 |
|
 |
| Dr E.Cs elmélkedásei a Lajos... |
DR. E.CS. ELMÉLKEDÉSEI A LAJOS NEVŰ HURRIKÁN FORGATAGÁBAN
Barátaim barátai, barátaim ti mind, fogjatok össze, mondja magában E.CS. Az alapellátás és az egész orvostársadalom is egy 2004. december 5-re emlékeztető helyzet előtt áll. S azt feltételezvén, hogy lenne olyan, aki most kérdően néz reá, E. CS. máris magyarázni kezdi magában a hasonlatot.
Miután a MOK és a kormányzat között minden párbeszédből perbeszéd lett, nem sok a remény a közös célokért folytatható beszélgetésre. Az orvostársadalom már azt is kétli, hogy vannak közös célok. Mert mi orvosok valóban ismerjük és szolgáljuk is – legjobb szándékaink és képességeink szerint – a beteget. Mi sem nagyobb bizonyíték erre, mint az, hogy a minket érő súlyos vádak ellenére, hiányzó béreinkből tartjuk fenn az ágazatot. A szakminisztérium azonban minden eddigi lépésével azt bizonyította, hogy nem reformot akar, hanem többoldalú és kizárólag neoliberális gazdasági szempontokat próbál érvényre juttatni.
E. Cs. hajlana arra, hogy kemény dolgokat mondjon, de ráharap nyelvére, és bölcs marad.
Alig szűk másfél évtizeddel ezelőtt még irigyelt központjában álltunk egy lendületesen induló reformnak. Mára azonban nem csak a reform vesztesei lettünk, de minket is elért a fenyegetettség érzete, sőt a konkrét fenyegetések réme is.
Tiltakozunk az elvonások miatt, de többnyire sikertelenül. Amikor sikert érünk el, érezhető, hogy lufit szúrtunk. Mert ki hiszi el, gondolja E. CS., hogy a pontleértékelés tévedés volt. Pontos számításokat végzett az OEP, s sejthető milyen javaslatra. A telefonon érdeklődőknek annak idején még eligazítást is tartottak a számításról. Szó sem volt ott tévedésről. Megpróbálták! Észrevettük. Azt hitték kibírjuk. Már nem bírjuk ki. Tudjuk, érezzük – mondja már hangosan ismerősünk –, hogy a praxisok az összeomlás szélén állanak. Arra nem lehet számítani úgy általában és a legnagyobb sunyisággal sem, hogy a hálapénzért érdemes tovább hurcolni e keresztet. Óriásit tévedett az a pénzügyi szakember, aki 100 milliárdra becsülte az orvosi hálapénzt. Hiszen az aktív orvosonként, egyre-másra, 250000 Ft. havi mellékest jelentene. Vajon ennyire tájékozatlan, vagy ennyire tendenciózus? Ennyit mond, hogy igazolja a beavatkozás szükségességét? Akárcsak a vizitdíj esetében, ahol jócskán túlbecsülték, hogy igazolják az elvonást. E. CS. letöröl egy bajszán billegő morzsát, mely jelzi, hogy valaha módos ember lehetett, és megállapítja: ezzel önleleplező módon beismerték az illetékesek, hogy az elvont pénzre szükség volt, és egyben azt is, hogy megoldásként a betegek megsarcolását találták ki. Adónemről van itt szó, s az orvos a hatalmat helyettesítő, a bűnt magára vállaló beszedő alany. Valaha ezt bűnbaknak hívták. Mások bűnét vállalja fel hiába. És egyelőre ez a helyzet marad a hálapénzzel is. Az, hogy a vizitdíj az orvos-beteg találkozások számát csökkentő tényező lesz, vagy, hogy kiváltja a hálapénzt? E. CS. ezen csak mosolyogni tud.
Persze a laikusok elhihetik, de aki benne él az soha. De vajon a laikusok elmélkednek-e eddig a mélységig ezen? Vagy egyszerűen elkáromkodják magukat, ki-ki saját mértékegysége szerint a teringettétől felfelé. A többi már a közvéleménykutatás dolga, közölgetnek is ilyeneket, E. CS. szinte naponta látja a lapokban. Bizony, bizony! Mindennek van oka. Vajon ezek a tüskék is feledhetőek lesznek, vagy ezek már elfertőződnek és kifakadnak?
A kamarákat és vezetőiket, azokat, akik a mindenkori kormányzatokkal folytatott vitában csak tették a dolgukat, most először agyagba döngölendő ellenségnek nyilvánították. Ez a hatalom ennyi kényelmetlenséget sem tud elviselni? A valótlanságokra, az ebből származó akár helyrehozhatatlanul veszedelmes hibákra rávilágítók ellenségeik lennének nekik? A jelek szerint igen. A Kamara megitta a levét annak, hogy nem akart sóhivatal maradni.
Most az újraszervezést megelőző visszalépési procedúra olyan, mint egy új kis december 5. Ha rosszul szavaz a magyar orvos, örökké felhasználható statisztikát bocsát magunkról saját elnyomói rendelkezésére. Ezekkel mindent megtehetünk, mondják majd.
A háziorvosi társadalomnak is lépnie kell. A szerződésmódosítási kérelem egy formális tiltakozás. Tudjuk, nem fogják támogatásunkat duplájára emelni. Még negyedével sem. De ezzel üzenhetnénk úgy, hogy nem ártunk vele senkinek. Ha ehhez sem lesz bátorsága ennek a rétegnek, ha itt is okoskodással, magyarázkodással, hallgatással, elfoglaltságot színlelve térünk ki a színvallás elől, akkor ne várjuk, hogy a jövőben bármikor is komolyan vegyék tiltakozásainkat.
E. Cs. bevallja magának, hogy nagyon tart ettől a szavazástól. Az eredmény nem lehet csak jó, vagy szégyenletes. Középút ilyen dolgokban nincs. A hurrikán pedig kegyetlen, kíméletlen és nem válogat.
Pénz, pénz, pénz süvölti a vad szél. E durva vihar elnyomja kiáltásainkat: gyógyítás, egészség, humánum, megmaradás.
Szász István Tas
|
|
 |
 |
|
|
 |
