 |
| Közös báli köszöntő |
KÖZÖS BÁLI KÖSZÖNTŐ
Hát itt vagyunk onnan s innen,
Erdőn túlról, erdőn innen,
Egy hazából, két hazából,
Kisebbikből s a nagyobból,
Ahogy eleink nevezték,
Míg a játszmát el nem veszték.
Egy nemzet, kit mi gyógyítunk,
Haláltól visszahódítunk,
Hogyha hagyják, s támogatják,
S sorsukat kezünkbe adják.
Játékos vad történelem,
Talán a legvadabb elem,
Mely körmeit rajtunk fente,
S annyi bűnét reánk kente,
Kettévágott előbb minket,
Hogy most adjon közös inget,
S gatyába is együtt rázzon:
Együtt ázzon, együtt fázzon!
Előirt nekünk diétát,
Sovány kosztot, mit nékünk ád,
Európa csalfa ajka,
Hálátlan és ravasz fajta,
Védekeznünk hát együtt kell,
Kapaszkodjunk két kezünkkel,
Most egymásba nagy erővel,
Közös nagy mágnes mezővel.
Végre ezért egybegyűltünk,
S ahogy illik elvegyültünk,
Határtalan gondjainkkal,
Magyar a magyar orvossal.
S bár gondoktól kormos lelkünk,
Egymás ellen nem mi tettünk,
Mások, kik nem kompetensek,
Megoldásra impotensek,
Keverték a gonosz kártyát,
Uszítva öccsére bátyját.
Csakhogy átláttuk az ármányt,
S nem tisztelve pártot, kormányt,
Politikát félrelökve,
Nem keltünk balgán ökölre.
De a csodák földön járnak,
Megoldást – lám – tőlünk várnak,
A WEB-DOKI szerint faktum,
És már kész a titkos paktum,
Hogy ha útrakél az egyik,
Erdőn túlról jöjjön másik,
S üljön helyére a gályán,
Súlyos lakattal a száján.
Na de mi lesz, ha továbbmegy,
S már nem hatja meg a nagy kegy,
Hiszen közös már a joga,
S ő is továbbmehet oda?
Lám csak mégis hasonlítunk,
Attól és oda tántorgunk
Amitől, s ahová muszáj,
Taszít minket bel, s külviszály.
Tanuljunk hát közös táncot,
Mert közösen hordunk láncot,
Ezért e bál tanulságos,
Lássuk át azt mi álságos,
Ragadjuk meg egymás kezét,
És mi szerezzük a zenét,
Talpunk alá, maradáshoz,
Csűrdöngölő makacs tánchoz,
Hogy ne csorbuljon az ős jog,
Mert ha sújt baj, együtt sajog,
Akár ötszáz, s ezer éve,
Ne hulljon szét a szent kéve.
Szász István Tas
|
|
 |
