 |
|
 |
| Concordia |
CONCORDIA / Az alábbi cikk a Medicus Anonymus 2005/5 számában jelent meg /
„Concordia parvae res crescend, discordia maximae dilabuntur.”
(„Egyetértés a kis dolgokat növeli, viszály a legnagyobbakat is tönkreteszi.”)
Sallus Tius
A FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége, valamint a magam nevében köszöntöm a Medicus Anonymus olvasóit.
Két minőségemben fordulok most Önökhöz, egyrészt mint a FAKOOSZ újonnan választott elnöke, másrészt mint a lap régi munkatársa.
Szövetségünk vezetőségével alaposan átgondoltuk, hogy ágazatunk sokrétű gondjai közül melyek azok, amelyekkel a jelen időszakban nekünk elsősorban foglalkoznunk kellene? A következtetéseket összegezve képzeltünk el egy új távlati tervet, és azt kongresszusunk elé vittük. Az egybegyűltek elfogadták, és szavazataikkal támogatásukról biztosították azt.
Az alapellátás céljait több jól működő szerveződés is szolgálja és ez egyáltalán nem indokolatlan. Tudjuk, hogy a munkánkat, érdekeinket, s ezeken keresztül a betegérdekeket is zavaró körülmények sokasága szegélyezi utunkat. Ezért jó, ha sok szempontból is sikerül körülbástyázni az alapellátást, azt a betegjogot szolgáló tevékenységet, amely előfordulhat, hogy a végső menedéke lesz az egészséghez való alkotmányos jognak. Úgy hírlik, hogy az új programlépések szándéka szerint is tovább nő meghatározó jellege, ami érthető, egyes területeken szükséges is. Azonban rossz tapasztalataink vannak arról, hogy régi „kóros reflexek” miatt további veszélyek forrása lehet, hiszen az egykor – éppen az alapellátás után – elakadt reform ismert pillanata óta amúgy is defenzívába kényszerültük, a ránk ok nélkül mutogatókkal szemben, akik jogos érdekeiket védve érzésem szerint rossz irányba mutogattak. Így aztán – az egyetértés hiányában – a legfőbb, a közös egészségügyi érdek sérült, és a megosztottság állapotában éltük le az utóbbi évtizedet.
Most, hogy a lassan szivárgó hírek alapján, e jelenség felerősödésére lehet számítani, jó lenne, ha sikerülne az egész orvostársdalom felé ismét és hangsúlyosan jelezni részünkről az egység és egyetértés óhaját és szükségességét, valamint azt, hogy nem a mi érdekünkben terveznek változásokat, hanem a nagy egész területén érez a hatalom lépéskényszert. Magyarul, hogy nem mi harcolunk a tőlük – netán látszólag az ő kárukra – elnyerhető előnyökért! Nem újraelosztásban gondolkodunk, hanem ha valóban meg akarnák változtatni az alapellátás részesedésének arányait, akkor annak az egészségügynek a nemzeti jövedelemből való nagyobb részesedésével azonos időben kellene történnie, tehát nem belső, hanem külső forrásból. Mint ismeretes arra gondolok, hogy gyulai kongresszusunkon a Miniszterelnök kiemelte az alapellátás fontosságát, arról beszélt, hogy nálunk is az Európában honos százalékok közelébe kellene emelni az egészségügy GDP-ből való részesedését, és ezen belül az alapellátást is az uniós átlag szerinti százalékhoz juttatni, mert ebben is el vagyunk maradva.
Azt is tudjuk, hogy ha az egészségügyet figyelő sajtó igazat mond, továbbra is terítéken van az annyiszor bírált irányított betegellátás modelljének kiterjesztésére vonatkozó politikai érdek és olyan hírek is vannak, melyek szerint a praxisjogot nyert orvosok csoportpraxisokba tömörítésére is születtek tervek. Ez is komoly ok arra, hogy közösen gondolkodjunk.
