 |
|
 |
| KÖR 1999 Március: Részletek az RTV2 március 4-ei adásával párhuzamosan zajló Internetes vitából |
Vera
Mélyvíz 1999. március 4. csütörtök 22.45. MTV2
Az egészségügyi alapellátás létesítményei a családorvosok, akik 1992 óta új néven, többnyire a régi rendelõben, alkalmazottként vagy vállalkozóként tevékenykednek. Munkáltatójuk/szerzõdtetõjük az önkormányzat, finanszírozójuk az OEP. Az Antall-kormány idején végbement átszervezés strukturális változásokat eredményezett, de beváltotta-e vajon a hozzáfûzött reményeket szakmai, pénzügyi és minõségi szempontból?
Milyen feltételek között praktizálnak most a háziorvosok Magyarországon? Miért nincs még az idei évre érvényes szerzõdésük az OEP-pel? Mennyit fordít az alapellátásra a biztosító? Mire elég ez? Milyen ellátási kötelezettségei vannak az önkormányzatoknak, és erre mennyit fordítanak? Mekkorák a körzetek, indokolt-e növelni a praxisok számát? Van-e elég házi gyermekorvos? Érvényesül-e a szabad orvosválasztás joga? Mit tehet, akinek nincs választási lehetõsége? Milyen a szakmai színvonal, milyen a felszereltség? Van-e realitása a közeljövõben tervezett teljes privatizációnak? Mit tervez a kormány, hogyan ítélik meg a szakmai szervezetek, és mit gondolnak róla a háziorvosok?
Kérdések sokasága, amelyekre választ keresünk a csütörtöki Mélyvízben a minisztérium, az OEP és a háziorvosi szakma képviselõinek közremûködésével.
Dr. Éger István
Néhány felemlített kérdésrõl röviden:
1.) Miért is nincs érvényes szerzõdésünk? Hát azért, mert (jó szokás szerint) egyre jobban csúszik az a kormányrendelet (a 103/1995. aktuális módosítása), amely a finanszírozást szabályozza az adott évben. E nélkül pedig nemigen lehet szerzõdni! Jellemzõ, hogy két hete még alapvetõ kérdésekben is éles ellentét volt a szakma, és a jogalkotó között! Lehetetlen, hogy egy ilyen fontos ágazat a teljes elsõ negyedévet használható finanszírozási irányelvek nélkül kényszerüljön elvegetálni! (Sohasem szokjuk meg, pedig évrõl évre nagyobb a csúszás!)
2.) Mennyit is fordít a biztosító az alapellátásra, és mire elég ez?
Nos annyit, amennyit akar. A háziorvos és általában az egészségügyi finanszírozás - mondjuk ki már végre nyíltan - kissé önkényes, a napi piaci realitásokat pedig szinte semmibe veszi. Nemhogy reálértéket nem tart évek óta, de teljesen érzéketlen a napi munka szakmai és piaci realitásaira, miközben az egészségügy is ugyanott vásárol bármit, ahol bárki más! Így aztán a finanszírozás mára már valóban csak a szûkös mûködtetésre szolgál, béremelésre is alig jut belõle, színvonalas emelésre pedig semmiképp.
3.) Mekkorák a közterhek?
Nos, ha a fejlettebb országokat nézem, akkor nagyok, ha a megélhetést, akkor kicsik. Egyszóval, a jelen javadalmazás mellett a rendszer több körzetet nem tud eltartani! Természetesen én is szívesen foglalkoznék napi 10-15 beteggel elõjegyzés mellett, de ahhoz a jelenlegi díjazás többszörösére volna szükség! Tehát a körzetek számát nem szabad tovább szaporítani - mostanában!
4.) Szerintem a szakmai színvonal nagyot javult az utóbbi 5-6 évben. Nyugodtan mondható, hogy a háziorvosaink nagy többsége méltó partnere a szakmában a többi szektor orvosainak. A felszereltség pedig óriásit javult, épp azért, mert a doktor inkább a szájától vonta meg a betevõt, és minimálbér körüli fizetést adott magának, csakhogy a hõn áhított mûszert megvehesse, jobb munka- és ellátási körülményeket teremtsen. Ez nagyon meg is látszik szerte az országban. Érdemes lenne megkérdezni a mûszer és computer cégeket, mekkora forgalmuk volt "háziorvosból" az elmúlt években.
5.) A teljes privatizációnak nemhogy van realitása, de szerintem az egyetlen járható út a további fejlõdéshez! Nem szabad elfelejteni, hogy az érdekeltség alapvetõ emberi törvény. Érdekeltté kell tenni a benndolgozókat, hogy a rendszer fejlõdjön. Ez pedig alapvetõ népegészségügyi érdek (halálozási és megbetegedési mutatóinkkal a sor végén kullog hazánk). Ha a háziorvosi kart nem teszik érdekeltté, jogaiban biztosítottá, és szakmailag függetlenné a laikus önkormányzatoktól, a rendszer hamarosan ismét teljesen öntörvényûen fog magába fordulni. Ennek pedig a betegek látják a kárát. Ne feledjük el, hogy az egész egészségügy a betegekért létezik!
Még annyit, hogy Humice írása is igazságot takar. Lényeges!
Egyelõre ennyi, jó lenne, ha valóban on-line lehetne hozzászólni a mûsorhoz!
Bosambo
Kár, hogy az önkormányzatok képviselõi nem lesznek jelen.
