 |
|
 |
| Mezítelenül |
MEZÍTELENÜL / AZ ALÁBBI CIKK AZ ORVOSOK LAPJA JÚNIUSI SZÁMÁBAN JELENT MEG /
Így szólt a bölcs: eljő a pillanat, amikor bebizonyosodik az örök igazság, miszerint „A gyomornak nincs füle”, „Venter caret auribus”, vagyis senkit sem lehet szép szavakkal jóllakatni,
Másfél évtizeddel a változások után, a negyven éves várakozásban eltompult magyar érzékszervek a józanész szabályainak ellenébe működnek. A magyar gyomornak úgy tűnik füle van, s immár sokadszor hitte azt, hogy jóllakott. Ígéretekkel!
Ilyenekre gondol az ember, amikor ismét megszólalnak a szép szavak.
Ne hidd nyájas olvasó, hogy gúny, avagy rosszindulat beszél e sorok írójából, amikor ilyen vallomást tesz. Hinni szeretne azoknak az ígéreteknek, hinni szeretné, hogy valami elkezdődik végre. És persze hinni szeretné, hogy mindennek van pénzügyi háttere is. Ugyanakkor azt is szeretné hinni, hogy ami elkezdődik, az az egészségügy érdekeit valóban szolgálja, s azon belül természetesen az orvos és beteg közös érdekét, melyeket oly régen és oly nagy igyekezettel szeretnének egymással szembeállítani. Valakik!
E tevékenység legeredményesebb fejezetét képezi az orvosi tekintély, a presztízs lerombolása.
Ma már csak orvosok által elkövetett szörnyűségeket taglaló sajtótermék adható el. Ma már, ha valaki valami nagyon rosszat kell mondjon, a célszavak között egyre gyakrabban bukkan fel „az orvos”, „a kórház”, „a rendelő”.
Bizonyos értelemben az orvos meztelen. Az orvos szemérmetlenül futkos ezen állapotában a közterületen. Nahát! Háborog a tömeg. Szóba sem kerül, hogy esetleg valaki levetkőztette, s valaki ilyen állapotában űzi, hajtja, kergeti. A hír a mezítelenség! Ilyenek ezek az orvosok! Szemérmetlenek! Pedig van nekik bőven ruhájuk otthon. Rétegesre öltözhetik magukat. S bőr is akad a képükön több rétegben! Az alatt meg hálapénz, az is rétegesen.
A tömeg tapsol!
Aztán a tömeg beteg lesz! És szeretne meggyógyulni. De hát, hogy menjen ő el egy ilyen pucér alakhoz, aki csörög a bőre alatt? Mire képes egy efféle?
A tömeg tehát az elemi és emberi óhaj, a teljes bizalmát élvező gyógyító erő utáni igény kielégítetlenségétől, ebban az értelemben maga is pucéron futkos panaszával a puszta honban. Így ébredező indokolatlan igényeit meg drága módszerek elvárásával, követelésével próbálja kielégíteni.
A biztosító aztán fizet. A kassza kiürül. Az állam próbálja így-úgy kiegyenlíteni. Az adófizető meg így-úgy, megfizeti ezt. És a maga módján aztán ő is pucéron futkos a piacon meg annak gazdaságában.
Az adófizető maga a beteg, sőt adott esetben akár az orvos is lehet.
Évek óta próbálom kvantifikálhatóvá, de legalább érthetővé tenni pénzügyi agyak számára, hogy mibe kerül az orvosi presztízs semmibevevése, sőt pénzügyi érdeket szolgáló harci eszközzé degradálása. Hiába. Most sem remélem, hogy előbbi gyermeteg eszmefuttatásom megvilágosodáshoz vezet.
Politikus magyarázta el nemrégiben nekem, hogy olyan pénzügyi szakember, aki ilyesmit megért, nincs. Nem az értelemre kell hatni. Olyan helyzetbe kell kerülni, hogy a pénzügyér kénytelen legyen oda adni, ahol az valóban hatékony. A magas pénzügyi tudományok hamis ismeretei ellenére.
Ilyen terület az egészségügy.
