Ki érti ezt?

Tavaly Gyulára is meghirdettük a borok versenyét, és csalatkoznunk kellett. Azt gondoltuk, elment a doktorok kedve. Vagy már nem is termelnek szőlőt sehol ebben a csepp hazában, amiből a mi élvezetünkre is juthatna egy-két palack.
Akárhogy is hittük, Zalakaroson örvendezni kellett, mert minden hirdetés nélkül is megérkeztek a borok.
Nem találgatunk, miért is történt így, egyszerűen örülünk, hogy megtették.
Dr. Bussay László pincészetéből kaptunk borokat.
Nos, ő az, aki főállásban háziorvos Muraszemenyén, másodállásban pedig „főállású”, világhírű borász. Fehérborai messzire vitték Csörnyefölde hírét.
Keze között újraéledt az Erdélyből származó Kövérszőlő. Nagy bogyójú fürtjei vannak, melyből finom, harmonikus savakat mutató bor készíthető. Az országban még egy helyen hajlonganak a kövérszőlő tőkéi előtt: Tokaj-Hegyalján. Méretes bogyói aszúsodásra hajlamosak, könnyű szüretet biztosítva a szedőknek. Nem lennénk meglepve, ha Csörnyeföldén egyszer csak aszú fejlődne a palackokban.
A kolléga négy borát ismerhettük meg:
kövér szőlő, száraz- és félédes szürkebarát és édes olaszrizling.
Egymás között versenyeztek a helyekért. Az édes, 2003-as Olaszrizling hibátlanként nyert nagy arany minősítést, őt követte a Kövérszőlő ezüst minősítéssel, majd a Szürkebarát 2003. Félédes, és bronz minősítést kapott a száraz 2003-as Szürkebarát.
Ugyancsak bronz oklevélre volt érdemes az Olaszrizling-Muskotályos cuvée, Némethi Viktor bora Pethőhenyéről. Szintén egy kis falu Zalában, 374 lakossal. A kóstolt borból ítélve, nem a lakosok száma határozza meg a bor zamatait.
Azért egy-két szót érdemes tudni, hol teremnek azok a szőlők, melyek borait bíráltuk.
A Mura és a Dráva folyók már akkor otthont adtak az embernek, mikor még nem ez volt a nevük, vagy néven sem nevezték. Az újkőkor embere is a komfortosabb helyeket kedvelte a letelepedéshez. Ettől a korszaktól fogva bizonyítottan folyamatosan lakott a mai Muraszemenye és Csörnyefölde tájéka. Nem meglepő módon a régészeti leletek között edényégető kemencéket is találtak a pattintott kőeszközök mellett. Edényeiket árkolt motívumok díszítették. Előkerültek füles bögrék, korsók, tálak, agyagkanalak, kis agyagtégelyek. Ráleltek itt is az újkőkor egyik – hazánk más táján is megtalált - edényére, az un. „puttonyedény”-re. Kis áthallással azt hihetnénk, hogy ez a felül négy-, alul egy- vagy kétfülű, hordozható edény talán a szőlőtermesztés egyik korai eszköze. Szívesen gondolnánk ilyent, hiszen a neolitikum embere már letelepedett, élelmét megtermelte, művelte földjét, és jelentős állattartással foglalkozott.
A táj kedvez a szőlőtermelésnek: magas a napsütéses órák száma, 800-900 mm között van az éves csapadékmennyiség, klímája szubmediterrán. Ehhez társul még a változatos domborzat, kellemes erdőkkel. Nem akármilyen túraútvonal a csendet kedvelő embernek. Az éhes-szomjas vándort szívesen látják a környék szőlőhegyein megbúvó pincék tulajdonosai frissítő fehérboraikkal és ételekkel. 2000 óta a gazdák szervezetten is tudják fogadni a borokra kíváncsi közönséget.
Ma már nincs messze Csörnyefölde sem, mellette fut az M70-es számú autóút.
Szívesen ajánlom minden érdeklődőnek, hogy tegyen egy túrát a hajdani borvidékre, amely ma három országhoz tartozik: Magyarországhoz, Horvátországhoz és Szlovéniához. Aki ellátogat oda, röpke másfélórás sétaúton mindjárt három ország borait is kóstolhatja.
Kell ennél jobb ajánlat?

Dr. Kendéné Toma Mária
mtomakende@monornet.hu