Kapcsolódva az elõzõekhez, egyúttal kérdéseim a résztvevõkhöz:
A területi ellátási kötelezettséggel mûködõ vállalkozó háziorvos - ma már a háziorvosok döntõ többségét alkotják - az önkormányzati rendelõket veszik igénybe. Az önkormányzati törvény az ellátási kötelezettséget az önkormányzatok részére írja elõ. Az ellátáshoz szükséges alapfeltételek biztosítása - rendelõ, alapfelszerelés . szintén az önkormányzat jogszabályban elõírt kötelezettsége. Tudomásom szerint a felújítás, eszköz csere, - pótlás is.
Következésképpen az ellátással, mûködéssel kapcsolatban a teher nem az orvosra hárul, ennek felelõsségét nem viseli.
Kérdéseim:
A háziorvosokat tevékenységük során szakmailag ellenõrzi-e az Eü.M.
Úgy tudom, 1993 óta, amikor is a "kártyapénz" 40 Ft körül volt - ez az összeg 200%-ot meghaladó módon emelkedett - tavaly éves átlagban a 90 Ft-ra nõtt, s ezzel együtt a praxisra jutó havi összeg 350-400 E Ft-ra nõtt.
Pénzügyi ellenõrzést végzett-e az OEP?
Ha igen, milyen eredménnyel, ha nem, miért nem?
Elõfordulhat-e az Magyarországon, amirõl a mai HVG ír, hogy Olaszországban ...
- "a venetói ügyészség átfogó vizsgálatba kezdett, mert a tartományi háziorvosok listáin ezrével szerepeltek évek, sõt évtizedeknél is több ideje elhalálozott személyek, akik után a helyi egészségbiztosítási pénztár líramilliárdokat fizetett ki feleslegesen..."
Választ köszönve.
Üdv.: Bos
Dr. Éger István
Sajnos Bosambo felvetése több ponton téves, kissé tendenciózusnak érzem. Az önkormányzatoknak valóban sok - tulajdonosi - kötelessége volna az alapellátással kapcsolatosan, ennek azonban - tisztelet a kivételnek - nem tesznek eleget. Holott a beruházás és fejlesztés csak õket terhelné, erre az OEP nem ad pénzt. Csak a mûködtetést fizeti, igen szûkösen. Így tehát a magára valamit adó, fejlõdni vágyó háziorvost igenis sok teher húzza.
A háziorvosokat az ÁNTSZ, mint hatóság és az OEP, mint finanszírozó is ellenõrzi, méghozzá elég keményen. Ami pedig az olasz példát illeti, miközben magam és kollégáim nevében meg vannak a csalói. Az orvos sem szent. Azonban a rendszer tömeges és nagy léptékû csalást nem is tesz lehetõvé!
drukker
Az önkormányzatok képviselõinek érdektelensége nyilvánvaló sajnos az alapellátás "vállalkozásba" adásával "letudták" ezt a feladatot. Ebben a kérdésben egyet értek Dr. Éger Istvánnal. Amiben vitatkozom, az az, hogy "A felszereltség pedig óriásit javult, épp azért, mert a doktor inkább a szájától vonta meg a betevõt, és minimálbér körüli fizetést adott magának, csakhogy a hõn áhított mûszert megvehesse", ugyanis a jövedelembecslési irányelvek szerint (Adó 99/1-2) orvosi alapellátásban dolgozó orvos éves jövedelme 1328 E Ft kivéve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét ahol 1162 E Ft, ez bizony többszöröse a minimálbérnek. Ha még a 33% Tb-t is hozzáadjuk akkor ez egy átlag praxis költségvetésének 60%-a. Jól néznénk ki! A mûszerbeszerzésre sajnos a háziorvosnak nincs kerete "ez a pénz nem az a pénz" jelszóval szemfülesebb MEP bürokraták erre oda is figyelnek.
Kíváncsian nézem a fejleményeket.
Dr. Éger István
Ezt a jövedelembecslést még sohasem sikerült kideríteni. Sem azt, hogy miszerint 5-6-szor akkora, mint a legtöbb vállalkozóé, sem azt, hogy mire alapozzák. Gyakorlatban a valósághoz nincs köze, ezt bizton állíthatom!
Humice
A 93-ban beszerzett eszközök cseréjével kapcsolatban. Egy mûszerész átvizsgálta egy város háziorvosi EKG készülékeit. Az volt a megállapítása, hogy használni kellene, mert különben az akkumulátor tönkremegy... A két éve újként vásárolt készülékek 1/3-a ki sem volt bontva a gyári csomagolásból...
Dr. Éger István
Nem szabad általánosítani olyan konkrét esetbõl, amely eleve tendenciózusnak tûnik. Bár nehezen képzelhetõ el számomra, mint gyakorló háziorvos számára, hogy meglévõ alapmûszerek jelentõs része nincs használatban - egy városban!
Dr. Éger István
Végsõ soron, akárhogy számolják a tisztelt résztvevõk, a pénz akkor is kevés, és ha szabályos mértékû bért, és járulékokat fizetnénk ebbõl, akkor mûködtetésre nemigen maradna. Megoldás az a bizonyos "elköltségelés", amitõl a rendszer még mûködik!
A kasszából lehet, hogy növekvõ összeg jut az alapellátásra, de biztos, hogy a reálértékét közelrõl sem õrizte meg!
Bizony igaz, hogy a degresszió beléptét követõen rögtön körzetet osztani a jelen finanszírozás mellett azt eredményezi, hogy az új körzetek orvosai tönkremennek, mert egyébként nem kapnak eleget. Figyelemmel kell lenni a fajlagos alapköltségek megduplázására!
Ha több részre szedik a kasszát, legfeljebb többen mennek tönkre, de jobb abból nem lesz. Zárt kassza mellett nem lehet érdemben elõre haladni, fejleszteni a betegellátást. Mindig a beteg látja a végén a kárát! |
|
 |
 |
|
|
 |