Ugyanakkor a kis lépések programjában tervezett – a mai napon még pontosan nem ismert – minket érintő tervek, jelentős többletfeladatokat is hordozhatnak számunkra, és ami ennél rosszabb, kellemetlen elvárásokat is. Ilyen lehet esetleg a TAJ kártyák érvényességének ellenőrzése, és a rajtunk keresztül érvényesíttetett tiltások sorának ezzel kapcsolatos bővítése is, de a 21 lépésből a gyógyszerírással kapcsolatos kényes feladatok sem hiányoznak.
Közben más politikai műhelyek is dolgoznak, és azokban is fontos szerepet tölt be az egészségügy, s ezen belül is az alapellátás megkerülhetetlen feladatköre.
Természetes, hogy ez így van, hiszen mára már minden politikai erő ismeri – sőt volt alkalma megtanulni – az alapellátásban dolgozók befolyását a választói tömegekre.
Ez lenne a történelmi pillanat, melyben ismét fel kell ismernünk az egység, és az összefogás jelentőségét.
A FAKOOSZ, a többi alapellátói szerveződéssel egyetemben szeretné figyelmeztetni a más ágazatokban dolgozó kollégákat, hogy nem óhajtunk semmit sem elvenni, elvonni, elnyerni tőlük, előlük. Mi velük együtt szeretnénk szolgálni a magyar egészségügyet, de úgy, hogy ez a munkánk minden szempontból megbecsülést kapjon.
Minthogy a szakszervezeti jog, a szakmai érdekvédelem és egyéb tevékenységek területén már működő szervezetek teszik a dolgukat a lehetőségeik mértékében, a FAKOOSZ úgy gondolja, hogy ezek munkáját szükség szerint segítve, eddigi tennivalóit kvázi háttérmunkaként folytatva, arra fog törekedni, hogy új feladatot találjon magának. Ez a feladat pedig az lenne, hogy a többieket is bevonva és szolgálva, az orvos hajdani presztízsének helyreállításán munkálkodjon. Jól tudjuk, hogy ez nem egy szólam, hanem anyagi, esetünkben gyógyító, erővé válik.
A végrehajtás igen nehéz, kezdetben akár utópiának is tűnhet. Egy olyan élő, működő orvos-körökből, klubokból, együttgondolkodó csoportokból felépülő laza és rugalmas, kifelé nyitott szervezet lassú, fokozatos kialakítását tervezzük, melyben mindenki egyénileg, s minden terület adottságai szerint találhatja meg a maga kedvére való tevékenységet. Ezeknek a tevékenységeknek két csomópont köré kellene csoportosulniuk. Az egyik az orvos, mint elit értelmiségi, igényeinek felkeltése és kiszolgálása, gyakorlása, a másik az orvos, mint egyre nagyobb felelősséggel felruházott szakember, szakmai fejlődésének segítése, a kötelező előírások betartását támogatva, és az igényekben is élő módozatokat keresve, vagyis térítésmentesen, és mindenkihez közel szervezve meg a továbbképzést.
Szeretném, ha a FAKOOSZ tagságától függetlenül, minden érdekelt kolléga elküldené ötleteit erről, és a gondok összegzésének szándéka miatt problémáiról és esetleges javaslatairól is. Ezeket összegezve tudnánk továbblépni, illetve tudnánk a mindenkori politika asztalára is letenni anyagot. A háttérbeszélgetések ugyanis nem csak arról győztek meg, hogy a politika tájékozottsága nem olyan mérvű, mint hinnénk, hanem arról is, hogy léteznek befogadó gondolkodású emberek közöttük is.
Egyúttal szeretettel hívogatunk mindenkit, hogy lépjen be szövetségünkbe, amely nem másokkal szemben, hanem mások mellett, s elsősorban másokkal együtt szeretné végezni munkáját, azt a tevékenységet, mely a fentieken kívül az igények szerint még sokmindent tartalmazhat és felkarolhat, tehát „nem is kevés”.
Leányfalu
Dr. Szász István T.
A FAKOOSZ, Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének
elnöke
|
|
 |
 |
|
|
 |
