 |
|
 |
| KÖR 1999 Február: Ez már a fény?! Vagy csak villogtatnak?!? |
Repül az idõ. Közhely, de igaz. Ismét új esztendõben, annak is már a harmadik hónapjában járunk. Elõttünk immár hagyományos siófoki találkozónk. Közeledvén az idõpont, gondolataim csapongva szállnak, mirõl, mikrõl beszélgethetünk majd a viszontlátásnak örülve a zöld és a fehér asztal mellett, milyen aktualitások foglalkoztatják manapság nemcsak tagságunkat, de az egész, közel 7000 fõs alapellátó nagycsaládot, melyek továbbvitele, formálása szempontjából - nyugodtan mondhatjuk – mérföldkõ a FAKOOSZ évenkénti szakmapolitikai fóruma a Balaton partján.
Közel egy esztendeje, hogy a háziorvosi rendszer teljes privatizációjának kérdéscsomagját szakmánk és a politika állóvizébe dobtuk, a mai napig sem szûnõ, helyenként viharos hullámverést okozva. Tény, hogy felvetéseink, javaslataink még saját berkeinkben sem arattak elsõ hallásra osztatlan lelkesedést. Ám a szeptemberi miniszterelnöki bejelentés, és az azt követõ ováció lecsengett, és lassan mindenki számára világossá váltak a részletekben rejlõ problémák. Sajnos megint igazunk lett, pedig igazán szívesen szégyenkeztem volna papírra vetett “túlzott aggódásomért” egy hótolószerûen lebonyolított prompt teljes magánosítás után. Hótólásban az elmúlt hetekben hál’Isten volt részünk bõven, sõt itt-ott egy kis “hóhányás” is adódik, a problémák megoldása viszont tapodtat sem haladt. Csodák persze továbbra sincsenek manapság, ellendrukkerek – még a saját szakmánkon belül is – viszont szép számmal.
Más.
Ma, amikor e sorokat papírra vetem, még csak a médiából értesülhettem, hogy megjelent (?) az 1999. évet szabályozó finanszírozási rendelet. (Jobb késõn, mint még késõbb, az meg már teljesen megszokott, hogy elõbb tudja a polgár a Híradóból, mint a szakember, akit érint. A tálalás hangnemérõl meg ne is beszéljünk!) Talán történelminek is nevezhetõ a pillanat, mert, ha igazak a hírek, végre meghallgattak. Hosszas és ismétlõdõ vitákat folytattunk a tél folyamán, szakértõi anyagokkal halmoztuk el kérve és kéretlenül a jogalkotót, hogy ne szülessen ismét érdekeinket és a józan szakmai megfontolásokat semmibe vevõ, születése pillanatától agyontámadott jogszabály. Információim szerint – hosszú idõ óta elõször – lényegesen változtattak a kritizált tervezeten, javaslataink alapján. Ez eddig példa nélkül álló cselekedet volt. Vajon ez már a fény? Vagy csak villogtatnak?!?
Megint más. Olvasom a Magyar Hírlapban (l. lapszemle), hogy ismét felmerült a szakszervezet részérõl a sztrájk, mint végsõ érdekérvényesítô eszköz lehetôsége az egészségügyben. Számomra ez eddig nem hír, hallottam már hasonlót, mint ahogy azt sem érzem lényeges kérdésnek, vajon 13.1%, netán 16, vagy per abszurdum 25% béremelés az alku tárgya. Bocsánat, ha kimondom, nem igazán oszt, vagy szoroz, amikor a dolgozók elmaradása több száz százalékosra is tehetô. Ami felvillanyozott a hírben, hogy végre kimondták, a biztonságos és tisztességes betegellátás teljes ellehetetlenülése okoz mérhetetlen elkeseredést és további elvándorlást ezer sebbõl vérzõ egészségügyünkbõl. Szerintem ez olyan alapvetõ ok, amely végre egymás mellé kell állítsa a kórházi portástól a tanszékvezetõ egyetemi tanárig a szakma minden katonáját. Olyan gondolat fogalmazódott meg végre, amely biztosíthatja a teljes összefogást, garantáltan helyes és tisztességes cél – a betegellátás biztonsága! – érdekében. Nem lehetünk örök ütközõ, agyonfrusztrált puffer a hangzatos politikai jelszavak és ígéretek, valamint a biztosítói önkény által nyomorított, kiszolgáltatott betegeink lassan elviselhetetlen panaszáradata között. Nem hiszem, hogy “ez a harc lesz a végsõ…”, de hogy komolyabb és nemesebb, mint a szintén nem lényegtelen bérharc, az biztos! Ami pedig az orvosok sztrájkhajlandóságát illeti (l. a cikk utolsó elõtti bekezdésében a MOK elnökének kijelentését), mi csak saját adatainkra támaszkodhatunk. Bizonyára emlékszik a tisztelt olvasó, hogy Szövetségünk épp egy esztendeje szondázta a tagságot többek között a hatékonyabb érdekérvényesítés megengedhetõnek tartott eszközei tárgyában (A KÖR és a MAGYAR ORVOS teljes terjedelmében leközölte az eredményt, mely a FAKOOSZ honlapján a mai napig is olvasható). A válaszadók 51%-a értett egyet a sürgõsségi ellátás fenntartása melletti munkabeszüntetéssel, további 14% pedig a teljes sztrájktól sem riadna vissza. No comment!
Amint látható, nem túloztam a bevezetõben, visszaolvasva az eddigieket valóban saját gondolataim csapongásával szemebesülök. Nézze el nekem a kedves olvasó! Ilyen a mai lelki közeg, amelyben létezünk és dolgozunk. Lesz tehát mirõl szót váltanunk áprilisban, van megoldandó feladat bõséggel. Ott a helyünk Siófokon, hogy problémáinkat a tõlünk megszokott határozottsággal megfogalmazva tárhassuk a közvélemény elé. Ne feledjük, választás is következik, melynek eredménye meghatározó lesz a következõ esztendõk arculata, hangneme, eredményessége szempontjából. Nõnek a terhek, a feladatok. Erõsítenünk kell, ha nem akarjuk, hogy leírjanak bennünket!
Úgy tûnik, kiadó a fõvilágosítói munkakör. A FAKOOSZ továbbra is vállalja, ha tagsága is úgy akarja! A jelt megadtuk, így villogtatásra nincs szükségünk. Az 50 éve tartó film lepergett, most már fényt kérünk! Ne bízzuk másokra, vagy a véletlenre a jövõnket! Hallassuk hangunkat, találkozzunk minél többen április utolsó hétvégéjén!
- Dr Éger István -
|
|
 |
 |
|
|
 |
