 |
|
 |
| A XV. |
A XV. - ÖSSZEFOGLALÓ A JUBILEUMI ORSZÁGOS ÜLÉSRŐL
Bármely szervezet, avagy szövetség életében jelentős évfordulónak számit a tizenötödik. Különösen érvényes ez akkor, mikor egy civil szerveződéseket leromboló, azokat tiltó negyven év után elsők között útjára induló szövetségről van szó.
A jelentős évfordulót méltó keretek között ünnepelte a FAKOOSZ hűséges tagsága. Minthogy a szövetség jellege az utóbbi időben, éppen saját eredményeinek köszönhetően, jelentősen megváltozott, s minthogy országszerte tovább fokozódik az orvostársadalom közönye és reményvesztettsége – ráadásul a színvonalat is magasabbra szabva – a szervezők attól tartottak, hogy a fentiek egyik melléktünete itt is a részvétel csökkenése lesz. Legkellemesebb meglepetésükre azonban a FAKOOSZ igazolta életképességét és több mint 300 személy, köztük 145 FAKOOSZ tag orvos vett részt a háromnapos családias találkozón.
Vannak még olyanok, akik egész éves robot után, megpróbálnak adni is magukra, akik igénylik a velük egyformán gondolkodók fészek-melegét, s akiknek a FAKOOSZ hagyomány már a vérében van. Emellett a találkozó alkalmasnak bizonyult ismereteink, és ezzel együtt kredit pontjaink gyarapítására is. Az országos ülés egyik fénypontja volt a jól sikerült, és hangulatában minden fél által magasra értékelt egészségpolitikai fórum is.
De lássuk sorjában, hogy mi is történt Zalakaroson 2006. március 31. és április 2. között.
Az első napon, pénteken 14 órakor, Zalakaros város polgármestere Szirtes Lajos, hagyományainkat közös értékként kezelve, baráti melegséggel üdvözölte az egybegyűlteket, s ezt aláhúzta a többirányú támogatás is, melyben az önkormányzat oldaláról részesültünk.
Ezt követte a tudományos előadások délutánja, melyeket Simek Ágnes alelnökünk a nála szokásos professzionális hozzáértéssel szervezett meg. Az előadásokon a kollégák javarésze megjelent, és követte azokat érdeklődéssel. Lapunk előző számából olvasóink már értesülhettek az előadókról és tematikájukról.
Ezen az estén történt az egyetlen sajnálatos műsorváltozás. Ennek objektív oka volt. Ugyanis hiányzott „a fekete zongora”. Kiderült, hogy a Hotelnek – magas színvonala ellenére – nincs még egy pianínója sem. Elgondolkodhattunk arról, hogy fejlődő világunkban, mikor villámliftek és tűzi-vízijátékok szórakoztatják a globalizálódó polgárt, nincs igény a kultúrának egy efféle luxuscikkére. Így aztán a kíváncsian várt dr. Naményi Miklós – L. Kovács Ildikó dalest elmaradt, s nem ünnepelhettük első együttműködésünket a Muzsikáló Orvosok Egyesületével. Szerencsére főszervezőjük Kertay Daisy nem csüggedt el és legközelebb már együtt örvendhetünk ennek a kézfogásnak is.
A hotel élményfürdőjét éjfélig élvezte a felüdülni is vágyó közönség.
Szombaton 10 órakor díszes keretek között vette kezdetét a FAKOOSZ Jubileumi Közgyűlése. A meghívottak közt ott ült Rácz Jenő szakminiszterünk, és az előzetes programban jelzett meghívottak, egyedül Molnár Lajos – az SZDSZ részéről – volt kénytelen, indokoltan, helyettest küldeni.
Először a megye hagyományőrző huszáregyesületének délceg tagjai vonultak be a zászlókkal, s ebben az emelkedett hangulatban kezdhettük meg a munkát.
