 |
|
 |
| Mit kíván a háziorvos a FAKOOSZ szerint |
Mit kíván a háziorvos a FAKOOSZ szerint…
/ A FAKOOSZ ELNÖKSÉGE ÁLTAL JÓVÁHAGYOTT ANYAG
A RÁCKEVEI KONSZENZUSÉRTEKEZLETRE /
Az a háziorvosi réteg, mely neveltetése miatt, vagy akár kényszerű helyzetéből kifolyólag, saját kizsákmányolása és önfeláldozása árán működteti az alapellátást, rövidesen elhagyja a színpadot. Újak a szükségesnél kevesebben jönnek, és akik mégis jönnek, már tisztában vannak jogaikkal. Ha ezeket a jogokat nem fogják tiszteletben tartani, a belső vagy külső emigráció valamilyen formáját választhatják. Ha jól átgondoljuk, fennáll annak lehetősége is, hogy bizonyos idő után egyfajta kontraszelekció veszélyeztessen. Egyelőre a lelépő generáció szolgálatának megnyújtásával a bajok részben kendőzhetők, de már nem sokáig. Különösen nem akkor, amikor olyan intézkedések történnek, melyek őket is a munka felhagyására ösztönzik, mint például az új számítógépes jelentések bevezetése. Magyarán szólva a hatalomnak már nem sokáig lehet az orvostársadalom negyven éves neveltetésére, eltompultságára, közönyére vagy gyávaságára, de még kényszer szülte hátsó bejáratú érdekeire sem alapozni.
Miközben tehát a generációváltás akadozik, az egész életükön át áldozatot vállalók méltatlan körülmények közt vonulnak nyugalomba. Miután kényszerből sokan halálukig dolgoznak, mások, akik (nem sokkal előtte) mégis nyugállományba kerülnek, már a praxis eladásánál szembekerülnek azzal, hogy éppen a nyugalomba vonulásukat is segíteni szánt ötlet fordult visszájára. A megoldásként felajánlott praxisalap még sehol nincs. Pedig sokszor megígérték, s volt, amikor azt mondták, hogy az összeg már el is van erre különítve.
A még működő és a terhek javát vállán hordozó középgeneráció a finanszírozás és a változni nem akaró szemlélet képtelenségeinek terhét hordva próbál helytállni.
A változtatásra égető szükség van, mégpedig a fentiek messzemenő figyelembevételével. Minden olyan intézkedés, mely hátsó gondolatokra, átverésre, látszatmegoldásokra alapoz, az egész egészségügy megreformálásának fő akadályává nőhet. Itt már nem lehet mellébeszélni. Rá kell mutatni a bajokra, a valós lehetőségekre, és világos távlatokat kell felvázolni. Nem csodákat várunk, hanem a lehetséges megoldások meglelését és pontosan ütemezett döntéseket. Ez az utolsó alkalom arra, hogy a politika visszanyerje az orvostársadalom bizalmát.
Javaslatainkat tehát segítő szándékkal tesszük meg, nem nyerészkedés és nem a munkától való ódzkodás vezérel. Amikor mentőövet dobunk a politikának, tudjuk, hogy mi is csak ugyanabba kapaszkodhatunk.
Anyagi természetű pontok:
1. Első helyen beszéljünk a finanszírozásról. Esetünkben az 50%-os emelésnek nevezett de azt el nem érő többletbevétel elenyészett. A fix díjak évenkénti változása elégtelen a költségek növekedéséhez viszonyítva. A teljesítményfinanszírozás pontértéke évek óta stagnál. Az eszköztámogatási finanszírozási pályázat szünetel (?). Az adminisztrációs feladatok növekedését nem kompenzálják a finanszírozásban. Az egyéb bevételek lehetősége nem változott. A szakértői díjak köre és összege 1997 óta változatlan.
A finanszírozás terén megvizsgálandó kérdések tehát a következők:
- Az átlagos praxis törvényszerinti és szakszerű működtetéséhez szükséges pénzeszközök mennyiségének független szakértők által történő kiszámíttatása, rögzítése, és évenkénti validálása. Vagyis a finanszírozás történjen bekerülési értéken.
- Ennek fényében a finanszírozási rendelet megváltoztatása, a fix díjak és a teljesítmény pont Ft érték emelése, ügyeleti díj, iskolaorvosi pénz, területi pótlék emelése, normatíva a kézi gyógyszertár kezelésére stb.
- A degresszió kérdésének felvetése, lehetőség szerint eltörlése, vagy enyhítése, főleg minőségbiztosítási paraméterek vállalása esetén. Elsősorban azonban arra kell törekedni, hogy az ésszerű méretű körzetek irányába történjen elmozdulás, vagyis emelni kell a körzetek számát. Ezt megelőzően azonban biztosítandó, hogy az átlagos lakosságszámú praxisból meg lehessen élni.
