 |
|
 |
| Mi tetszik? |
Mi tetszik?
- Jó napot kívánok! -köszönök jól nevelten, bár kétséges, hogy a vastag üvegfalon túl egyáltalán hallják e?
Kicsit ágaskodva próbálok szemkontaktust teremteni a számtalan kaparós és nem kaparós sorsjegy mintát és fogadási lehetőséget, meg különfále befektetési jegyeket ismertető iratok résein át , melyek az üvegfal túlodalára vannak ragasztva. Zavartan gyűrögetem a kezemben tartott levelet.
Megint nem volt otthon postabélyeg, de igazán már nem is tudom, mennyit kellene ráragasztani. Csak ebben az évben háromszor változott. Persze, nem lefelé.
Felnyílik az ablak, lehajolok, hogy belássak a helyiségbe.
„ A dohányzás halált okozhat” ötlik a szemembe az ablak mögött néhány doboz cigaretta oldaláról. A másik oldalon a film előhívás díjai és elkészülési határideje tárul elém. A felvevő hölgyet is sikerül észrevennem, miután arca elől odébb rakott két különböző típusú lengyel teasüteményes dobozt, melyek egyébként gusztusosak, és nem is túl drágák, de tudvalevőleg hizlalnak.
- Mi tetszik? Kérdezi szigorú arccal, miközben a kézi számológépen villámgyorsan pötyögteti az eddig felvett befizetések végösszegeit.
- Én csak ezt a levelet… ide, a szomszéd városba… mennyit adjak? – motyogom, miközben felpillantva próbálok körülnézni a fülkeszerű helységben.
- Az attól függ!... Mert simán 62, de az elsőbbségi az már kilencven. És van ajánlott, expressz, meg tértivevény, meg légiposta… / csak repülőtér nincs/
- Ha elsőbbségi, az mennyivel jobb?
- Az holnapra ott van!
- Hisz csak 15 kilométer! 3 óra alatt gyalog is odaér! De arról adnak papírt, hogy nyomon lehessen követni?
- Nem kérem, az az ajánlotthoz jár, de az már 300 felett van. Az elsőbbségi csak drágább, mint a sima.
- No jó, akkor legyen simán. – döntöm el a kérdést. Fejem felett az üveglap túloldalán egy nejlonzacskónyi idétlen dínó vicsorog kárörvendőn, míg egy hupilila farkú Barbi póni elnézően mosolyog rám. Ő itt törzsvendég, 2000-ért a kutyának sem kell.
- 62 lesz, itt a bélyeg. – Félretolja a negyed kilós olasz kávéscsomagot, elveszi a pénzt, beleszórja az aprópénzes tálcába, -ami a legkapósabb bulvárlapok tetejére van téve - és már csukná is az ablakot.
- Mindjárt felragasztom, itt hagyhatnám a levelet?
- A sima levelet a gyűjtőládába tessék dobni, azzal többé semmi dolgunk!
Már nincs is kedvem feladni a levelet. Felrémlik előttem, mi vár ránk, ha a rendelőbe is befészkeli magát az áhított „versenyszellem”.
- Dr Mráz János -
|
|
 |
 |
|
|
 |
