 |
|
 |
| KÖR 1999 Február: DR. E. CS. ELMÉLKEDÉSE RÉGI ÉS ÚJ MEZSGYÉJÉN |
Csalódásról csalódásra tengõdõ ismerõsünk Óbudán hajt át. Sokadszor. Torlódás és megállás. Ismét alkalom az elmélkedésre.
Szemét körbehordozza a világvárosi tájon. Elõtte tornyosul a blokk negyed új, hatalmas, szürke és koszos, kétségtelenül azonban sok rászoruló családnak otthont adó egyen épületeivel. És árnyékukban ott lapul szerényen a múlt. Szépséges kis házak, palotácskák, emlékeket, történelmet hordozó, emberszabású és szemet gyönyörködtetõ mivoltukban.
Régi és új. Hagyomány és modern sablon. Magyar múlt és akárhol látható egyen jelen.
A kocsisor tovább halad. Mellékutcába fordul s ismét dugóban találja magát. Hótorlaszok, araszoló gépkocsik.
Itt a ritkás régebbi épületek között, azokkal barátkozó, szépségüket bár eltakarni vagy lehetetlenné tenni nem akaró újabb házak sora vonja magára figyelmét. Mintha jelen és múlt párbeszédben döntene arról, hogy érték ami volt, meg kell õrizni embernek kedves vonásait.
A lakásban, hova intézendõ ügye s baja szólította, modern bútorok. Kényelem. De ami a szemet magára vonzza, ami uralkodik, ha szerényen is de harmonikusan, egy antik bútorokkal berendezett sarok. Meleg, hívogató, mûvészi.
Íme múlt és jelen szövetsége, gondolja E. CS. és gondolata tovább röppen.
Eszébe jutnak az ósdi nemzeti és a modern világpolgár vita részletei minden szélsõségükkel. Agyában felvonulnak mint lágerek sorvatag lakói, a besározott szavak és definíciók. Olyanok, hogy szeretet, lovagiasság, becsület, hit, adott szó vagy éppen olyanok, hogy nemzet sõt magyar.
Látva látja mennyire üresek modern világunk azon sarkai, hol ezek a szavak, ezek a tulajdonságok, ezek a tartalmak fontos helyre találnának és lakályossá tennék, tehetnék a dermesztõ jelent.
Alig hallja a házigazda szavait. Zavartan búcsúzkodik.
Kocsijába száll, hogy elkeveredjen az épülõ világváros arctalan forgatagában.
1999. február 21 Dr. Szász István T.
|
|
 |
 |
|
|
 |