2. A team létszámának változtatása, mely alapvető biztosítéka lehet az olyan minőségi munkának, amelyik a drágább ellátási formákat képes kiváltani. Az oly sokat emlegetett definitív ellátás irányába csak így lehet elmozdulni. E téren átgondolandó a virtuális csoportpraxis lehetőségének támogatása is, a maguk szakterületén praxisjogot nyert letelepült szakorvosokkal való alapellátási szinten történő együttműködés ösztönzésével.
Mindent el kell követni, hogy – a nagy munkanélküliség ellenére – ne legyen olykor megoldhatatlan feladat egy megfelelő szakdolgozó felfedezése és alkalmazása. Ez különösen vidéken nagy gond. Ennek a szűkös finanszírozása is hátrányosan hat ki a megfelelő színvonalú szakdolgozók alkalmazására. A mai követelmények mellett sokan emlegetik az egy orvos két nővér modellt. Ennek a törvényes szabadságolás szempontjából is nagy a fontossága, ami egyébként szintén kimaradt a finanszírozásból. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nem engedik vállalkozásba a nővért. Ezt eleve kényszervállalkozásnak minősítik.
E téren a szervezett és tervezett képzést sürgősen át kell gondolni. Hasznos és szükséges munkahelyek jönnek így létre.
Az adminisztratív munka elvégzése miatt is szükséges a team létszámát emelni. Ha jó az információnk ma a magyar praxisok alkalmazotti létszámátlaga 1,3. Pl. egy körzeti adminisztrátor is rendelkezhet egészségügyi végzettséggel és munkaidejének egy részében mint ilyen dolgozhat.
Az így megjelenő munkaerő pedig – ha már amúgy is jelentjük – legyen tevékenysége alapján is finanszírozva. A prevenciós munka szükségessége is ezt kívánja.
3. Az eszköztámogatás (amortizáció) felújítása, validálása, az alapfelszerelési lista korszerűsítése elengedhetetlen. Egyébként a beígért, majd egy időre működő, ezt követően pedig teljes bizalomvesztéshez vezető visszavonással végződött támogatások története hatalmas melléfogás. A durva vádaskodásokkal tarkított intézkedés megrendítette a háziorvosi társadalom bizalmát a politikában. Mint ismeretes, máris felbukkant az első csődhelyzet.
4. A minimumfeltételek listája is felújítandó. Mindenek előtt el kell felejteni azt a kort, amikor az orvost szállító gépkocsi luxusautó nevet viselt, s nevének következményeit is. Ma ez kötelező munkaeszköz és ott van a helye a listán. Ugyancsak ott kell szerepelnie a hardvernek és szoftvereknek együttesen, a rádiótelefonnak és faxnak is, és az Internet elérés eszközeinek. Ezek fenntartásának is meg kell jelennie a finanszírozásban.
5. Az illetékesek teljes közönyének és egyben életismeretük hiányának is bizonyítéka az, ahogy az államnak pénzébe nem kerülő díjtételeket hosszú évek óta nem módosítják. /Annál inkább módosulnak ezek ott, ahol tőlünk kell valamit behajtani. Az ANTSZ, orvosokat sarcoló magatartása – melyről elfogadjuk, hogy rákényszerültek(?), bár nem volt kötelező – ennek legvilágosabb bizonyítéka./
Az eddigi tételek felülvizsgálata mellett, több nem kötelező szolgáltatást kellene ebbe a körbe bevonni s ezzel is javítani a praxis financiális helyzetét.
Ilyen például a: munkaidő utáni igénybevétel; a kényelmi látogatások elvárása; a kötelező szűrésen felüli igények kielégítése; nem kötelező oltások beadása; alapellátásba nem tartozó eszközös, vagy laboratóriumi vizsgálatok és kezelések egyéni igényre; önkormányzatok és más hatóságok részére kiadott szakvélemények díjai (Közgyógyellátási igazolás az önkormányzat számára, segélykérelmek az önkormányzathoz, parkolójegy kérelmek, saját kezdeményezésű OOSZI beutalás, bírósági igazolások, fogyatékossági támogatások, saját indítványú szociális otthoni elhelyezés, szakvélemény biztosításhoz, szakvélemény és EKG sportorvosi vizsgálatok előtt, kivizsgálás menedzselés üzemorvosi szolgálat javaslatára, 8 nap alatti gyógytartalmú sérülésekre kiadott látlelet stb.)
A jelenlegi szakértői díjakat is validálni kell. Pl. látlelet 4000, jogosítvány 1500-8000 stb.
