 |
|
 |
| Kongresszusi beszámoló XVI |
KONGRESSZUSI BESZÁMOLÓ
Mélyen tisztelt kongresszus, tisztelt Vendégeink, kedves ünneplő gyülekezet!
Nem tagadhatom, hogy ünnepi hangulatban jöttem ide és minden reményem szerint még ünnepibb kedvvel szeretnék hazatérni. Régi terv, titkos vágy volt csupán az, hogy Erdélyben gyűlhessünk össze, és még titkosabb és valószínűtlenebb, hogy az erdélyi kollégákkal együtt. Ennek nehézségeit az elmúlt hónapokban megtapasztaltuk, de a kezdeti szerény sikert is bízvást tekinthetjük egy út első lépésének.
Most tehát vagyunk és lenézhetünk a Medve tóra, Erdély titkainak egyikére, a Tündérkert számos gyöngyszemének e sós csodájára. Ha pedig tekintetünket feljebb emeljük és körülhordozzuk, akkor a csodás titkok oly sokaságával találkozunk, hogy utána már egy percig sem értetlenkedünk azon, miért volt az évezredek során annyi népnek szíve csücske e táj.
Nekem ez a kisebbik haza a szülőföldem, őseim sorának életét s halálát, ifjúságomat s felnőtté érésemet idézi. Különösen fontos tehát számomra a tény, hogy minden személyes befolyásom nélkül támadt a FAKOOSZ tagságának ez az ötlete. Egy örökké kegyetlen decemberi nap után ez gyógyító erővel hatott rám és még nagyon sokakra. Mi ugyanis már úgy születtünk, s úgy nevelkedtünk, hogy bár nem tanították, mégis mindent tudtunk a nagyobbik hazáról, annak múltjáról s jelenéről és aggódva figyeltük a velünk közösnek hitt és remélt jövőjét. Sajnos fordítva ez már nem volt általánosítható. Igaz, hogy ott sem tanították, de egy nem csekély, mégis csak egyeseket érintő rétegtől eltekintve a kisebbik haza sorsa iránti érdeklődés immár bizonyítottan a közöny áldozata lett. Pedig a felismerés, hogy mindenféle történelmi körülménytől, félelmetes vagy légies határoktól függetlenül összetartozunk, nem mai. Az éppen 450 éve Kolozsváron született Bocskai István Magyarország és Erdély fejedelme, ki a hatalom csábításának nem engedve a töröktől felkínált magyar koronát nem fogadta el csak mint ékszer ajándékot, az egymáshoz tartozás megmaradást biztosító erejére végrendeletileg hívott fel minden magyarhonbéli és erdélyi magyart, már ezelőtt 401 évvel.
Ennyit a tanulságokkal teli közös múltról és most ugorjunk egyet a jelenbe, mivel olyan tömény programot sikerült összeállítanunk, hogy nem jut korlátlan idő a sebek gyógyítására meg a szép szavakra.
Rátérek hát a kötelességem teljesítésére az elnöki beszámolóra.
A két kongresszus közti időszakban voltak örömeink és csalódásaink, s ez érvényes egyaránt saját szervezetünkön belüli munkánkra és az egészségügy egészének viharaira. Utóbbi esetben kevesebb örömmel és megszámlálhatatlan csalódással.
A FAKOOSZ megújulása terén az elnökség munkája új irányba indult el, és fokozatosan kristályosodott ki a mai álláspont, melynek tükrét az alapszabályban jelzett módosítási javaslatok tartják elénk. Idejében szétküldtük, vártuk az ötleteket és bírálatokat melyek utóbb az elnökségen keresztül érkeztek be.
Az eredeti terv szerint elképzelt célkitűzéseket jelentősen módosította a több fronton beindult külső támadás, a veszélyérzet s az erre elvárt kötelező válaszreakció.
Hiába szerettük volna munkánkat békés, értelmiségi, presztízsnövelő, szakmai színvonalat és magasabb társadalmi elismertséget biztosító tevékenységek felé terelni, a fájdalmas döfések hatására kénytelenek voltunk felszisszenni.
Első nagyobb kísérletünk sikerrel járt s ezzel ki is merül az örömtelinek nevezett fejezet. Januári – azonnali – tiltakozásunk nyomán a szakminisztérium visszavonta a pontérték csökkentésére tett ravasz kísérletet és azt tévedésnek minősítette, majd az elmaradt összegeket utólagosan visszautalta. Sajnos a többi, az ezt megelőző nagy elvonások visszavonatására tett kísérleteink visszhangtalanok maradtak. Így aztán a tagság jelzéseiből világosan lemérhető elvárásának megfelelően, február hatodikán a Nemzeti Sportcsarnok lélekemelően telt háza előtt elmondtam a FAKOOSZ véleményét s az Orvosok Lapja is közölte, sőt címoldalára emelte azt.
