 |
|
 |
| KÖR 1999 Március: Érdekvédelem az oktatásban |
Az az újságcikk igazán jó, ami gondolatokat ébreszt az olvasóban, és amit úgy érez, neki szól, nem hagyhat megválaszolatlanul. Így történt ez Tálas-Tamássy Tamás cikkével. Egyetértve a leírtakkal, továbbgondolva a felvetéseket, az alábbi elmeszülemények jutottak eszembe:
Óriási hátrányban van az oktatás területén is minden körorvos, aki falun szolgál. Mert messze vagyunk. Nemcsak az úristentõl, az oktatóhelyektõl is. Ha mi elvágyunk, mondjuk, egy profi hypertonia-cardiológia elõadásra, minimum 10-20-30 km-t kell utaznunk. De lehet, hogy 200-at. Ami persze plusz idô. Meg pénz. Mert a helyettest, a benzint, az autókopást fizetni kell. Meg fáradság. Mert mi 10-20-200 km-t vezetünk még oda-vissza, amikor szerencsésebb helyzetû kollégáink még, már pihennek, egyéb dolgaikat intézik.
Ez a tetemes többlet-idõ igény már csak családunktól vehetõ el. Ha már a pénzt elvesszük tõlük, miért hagyjunk idõt az efölötti veszekedésre?
Egyre nõ az ún. regisztrációs díj mértéke. Ez persze nem csak minket, falusi körorvosokat érint, hanem minden kollégát. Igazán azért nem értem, hogy miért van erre szükség, mert minden konferencián szép számmal vannak jelen a szponzorok. Csekély értelmem nem tudja fölfogni, hogy az ô pénzük mire kell, ha még 5-9000 forintot kell befizetnünk a fölmerülõ költségekre.
Hiányzik egy jól fölszerelt könyvtár is. A legkisebb kórháznak is van ilyen-olyan, de mindenki számára - többnyire munkaidõben használt - könyvtára. Neked meg, drága kollégám, az van, amit saját jóléteden megspóroltál, és éjszaka bújhatod, ha a napi 3-4 mûszak után van még erõd, idõd rá.
Ennyi volt a sírás. Azért van néhány ötletem megoldási javaslatnak is. És mind olyanok, amit környezetemben alkalmazunk, nem is teljesen sikerek nélkül.
Nem kis szervezést igényel ugyan, de érdemes akár ügyeleti körönként orvosklubok szervezésébe kezdeni. Nem kell hozzá sok, csak egy pár tanulni, mûvelõdni vágyó kolléga, kezdetnek egy kölcsön helyiség az önkormányzattól, ÁNTSZ-tõl, és egy alapos szemléletváltás. Tudomásul venni, hogy a mi szakmánkat mi ismerjük a legjobban, mûvelésében mi vagyunk a legjobbak, tehát a legokosabb, legtapasztaltabb más szakmabéli sem tud olyan elõadást tartani, ami maradéktalanul hasznos számunkra. Miért ne lehetne akkor BESZÉLGETNI? Mi is lemondhatjuk egy betegség kapcsán ami ismeret, tapasztalat fölhalmozódott, õ is, ami a szakmájában a legújabb, legfontosabb. Megismerjük ezzel egymás szakmai nézeteit, hogy hogyan dolgozhatunk EGYÜTT, és ha még le is írjuk az ellátás feltételeit, módját, eszközeit, már meg is alkottunk egy helyi szakmai protokollt. Ez ajánlás a kollégáknak, hogy a betegellátás egységes, és magas szintû legyen, és segítség a szakrendelés, kórház számára is, mert tudja, hogy adott területrõl milyen ellátással érkezik egy beteg adott betegségével.
Ha kicsit továbblépünk, megbeszélhetjük azt is, hogy a kórház, szakellátás milyen állapotban, milyen ellátás után adja vissza betegünket. Így az ellátás a különbözõ szinteken zökkenõmentes, és a lehetõ legmagasabb színvonalú. És már el is érkeztünk a sokszor mumusként emlegetett MINÔSÉGBIZTOSÍTÁS-hoz, mely ha mi is részesei vagyunk megalkotásának, kivitelezésének, nem is olyan félelmetes.