A megnyitó ezúttal Kiss Bódog Zoltán megyei elnök volt, kinek személyében régi jó barátot üdvözölhettünk.
Az elnöki beszámoló – hogy az idővel kellőképpen gazdálkodjunk – az akkor megjelent lapszámban (tehát előző számunkban) közölt beszámolóra hivatkozva, annak sűrített változata volt.
Ezután a „Visszapillantó tükörben” az előző elnököktől tárgyszerű, és egyben nosztalgikus képet kaptunk az elmúlt tizenöt esztendőről.
Külön ki kell emelnünk a Mráz János által szellemesen „Tavaszi szél fizet áraszt” címmel felruházott, „Ki nevet a végén, avagy áprilisi tréfa lesz csupán az egészségügy átalakításának ígérete?” című fórumot. Nagy sikere volt már a kérdező párosnak is (Mráz János – Antal László) szellemes és korrektül kíméletlen hangvételével.
A média részéről is jelentős érdeklődés kísérte a sajtótájékoztatót, mely jóval hosszabb ideig tartott, mint a hasonló esetekben megszokott formális válaszolgatások. Valóságos munkajelleget öltött. Szóba került a FAKOOSZ múltja, jelene és jövője, és a magyar egészségügy számos minket is érintő gondja.
A jó ebédet követően a megszokottnál nagyobb érdeklődéssel zajlott az úgynevezett „szatellita” szimpózium is. A szponzori előadások végre nem voltak csak az üzletre összpontosított szövegek, hanem valódi szakmai élményt is nyújtottak.
Tesztírás és kellő pihenés után, megnyitotta ajtaját a bálterem.
A repülő idő felett nosztalgiázva, nedvesedő szemekkel figyelték szülők és barátok az elmúlt évek bálkirálynőit és királyait, kiknek többsége már önálló egzisztenciaként tért vissza közénk.
A megnyitó rigmusokat Szász István T. elnök nyújtotta.
A táncosokat követően Gyenes Géza – első elnökünk – vezényelte szerzeményét a FAKOOSZ indulót. Ennél lelkesebben, felszabadultabban éneklő társaságot manapság aligha látni, széles-e hazában. Szinte érezni lehetet a lelkek felszabadulását, a hangok gyógyító hatását.
Kitett magáért meglepetés vendégünk: Kovács Kati is, s ennek megfelelő tapsokat kapott. Az ezt követő tombola is számos vidám perccel ajándékozta meg a meghitten üldögélő társaságot.
Másnap – vasárnap reggel – hasznos információkat nyújtó gazdasági jellegű előadások hangzottak el. Ismét azt tapasztalhattuk, hogy a zárónapra rendszerint megfogyatkozó részvétel, a megszokottnál magasabb volt.
A kongresszust a FAKOOSZ elnök röviden zárta:
„A kongresszuson végig kitartó kollégáknak külön köszönet a lelkesedésért.
Másfél évtized testet-lelket romboló terhének átkával, de ugyan ennek az időszaknak a tapasztalatával és minket megacélozó hatásaival gazdagodva vágunk bele következő évtizedeink munkájába.
Reméljük, hogy ez a jövő már nem arra a múltra épít, hanem szomorú tapasztalatain megborzadva új alapokra helyez mindent.
Ehhez kell hozzátennünk a magunkét mindennapi munkánkkal, és szövetségünk mindenkit szolgáló terveinek megvalósításával is.
Egészséget, türelmet, harci kedvet kívánok hozzá mindenkinek.”
Aztán élményekkel teli, jó hangulatban, szeretettel feltöltődve, az összetartozás érzésének erőt adó tartalékaival elindultak egyenként a parkolóban harmadik napja szundikáló gépkocsik, s elszéledtek az országban. A távozók közül sokan mondtak köszönetet a szervezőknek, és kérték, hogy ezt a színvonalat próbáljuk a jövőben is megőrizni.
Dr Szász István T.
|
|
 |
 |
|
|
 |
