 |
|
 |
| KÖR 1999 Február: Zárójelentés a Háziorvosok IV. Téli Országos Kongresszusáról |
Mátrafüred, 1999. február 12-14.
Háromnapos konzílium az alapellátásról
Anamnézis:
Az évtizedek óta súlyosan alultáplált magyar egészségügyi ellátó rendszer talán legfontosabb(!?) de mindenképpen a leghatékonyabb szegmense az alapellátás. A statisztikákat szemlélve látható, hogy itt történik az orvos-beteg találkozások kb. 80%-a és ezek jó része definitív ellátással zárul. A jó szülõ gondoskodásának köszönhetõen, felismerve ezen tények fontosságát, évekkel ezelõtt elkezdõdött ezen lesoványodott rendszer kondicionálása, vitamindús táplálással. Ez meg is hozta eredményét, mert a mûködésképtelenség határán álló rendszer néhány év alatt elég jó erõre kapott -a többi „nagyobb testvéréhez” viszonyítottan. Az itt dolgozó kollégák visszakaptak valamit a már elveszni látszó hitükbõl, és újult erõvel fogtak az addig sem kevés munkához. Tovább képezték magukat, tömegesen szakvizsgázni kezdtek és elhatározták, hogy évente tartanak több „konzíliumot” országszerte, ahol a további terápiás lehetõségeket tekintik át a szakmapolitikát reprezentálókkal együtt.
Az ez évi mátrafüredi Kongresszust két nappal megelõzõ havazás kissé rányomta bélyegét a rendezvényre, ugyanis sok kolléga nem tudott eljönni a Nyírségbõl, Borsodból és a Hajdúságból, de így is több mint 250-en vettünk részt az eseményen. Sajnos néhány neves meghívott elõadó is kénytelen volt lemondani a részvételt, de így is sikerült megtölteni színvonalas tartalommal a rendezvényt, és errõl odaérkezett elõadunk és kollégáink gondoskodtak.
Status:
1999-re kp. táplált mûködõképes rendszer. A mûködtetõi már sikeresen túljutottak (mindössze néhány kivétellel) az 1998. XII. 31-i határidõn, megszerezték végleges jogosítványaikat! Sõt, az étvágyuk 1998. IX. 30-án még egy csapásra meg is nõtt! (Nagyvárad tér, Orbán Viktor miniszterelnök úr bejelentése!) További „gyarapodásra” várnak, amiért még nem tudják, hogy õk maguk milyen áldozatot lesznek kénytelenek hozni, de reménykednek, és bizonyos hogy képesek megtenni ezeket a minden bizonnyal „nem olcsó lépéseket”. Sportnyelven szólva sokat próbált, edzett társaság õk is, akárcsak a többi „csapattársuk”, akik szintén várnak rá, hogy õk is helyzetbe kerüljenek! A pálya más részén játszó kollégáknak üzenjük innen is: nem vagyunk önzõ játékosok, amint „tisztára játszottuk magunkat” azonnal passzolunk hozzátok! Sajnos - mint más egyéb labdajátékokat - ezt is egy labdával játszák és ezt most úgy tûnik - hozzánk került. Vannak azonban csapatunk játékában olyan elemek is, amelyeket nem lehet kondíciójavítással megoldani. A mátrafüredi „taktikai értekezlet” elsõ napján áttekintettük a tulajdonokhoz jutásunk folyamatának jelenlegi helyzetét.
A konzílium résztvevõi voltak:
A „bõvebb keretbõl” meghívott kollégáink, akik hivatalból képviselik érdekeinket.
Prof.Dr. Kupcsulik Péter elnök úr, MOK
Dr. Gyenes Géza fõtitkár úr, MOK
A „szövetség” részérõl:
Dr. Riesz Tamás fõigazgató úr, OALI
Dr. Balogh Sándor fõigazgató helyettes úr, OALI
Dr. Hidas István elnök úr, MAOTE
Dr. Selmeczi Kamill elnök úr, FAKOOSZ
Dr. Fodor Miklós elnök úr, Háziorvosi Szakmai Kollégium
Dr. Éger István fõtitkár úr, FAKOOSZ
Dr. Békássy Koppány háziorvos, mint a MOK „Privatizációs munkacsoport” vezetõje
Meghívtuk a konzíliumba tanácsadóként Dr. Pusztai Erzsébet politikai államtitkár asszonyt, az Egészségügyi Minisztérium képviseletében, aki örömmel elfogadta meghívásunkat. Közremûködésével õszinte, nyílt hangvételû párbeszédet folytathattunk, és megállapíthattuk a következõket:
„Leletek”:
A Kormány szándékának eszerint csak két sarkalatos eleme van a dolognak, mégpedig az, hogy jelenjen meg az amortizációs költség a mûködtetõnél, és az Önkormányzatok kinevezéseinél, felmentéseinél a MOK-nak legyen egyetértési joga! Úgy érzem mindkét dolog viszonylag egyszerûen beépíthetõ a szabályozás rendszerébe.