Ez aztán, ha jobban működik, akkor elkezd gazdaságosan is működni, elnyeri a megbecsülést is, és ettől tovább „ócsul”! A pénz mellé igaz, hogy kell a struktúrán is változtatni, ezt mindenki elismeri, de szimplicista felfogás az, amely azt mondja, hogy lám az 50% is elenyészett, nem hozott semmi változást! Feneketlen a zsák, ne tegyünk belé semmit. Milyen változást hozott volna, mikor ezzel együtt is a szakmai megbecsültségi rangsor végén maradtunk, amikor így is 5-ször, 10-szer nagyobb fizetésekkel várnak minket ott nyugatabbra. Hogy az újonnan csatlakozóknak nevezett koldusok között valamivel előbbre kerültünk, az ehhez képest nem oszt vagy szoroz.
Mondtak ilyeneket a kvázi privatizált alapellátásról is. Nem vezetett az semmire, szólt a vádbeszéd. Pedig ez sem volt igaz! A színvonal emelkedett. A felszereltség javult. Nem költött minden megérdemelt forintot utazásra, szőrmebundára a körorvos. Valamiért ezt mégsem akarják elismerni. Nem is olyan régen azt mondták, hogy az alapellátásnak készen kell állnia az elektronikus kapcsolatra az egészségügy felsőbb szektoraival. Jelentem, döntő többségében készen is áll erre. A felsőbb szektorok azonban imitt-amott még Erika írógépen pötyögnek, vagy körmölnek. Egyes kórházak körlevélben követelik a kézzel írott „négyoldalast”! Nem hiszem, hogy az ő bűnük, vagy nem egészen az.
De ne kanyarodjak el a vörös fonaltól, mely végighúzódik a presztízs lerontásának történetén.
Az anyagi romlásnak morális válságba fordulása természetes folyamat. Ezen túl meg művi, megrendezett, ravasz. Ne mondják, hogy csak műhibákból áll a magyar egészségügy munkája. A betegek lassan már így érzik. Mert erről olvasnak, mert ezt elolvassák! Aztán félnek bemenni a műtétre, a kezelésre!
A FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége miután felmérte, hogy eddigi „harci” feladatait a küzdelmek pillanatnyi állapotában más szervezetek vették át, új tartalommal óhajtotta feltölteni tevékenységét és kevéssé harci, de annál inkább hatékony munkára szeretne elszegődni. A nemrégen Gyulán lezajlott évi kongresszus ezt a programot elfogadva választotta meg személyemben soros elnökét.
Célunk az orvosi presztízs helyreállítása! E tevékenységet két fő pillérre szeretnénk állítani. Egyrészt egy olyan – más szervezetekkel közösen is működtethető – laza és kifelé nyitott együttműködési hálózatot szeretnénk kialakítani, mely meglevő és ezután szerveződő kisebb és nagyobb csoportokban, mindenütt a helyi igény és lehetőségek szerint mozgatná meg a kollégákat, s tenne meg mindent azért, hogy ismét feléledjen az értelmiségi lét erősödő igénye, s annak kielégítésére megjelenjenek új alkalmak is. Ugyanakkor a szakmai igények és kötelezettségek kielégítésére is – más szervezetekkel közösen – mindenhova közelebb szeretnénk vinni a lehetőségeket.
Ezenkívül természetesen a háttérmunka szintjén a gondok figyelése, összegyűjtése, a javaslattétel és figyelemfelhívás lehetősége is megmaradna, de ezzel a megfelelő szervezetek munkáját segítenénk.
A gyulai kongresszus közönsége, minthogy miniszterelnökünk ekkor jelentette be az alapellátást erősítő szándékát, és azt is, hogy az egészségügy részesedését a GDP-ből európai átlagnak megfelelő szintre kellene emelni, kifejezte azt az óhaját, hogy az ne mások rovására, hanem többlet forrásokból történjen. Nem óhajtjuk, hogy ez az egyébként fontos és szükséges lépés, már ígéret szinten is – a remélt jószándék ellenére – megosztáshoz vezessen. Nem akarunk a többi ágazat rovására gyarapodni.
Kérjük kollégáinkat, hogy terveinkben – melyekből senkit sem rekesztenénk ki, sőt minden ötletet, igényt és közreműködést szeretnénk befogadni – segítsenek.
Alapellátó kollégáinkat pedig hívogatjuk, hogy lépjenek be a FAKOOSZ-ba, és hozzák magukkal tudásukat, együttműködő készségüket és igényeiket is.
A magam és a FAKOOSZ nevében üdvözlök minden kollégát, s kérem ne asszociáljanak azonnal az utópia szóra. A közös siker rajtunk is múlik!
Dr. Szász István T. Leányfalu
A FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének
elnöke.
|
|
 |
 |
|
|
 |