Minden jel arra mutat, hogy bár bizonyára figyelnek hangulatunkra, véleményünk is érdekli a politikát, de nem azért, hogy szakmailag abból merítsen, hanem csupán azért, hogy az úthengerszerű változások további irányával és ütemével taktikázzon, az irányváltoztatás legkisebb szándéka nélkül. Minden intézkedés megmarad célja szerint kizárólag az elvonások szolgálatában.
Szövetségünk természetesen követi az eseményeket, támogatja küzdelmeiben a megújuló Orvosi Kamarát, és ereje szerint hozzájárul az alulról jövő hang öblösödéséhez. Nem szabad, hogy lefegyverezzen a siker sovány reménye. Azokon a területeken, ahol lehetséges, nem állunk meg és folytatjuk a munkát.
Az európai integráció rengeteg emlegetett hátránya mellett kétségtelen előnyöket is rejt magában. Sajnos biztos visszajelzések szerint ezeket hazánk igen alacsony hatásfokkal használja ki. A FAKOOSZ évek óta tervezett kárpát-medencei összefogást célzó elképzelései lehetővé tehetik, hogy uniós pályázatokkal próbálkozzunk könnyíteni a határoktól független, gyakran hasonló, nehézségeken. Ezért nem csupán az erőt adó, és minden becsületes magyarnak kötelesség számba menő összetartozás érzésének kell egybeterelnie minket a határokon túli kollégáinkkal, hanem a reális, a cáfolhatatlanul létező európai lehetőségek felismerésének is.
Erdélyben partnert keresvén szinte kínálta magát – a nagy múlttal rendelkező – Erdélyi Múzeum Egyesület Orvosi Tagozatának létezése, amelyet – ha ezzel maguk is egyetértenek – örömmel ismernénk el egyben szövetségünk erdélyi régiójának is. Így felesleges párhuzamosságok kialakítása nélkül lehetne közösen szervezni a hatékony és korrekt, minden szempontból elfogadható együttműködést. Erről már szerződéstervezet is készült.
Most pedig lássuk az elmúlt év eseményeit.
Az országos elnöki értekezleteket nagy pontossággal tartottuk meg. Minden esetben érdemi munka folyt.
Közvetlenül a zalakarosi emlékezetes találkozás után állítottuk össze a Ráckevei kongresszus számára 12 pontunkat. Sajnos néhány véletlen, tehát nem egyeztetett hasonlatosságtól eltekintve nem vették figyelembe. Saját elképzelések alapján fogalmazták meg a végső határozatot, mely aztán a kormányzatnál járt ugyanúgy, vagyis nem törődtek azzal sem.
Itt kell megjegyeznem, hogy többször is volt alkalmunk utolsó percben véleményezni törvény vagy rendelet tervezeteket, minden esetben meg is tettük, de a szokásossá vált módon ezek a véleménykérések csak azt szolgálták, hogy legitimizálják a változatlanul előterjesztett anyagokat.
Példának okáért májusban, az akkori szakminiszter, dr. Rácz Jenő kérésére elküldtem a FAKOOSZ összefoglaló álláspontját is. Ezt sem vették figyelembe, válasz, köszönet vagy akár bíráló magyarázat nem érkezett.
Ezután a saját házunktáján próbálkozván sikerült elérni, hogy hívásunkra összeüljön a MOK kulturális és sport bizottsága, az Orvosírók és Képzőművészek Közössége és az Orvos Zenészek Társasága. Az együttműködésben megegyeztünk és miután az összefogást az MTA Művelődésügyi Bizottsága is szárnyai alá fogadta, a Volksbankkal sikerült megegyezni a Székesfehérváron az ő támogatásukkal induló első közös rendezvények ügyében. A legelső ilyen alkalommal azonban a FAKOOSZ meglepően alacsony számban jelent meg.
A nyári szünet után, szeptemberben, a gyógyszerészekkel szolidaritást vállalva résztvettünk az emlékezetes körcsarnokbéli nagygyűlésen.
Eddig az időpontig öt olyan rendezvényt sikerült különböző szervezésben lebonyolítani, amelyikben a FAKOOSZ is résztvett.
Megszületett a döntés arról is, hogy Szovátán rendezzük a következő kongresszusunkat, és ezt illesszük be a regionalizálódás folyamatába is.
A FAKOOSZ küldöttsége el is utazott és elkezdte a találkozó megszervezését.
Októberben a Kamara győri gyűlésén vettünk részt.
Novemberben több háziorvosi szervezet, a MOK háziorvosi csoportjának kezdeményezésére, a MOK székházában tárgyalt egy Országos Háziorvosi Szövetség létrehozásáról, de erre nem került sor. Ebben a hónapban ismét megszólaltam az Orvosok Lapjában a FAKOOSZ gondolatit tolmácsolván.
Ez év januárjában adtuk közre a már említett, eredményes, tiltakozásunkat a pontérték csökkentése miatt.