Az egész nem túl bonyolult, mindössze nyírni és hengerelni kell, mint az angol füvet, 400 évig. De valahol, valahogy csak el kell kezdeni!
Mi a szponzoraink pénzét arra használjuk, hogy minden költségünket fedezze, így nagyobb régiós konferenciáink is ingyenesek a résztvevõk számára. A tudás érték, de úgy gondoltuk, jelen díjazásunk mellett nem illik büntetni azt, aki tanulni akar. Rajtunk kívül nem egy hasonló klub mûködik Zalaegerszegen, Miskolcon, Egerben, Vácott, Pécsett, Budapesten.
Ha az országos konferenciákat szervezõ végek igazán a legaktuálisabb kérdéseket akarnák napirendre tûzni, akkor csak meg kellene nézniük a mûködõ orvosklubok programjait, és a legtöbbet fölvetett témáról tartanának konferenciát. Így nem fordulhatna elõ, hogy egy évben 4-5 cég tart pl. az antibiotikumról vitafórumot, és egy sem olyan témáról, mint pl. az egyre szaporodó pszychosomatikus megbetegedések.
Az orvos klubok oktató tevékenységét természetesen szükséges az egységes egyetemi oktatási tervbe illeszteni. Ezért érdemes az Orvostudományi Egyetemek valamelyikéhez integrálódni, biztosítani az akkreditációs szintet, és ezzel a hivatalos creditpont-szerzõ folyamatban is részt venni. Ez esetben a szinten tartó továbbképzés folyamatos, biztos, hogy a helyi igényeknek legmegfelelõbb, és a legkevesebb idõ- és anyagi ráfordítással elérhetõ
A mi klubunkban, a bajai Club Doctoresban már biztosítottuk, hogy idõnként a szervezés, irányítás szintjérõl meghívott elõadók tájékoztassanak minket az egészségügyben a zajló, és várható eseményekrõl, illetve hallgassák meg a mi véleményünket, elvárásainkat, javaslatainkat. Megdöbbentõnek tartom, hogy ha ugyanezt a tájékoztató elõadást megyei szinten pl. a MEP szervezi, akkor már 9000 Ft a regisztrációs díj. Amely tájékoztatásnak természetesnek kellene lennie, hogy tudniillik egy rendszerben dolgozók folyamatosan napra kész tájékoztatást kapjanak a rendszert érintõ változásokról, - már csak azért is, hogy munkájukat az adminisztráció szintjén is pontosan és a rendszer irányítói számára felhasználhatóan lássák el, - azt nálunk pénzért mérik.
Munkaidõben, hivatali feladatként...
Úgy látszik, bárhogy kavarok, mindig nyavalygás lesz a vége. Csak lassan úgy érzem, hogy mi vagyunk a szegény ember, akinek utolsó báránykáját is elveszi a gazdag, mert miért ne, ha van rá lehetõsége, a szegénynek meg nincs más választása...
Azért van egy használható ötletem, hogy ne mindig negatív kicsengésû legyen minden sirámom.
Érdemes ezekbe az orvos klubokba egy számítógépet beruházni (szponzorok) és az Internet, Medline, Cochrane, Library szakkönyvtárakat használni. Némi pénz kiadása, de garantáltan naprakész, aktuális irodalom folyamatosan. (Esetleg a Kamara kiverekedhetné, hogy az elõfizetést, mint szükséges munkaeszköz biztosítását, a Minisztérium egységesen fizesse minden telephelyen.)
Remélem, olvastatok néhány használható ötletet, hogy saját tudásunk szinten tartását hogyan tudjuk a legegyszerûbben biztosítani.
Segít magadon, különben az Isten sem segít rajtad!
dr. Simek Ágnes
|
|
 |
 |
|
|
 |