- Dr. Pusztai Erzsébet államtitkár asszony szólt arról, hogy véleménye szerint az amortizációs költség csak az egészségügyi ellátó rendszer vonatkozásában egyszerre kerülhet be plusz költségként, ami viszont ismerve a járóbeteg és fekvõbeteg ellátó rendszer óriási méretû diagnosztikai eszköz igényét - aligha lehetséges rövid idõn belül.
Dr. Szemerkényi László, Eger - véleménye szerint a mielõbbi praxis privatizáció megoldhatná a praxisok átadásának problémáját, ezzel a nyugdíjba vonulók jobb anyagi lehetõséghez jutnának. Megoldódna továbbá a rezidensek foglalkoztatása is.
Nagy kérdés továbbá, hogy ki viselje a privatizációs tranzakció költségeit! A deklarált 70 milliárd forint állami garanciavállalás eredményeképpen valahonnan bekerülõ pénz, ha az Önkormányzathoz kerül, akkor ez kivonódik az alapellátásból! További kérdés, nem lehetne-e inkább garantálni egy folyamatosan magasabb finanszírozási kondíciót a mûködtetõnek, hogy ezzel hitelképessé tegyük a praxist a Pénzintézetek felé? Ez a technika nem is igényel nagyobb állami tôke injekciót sem a kezdetekkor.
-Dr. Tábi Mária Markaz, - véleménye szerint az 1996. január 1-je óta ki nem fizetett túlmunka után járó díjazások alkalmasak lennének a praxis privatizáció során a praxis részbeli megvételére!
Az bizonyosan megállapítható volt az elhangzottak után, hogy az alapellátás teljes körû privatizációja újabb kihívásokat jelentene az egészségbiztosító(k)nak is. A tulajdonhoz jutott családorvos immáron saját magának kívánna értéket elõállítani a jól végzett munkáján keresztül, vagyis még inkább befejezett ellátásokra törekedne, jobb és hatékonyabb eszközállományt kíván a mûködésbe állítani (amivel még több bevételhez jutna!), remélve, hogy a definitív ellátáshoz „definitív finanszírozás” is társul! Természetesen miután kiépült az ellenõrzésre és a párhuzamos ellátások kiszûrésére is alkalmas informatikai háttér! Reméljük nem nagyon sokára.
A konzílium második napján a minõségi betegellátásra való törekvés jegyében megvitattuk a gerontológia és a rehabilitáció kérdéskörét. Ezen kérdéskörökben gondolatébresztõt és helyzetelemzést vártunk Iván László professzor úrtól, aki annak idején örömmel elfogadta a felkérést, de sajnos a hirtelen jött hó-helyzetre tekintettel nem vállalta az utazást. Nagyon sajnáltuk, bizonyára nagy élmény lett volna ôt hallgatni. Eljött viszont egy másik neves hazai szakember Dr. Kullmann Lajos fõigazgató úr, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet vezetõje, aki szintén örömmel fogadta el meghívásunkat és dacolva a természet erõivel leutazott Budapestrõl! Ezúton is köszönet érte. Az elõadásokból kiderült, hogy a lakosság várható élettartama örvendetes módon egyre növekszik, ez azonban egy sor új kihívást jelent az alapellátásnak. Az életminõség javítása érdekében meg kell tanulnunk gondozni, kezelni az idõs ágyban fekvõ beteget, aki ragaszkodik az otthonához. Meg kell találnunk az esetlegesen szükséges mesterséges táplálás otthon kivitelezhetõõ módjait is. Orvosolnunk kell az esetlegesen kialakuló inkontinenciákat, dekubituszokat. Dr. Bíró Ferenc pécsváradi háziorvos beszámolt az általa koordinált Stroke rehabilitációs programról, amit vidéki praxisokban végeztek, szakasszisztencia bevonásával - igen eredményesen. Dr. Kullmann Lajos fõigazgató úr elõadásában kitért arra, hogy Magyarországon az intézményes rehabilitációs háttér is sokszor csak „papíron létezik”. Nagyon sok középkáder, szakasszisztens (gyógytornász, fiziko- és beszéd terapeuta) hiányzik a jól mûködõ rendszerhez, aminek színtere megfelelõ feltételek ..................