Szűcs Farkas Attila az újra induló Ablak műsorában, jómagam a FIX TV és a Budapest TV műsorában képviseltük a FAKOOSZ álláspontját. Hasonlóképpen hallattam hangunkat a Medical Tribune és más lapok oldalain is.
Február 6-án, mint azt már említettem, résztvettünk a Nemzeti Sportcsarnokban rendezett emlékezetes nagygyűlésen és az aktuális helyzetről elmondtam a FAKOOSZ véleményét.
A FAKOOSZ szervezői ezután ismét Erdélyben voltak a programot véglegesíteni és szponzorokat keresni. Ezután még három alkalommal jártunk ez ügyben itt egyéni utakon is.
A szponzorok aktivitása, a közismert gazdasági megszorítások nyomán jelentősen csökkent és ez érzékenyen fog érinteni a jövőben is minden továbbképzést szolgáló összejövetelt.
Legújabb kísérletünkről is szót szeretnék ejteni. A nyugati szórványban élő és ott egyre szaporodó kollégákra, nekik az anyaországgal oly fontos kapcsolatát ápolandó, felvetettem egy nyugati szórvány régió fokozatos megszervezésének lehetőségét is. A svédországi erős magyarorvoslobby ebben – ígérete szerint – hathatósan fog támogatni.
A FAKOOSZ gazdasági helyzete egyelőre kiegyensúlyozott, de távolról sem rózsás.
Széphalmi Miklós a következőkben foglalta össze az elmúlt évről szóló legfontosabb információkat:
TÁJÉKOZTATÓ A FAKOOSZ és az ALAPÍTVÁNY GAZDÁLKODÁSÁRÓL
- A Szövetségnek lejárt tartozása nincsen, gazdálkodása, adókapcsolatai rendezettek. A követelések döntő hányada – a tagdíjak kivételével – rendben befolyik. Esetenként néhány, fizetési késedelembe eső partner – általában első – felszólításra rendezi tartozását.
Ugyanakkor őszintén el kell mondani – amit Önök a KÖR megjelenésének néminemű akadozásában továbbra is érzékelhetnek –, miszerint a FAKOOSZ gazdálkodására is rányomja bélyegét az a tény, hogy a gyógyszergyárak hirdetéseik visszafogására kényszerültek. Ezáltal a korábbi évekkel ellentétben a KÖR sajnos egyelőre nem tud önfenntartó lenni, a tagdíjakból, illetetve egyéb bevételekből (pl. Kongresszus) a megjelentetéshez szükséges forrásokat ki kell egészíteni.
Összességében a FAKOOSZ bevételei a kiadásait fedezik, mivel az elnökség a gazdálkodásban az „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér” elvet követi. Merészebb tervek szövögetését azonban az ingadozó tagdíjfizetési fegyelem is akadályozza. Az elmúlt 5 évben az elmaradt tagdíjak összege mintegy 5 millió forintra tehető.
- Az Alapítvány közel 15 millió Ft-os vagyonnal rendelkezik, melyből 4 millió Ft az, ami az Alapító okirat rendelkezései szerint szabadon felhasználható. Az Alapítvány kamatbevételei – a csökkenő kamatszint miatt azonban a korábbinál csekélyebb mértékben –, de továbbra is fedezik az elhunyt FAKOSZ-tagok gyermekeinek tanulmányi és szociális támogatását. Ugyancsak tudunk forrást biztosítani az átmenetileg nehéz anyagi helyzetbe kerülő FAKOOSZ-tagok megsegítésére. A SZJA 1 %-ból továbbra is mintegy évi 400-500 ezer Ft. folyik be az Alapítvány javára rendelkező FAKOOSZ-tagok és környezetük jóvoltából. Ez 2006. évben pontosan 519.293 Ft. volt.
A FAKOOSZ és az Alapítvány gazdálkodásának részletes számadatait a 2006. évi beszámoló május hónapban esedékes jóváhagyását követően a KÖR-ben fogjuk közzétenni.
Zalaegerszeg, 2007. április 18.
Itt tartunk tehát most.
Kérem a tagságot, hogy az alapszabály-módosítást, melyet a kiküldött anyagokból remélem már jól ismer, elfogadni szíveskedjen s ezzel is járuljon hozzá a megújulást szolgáló, a mai gondokat megoldani óhajtó változásokhoz.
Az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvosi Tagozatának jelenlevő képviselőit külön is üdvözlöm, és kérem, hogy fogadják el feléjük nyújtott baráti kezünket, hogy egymást támogatva sikerüljön többre jutnunk.
Végül, mint aki két országot is hazájának mondhat, ismételten szeretettel üdvözlöm az innen és onnan megjelent minden vendégünket, és kívánom, hogy a tudomány nyújtotta érdekes pillanatokon túl is érezzék jól magukat, ismerjék meg ezt a páratlanul szép vidéket és annak minden kincsét. Főleg pedig egymást, az ismét Európainak elismert MINKET!
Szász István Tas
A FAKOOSZ elnöke
|
|
 |
 |
|
|
 |
