két fontos lépést szeretnénk megtenni.
Az egyik, hogy felmérést készítünk saját magunk psychés státusáról, amit a késõbbiekben egy országos konferencia keretében szeretnénk megvitatni. Itt nemcsak tényfeltárást szeretnénk, hanem megoldási javaslatokat is keresünk közösen, saját problémáinkra. Ennek elsô lépése lenne ez a kérdõív, melyet kérünk, hogy miután alaposan elgondolkoztatok rajta, és esetleg már ki is találtatok egy-két jó ötletet a helyzet javítására, január folyamán juttassatok el címemre.
Másik javaslatunk, hogy szeretnénk egy FAKOOSZ-rendelõt, ahol hétvégeken, hosszú távra elôre megadva az ellátást nyújtó kollégák nevét, bejelentés alapján, éjjel és nappal lehetõség lenne saját magunk fizikális státusának megismerésére, ha úgy tetszik szûrés-gondozás megszervezésére, és természetesen az általad megtisztelt kollégával együtt a therápiás javaslat kidolgozására. Mert gondolj csak bele, TÉGED mikor látott utoljára ELLÁTÓ orvos? (Acut cholecystitist és traumás ellátást kivéve?)
Mens sana in corpore sano. Ahogy öregszem, egyre inkább rájövök, hogy nem hülyeség. Tegyünk érte valamit! Magunkért, gyerekeinkért, betegeinkért is érdemes saját életminõségünket legalább a tõlünk telhetõ szinten javítani. A többit majd kiverekedjük magunknak, mint FAKOOSZ...
dr. Simek Ágnes
6522 Gara, Vöröshadsereg u. 13. |
|
 |
 |
|
|
 |