A jelenlévõk meghallgathattak egy beszámolót a Heves Megyei ÁNTSZ fõnõvérétõl a megyében mûködõ szakápoló szolgálat tevékenységérõl. Ebbõl kiderült, hogy egész Heves megye átlagos havi vizitszáma kb. 2300! Ez igen alacsony szám, ráadásul havonként jelentõs ingadozásokat mutat, ami nem tesz lehetõvé kiszámíthatóságot, tehát a szolgálatok fenntartása kockázatos és esetleges! Jó lenne ezen is változtatni, a finanszírozást kiszámíthatóvá tenni, és lehetõleg nem határt szabni (zárt ápolási kassza) a valós igények kielégítésének. Ebben a programrészben még egy igen érdekes elõadást hallhattunk, ami egy eddig kevésbé preferált terület mûködését mutatta be, nevezetesen a hospice szolgálatot.
Dr. Molnár Imre miskolci belgyógyász fõorvos úr beszámolt a hallgatóságnak arról a munkáról, amely Miskolcon folyik ebben a témakörben, és az elmondottakból is kiderült, hogy egy igen humánus ellátási formáról van szó, amely nagyobb figyelmet kell, hogy kapjon. Fõleg mert viszonylagosan nem nagy anyagi igénnyel mûködtethetõ terület. Úgy hiszem, hogy némi odafigyeléssel, a rendelkezésre álló krónikus kórházi kapacitás egy részét felhasználva erre a célra, emberhez méltó elmúlást biztosíthatunk betegeinknek.
A második nap délutánján hallgattunk még három igen érdekes elõadást. Elõször Dr. Riesz Tamás a HIETE Családorvosi Tanszékének vezetõje tájékoztatott bennünket a posztgraduális képzés jelenlegi helyzetérõl és a jövõben tervezett változásokról. Szavaiból kitûnt, hogy a magyar családorvosnak nem kell szégyenkeznie, mert tudás anyagát a mag legkorszerûbb képzési levek alapján sajátíthatja el! Ezen gondolatokkal teljesen egybe estek Dr. Hidas István a MÁOTE elnökének szavai. Érdekes kitekintést kaptunk Európa számos gazdasági nagyhatalomnak számító országának családorvos képzését illetõen. Csak azokról a fránya jövedelmekrõl ne tett volna említést az Elnök úr, mert ezáltal csak tovább fokozódott bennünk a csalódás, hogy egyfelõl tudásunkat, munkánk minõségét, (és fõleg mennyiségét) tekintve nem vagyunk rosszabbak az EU tagállambéli kollégáknál, csak hát a jövedelmünk...
Elmondta továbbá az Elnök Úr, hogy kívánatos lenne, ha a családorvos munkájának ellátása mellett több idõt tudnak tudományos munkával eltölteni.
Harmadik elõadónk Dr. Hajnal Ferenc professzor úr volt, a SZAOTE Családorvosi Tanszék vezetõje, aki ismertetett egy felmérést a családorvosok körében a praxis privatizáció szükségességét, fontosságát tudakolva. Ebbõl kiderült, hogy a családorvosok többségének igénye van a teljes privatizációra, de közöttünk is nagy az aggodalom az elõre még nem látható anyagi nehézségek miatt.