De kihelyezhető lenne a körzetekhez a nem fizikai dolgozók üzemegészségügyi alkalmassági vizsgálata is (a d. kategória)
6. Sokat beszélnek a „fizető egészségügyről” ami valójában a betegek bizonyos fokú hozzájárulását jelentené. Ezt tartják a hálapénz megszűntetése felé vezető egyik szelídebb ösvénynek. Ami a kis hálapénzeket illeti, ott lehet, hogy nem is ok nélkül. Persze nem a hangadó „nagyok” esetében. A háziorvosok nem óhajtják a hálapénz rendszert konzerválni. Életminőségüket is befolyásolná, ha megszabadulnának ettől a nyűgtől. Ezért ha megfelelő módon vezetik be, és ezzel éppen a már eddig is felsorolt forrásokat egészítenék ki, valamilyen formában elképzelhető a beteg-hozzájárulás, de átgondoltan, minden csapdáját kiküszöbölve és az orvos beteg viszonyt nem terhelve. Az ingyenesség látszatának felszámolása egymagában is fordulópont lenne a gondolkodásmódokban. A finanszírozásban lehetséges egy óvatos elmozdulás a bázispénzek emelése felé a kártyapénz rovására, illetve ennek minőségi teljesítményhez kötött elemekkel való kiegészítése, de annak nyilvánvalóvá tételével, hogy ebből nem elvonás, hanem többlet keletkezik. A rendszer teljes felforgatása ingoványos talajnak tűnik.
7. Amennyiben a teljes privatizációt elhatározzák, az csakis megfelelő hitelkonstrukciókkal képzelhető el, és a helyi viszonyokat tiszteletben tartó nagy rugalmassággal. Veszélyes játék, visszafelé is elsülhet. Nagy akadálya lesz az a bizalmatlanság, melyet a műszerezettségre adott hiteltámogatások jelen megvonásával „értek el”. Így tervezhetetlenné válik. Aki hitt a kormánynak két ciklussal előbb s belevágott, az a következő (tehát az előző) ciklusban először mennybe ment, hogy a végén meg csődbe menjen. A teljes privatizáció hitelességet nyert vezetést, megfelelő jövőképet és tervezhetőséget követel.
8. Az ügyeletek és a készenlét problémájának megoldása sürgős befejezést kíván. A kérdés szervezési, személyi, és anyagi vonatkozásai elválaszthatatlanok egymástól.
9. Tegyék lehetővé, hogy az önképzésre és továbbképzésre fordított összegek finanszírozása is jelenjen meg tételesen részben vagy egészen. Pl. legalább évi 15 pont elszámolhatósága számlák alapján.
Havi egy szakmai nap bevezetése, a helyettesítés finanszírozásának biztosításával, jelentős hozzájárulás lenne a szakmai színvonal szinten tartásához.
10. Végül, de nem utolsó sorban a háziorvosoknak jogos kívánsága az, hogy gondoskodjanak tisztességes nyugalomba vonulásukról és arról is, hogy életművüket – mert egy kellően szervezett körzet életműnek nevezhető – jól képzett fiatalok vehessék át.
Nem anyagi természetű teendők:
11. A háziorvos kiszolgáltatottsága több irányban is létező valóság.
- Az OEP-pel fennálló viszony rendezése az egyik ilyen feladat. Ne legyen a szerződés diktátum, és fejeződjön be annak a módszernek az alkalmazása, hogy ha elfuserált rendelkezéseket akarnak kifelé igazolni, megtorló brigádokat küldenek ránk, ha kell felesleges anyagi áldozat árán is. Ilyen volt a legfeljebb formai hibákat találni képes műszerfejlesztési hitelt ellenőrző csapat munkája a körzeteknél. Jól tudták, hogy nincs magánrendelőnk, tehát a megvásárolt felszereléssel gyakorlatilag nem is csalhatunk.
- A háziorvos és az önkormányzat viszonyában még ma is fennálló időzített bombák hatástalanítása. Ne lehessen például a lelépő orvost, vagy annak özvegyét kijátszani.
- Az egészségügy egészén belül, itt is fennáll a sajtó felé tapasztalt védtelenségünk, bár e téren szerencsésebb helyzetben vagyunk, amint azt a közvéleménykutatások is igazolták.
12. Külön gond az, hogy a lakosság irányába is kiszolgáltatottá tesznek. Az eddig is létező tiltások és megszorítások most feltehetően szaporodni fognak. Kétségtelen, hogy az ingyenességből fakadó régi szemlélet fokozatos megváltoztatása is nehéz. Ebben a folyamatban nagy hiba, hogy a politika nem vállalja fel nyíltan a felelősséget és ráhagyja a konfrontálódást az orvosra, gyógyszerészre. Ilyen atmoszférában gyógyítani, pláne vidéken és egyszerű, iskolázatlan, a bonyolult összefüggéseket megérteni nem képes embereket, igen nehéz. A nagyon fontos tőkét jelentő, és megtakarítani is képes eszközt, a beteg bizalmát így mi veszítjük el.
Az országos elnökséggel egyeztetett anyag
2006. május 20.
|
|
 |
 |
|
|
 |