A második nap délutánjának végére egy fórumot szerveztünk, amely már hagyománya a mátrafüredi Kongresszusoknak. Ezen alkalmakra meg szoktuk hívni a Népjóléti/Egészségügyi miniszter, az OEP Fõigazgatóját, hogy tiszteljenek meg bennünket jelenlétükkel, mondják el szakmánkkal kapcsolatos jövõbeli elképzeléseiket és hallgassák meg javaslataikat a szakmai munkát jobbítandó. Sajnos ez évben hiába vártuk az Egészségügyi Miniszter Urat, mert bár jelezte érdeklõdését és részvételi szándékát <196> egy rendkívüli Kormányülés meghiúsította azt! Nagyon sajnáltuk mindnyájan, mert az Egészségügyi Miniszter Urat még kamara elnökként úgy ismertük meg, hogy szívesen vesz részt szakmai fórumokon az alapellátó kollégák körében, és miniszterként sem szakított ezzel a szokásával. Tudjuk, hogy kitûnõen ismeri az alapellátás összes problémáját, mégis szerettünk volna találkozni vele személyesen egy kötetlen beszélgetés formájában szavai mindig új erõt adnak, néha már lankadni látszó lelkesedésüknek! Szintén nagyon vártuk Dr. Mikó Tivadar professzor urat, az OEP fõigazgatóját, mert szerettük volna magunk között üdvözölni és személyesen megismerni õt, meghallgatni azokat az elképzeléseket, amelyeket a jövõben az alap- és szakellátás vonatkozásában tervez az OEP. Szerettük volna személyesen tolmácsolni irányába azokat a jobbító javaslatokat, amelyek véleményünk szerint elõre vinnék az alapellátás ügyét. Sajnos professzor úr más irányú elfoglaltsága miatt nem lehetett ott fórumunkon, de reméljük jövõre már körünkben üdvözölhetjük õt is! A tervezett egészségügyi fórumunkat így is megtartottuk, hiszen jó néhány szakmapolitikában és oktatáspolitikában jártas kolléga volt jelen, aki érdemi válaszokat tudott adni a felmerülõ kérdésekre.
A harmadik napon a sürgõsségi betegellátás helyzetét tekintettük át, különös tekintettel az alapellátást érintõ kérdésekre. A kora reggelre meghívott elõadó Dr. Göbl Gábor az OMSZ fõigazgatója igazi mentõsként demonstrálta, hogy mi várható el a szolgálattól: pontosság, kiszámíthatóság! Nagy szakmai hozzáértést pedig elõadásának hallgatása közben a hallgatóság <196> nyugtázhatta. Az elmondottakból kiderült, hogy Budapesten és vidéken is gyakorta veszik igénybe a polgárok a jól felszerelt (és ezért drágán mûködtethetõ) mentõegységeket indokolatlanul! A sürgõsségi ellátás tervezett változtatásaival kapcsolatban kifejtette a fõigazgató úr, hogy alapos számítások kell, hogy megelõzzék az OMSZ-ra épülõ sürgõsségi ellátást, annak komoly költségvállalásai miatt. Egyébként az elv kitûnõ, elõremutató és a gyakorló háziorvos kollégáknak is hasznos, ha bedolgoztak ebbe a rendszerbe, mert hát nappal is történhet sürgõsségi ellátást igénylõ esemény és ezért jó, ha a háziorvos tréningben van! Egyebekben pedig ha éppen nem ügyeletes a háziorvos, teljes, emberhez méltó életet élhet munkaidején túl is.
A továbbiakban Dr. Éger István háziorvostól hallhattunk érdekes eset-elemzéseket a háziorvosi praxisban történt sürgõsségi ellátásokról. Érdekesnek ígérkezett Dr. Kozma József Heves és Nógrád megye mentõállomásainak vezetõ fõorvosa által jegyzett elõadás, amelyben ismertetésre került volna Gyöngyös város OMSZ-ra épített sürgõsségi ügyeleti rendszerének mûködése szakmai és anyagi szempontok szerint, de erre sajnos a fõorvos úr sajnálatos közlekedési balesete miatt nem kerülhetett sor! Nemkülönben sajnálhatjuk Dr. Illyés István a DOTE Családorvosi Tanszék vezetõjének kényszerû távolmaradását, aki a gyermek sürgõsségi ellátás aktuális helyzetét értékelte volna (ha a hóval borított Hortobágyi útszakasz járható lett volna!) Dr. Nagy Lajos professzor úrnak - POTE Családorvosi Tanszék vezetõje - pedig e helyrõl is jobbulást kívánunk lázas, felsõ légúti betegségébõl!
Összességében elmondhatom, hogy a három nap nem telt el eseménytelenül, sok színvonalas elõadás, véleménynyilvánítás hangzott el és sok új ismeretet szerezhetett minden jelenlévõ! Az önhibájukon kívül távolmaradó kollégákat nagyon sajnáljuk (mintegy 60 fõ) velük reményeink szerint jövõ évben találkozunk ismét Mátrafüreden.
Abasár, 1999. február 22.
A konzílium történéseit lejegyezte:
Dr. Lénárt András
háziorvos
a rendezvény fõ szervezõje
|
|
 |
 |
|
|
 |
