 |
|
 |
| Elnöki beszámoló |
ELNÖKI BESZÁMOLÓ
Előző beszámolóm fő tematikájának szerves folytatása az amiről most beszélhetek. Közvetlenül legutóbbi országos elnöki értekezésünk után kaptam a meghívót az egészségügyi bizottság ülésére, illetve a minisztériumba, ahol Matejka Zsuzsannával folytattunk eszmecserét az új biztosítási törvényről általában, és annak alapellátást érintő hatásairól.
Már az egészségügyi bizottság ülésén körvonalazódtak azok a rejtegetett, de mégis nyilvánvaló ellentmondások, melyek az ellenzék és a koalíció adott ellentétpáron túl, a koalíción belüli feszültségeket jelezték.
A minisztériumban erről nem sok szó esett. Ott arra hívták fel figyelmünket, hogy felesleges igenről, avagy nemről beszélni, mert mint mondották, a vonat már elment. Itt csak árnyalni lehet a továbbiakban ötletekkel, kérésekkel. A hatalmas anyag áttekintésére gyakorlatilag egy nap állt rendelkezésünkre, ezalatt az országos elektronikus körkérdés végigfutott az elnökségen, s annak beérkező javaslatai alapján állt össze az ismert vitaanyag és az első állásfoglalás (lásd novemberi szám. A szerk.). Hangsúlyoztuk, hogy nem értünk egyet a törvénytervezettel, de az általuk reánk kényszerített helyzetben, legalább a legveszedelmesebb pontokra felhívjuk a figyelmet.
Az ezt követő vitákkal nem csak az elnökség, de az ország közvéleménye is szembesült.
Az MSZP frakció ellenkezése megtörni látszott, és bár elérték, hogy a területi elv is érvényesüljön, valójában a magánbiztosítók létrejötte került fölénybe. Mindkét fél győztesnek mondta magát. Az MSZP szerint megmaradt az egy biztosító csak több kifizetőhely fog működni és versengenek egymással, az SZDSZ köreiben azonban több biztosítós rendszert emlegettek, ami az ő győzelmüket igazolta volna.
Aztán november második hetében ismét egészségügyi bizottsági ülés zajlott le. Itt az MSZP képviselői határozottan bírálták, és árnyalni óhajtották az immár parlament elé küldésre javasolt tervezetet. Az ellenzék természetesen még határozottabban tette ezt, pontosabban teljes egészében elutasította. A szavazásnál mégis megszületett a fegyelmezett papírforma szerinti 13-10-es eredmény. A szavazók tehát – mint pártkatonák – felülbírálták saját véleményüket.
Az itt szerzett legfontosabb információ az volt, hogy az államtitkár is elismerte, miszerint nem hoznak pénzt a rendszerbe a magán biztosítók. Szavaiból kiderült, hogy tőlük csak a jó gazda szervező képességeit remélik és közvetve az a liberális álláspont is, hogy az állam csak rossz gazda lehet.. Nem született válasz arra, hogy mennyire valószínűtlen az a feltételezés, hogy ez elég kell legyen a minőség javítására, a növekvő működési költségekre (ekkor még 4% a biztosítónak, az egyéb ezt ellenőrző szerveknek itt nem derült ki, hogy mennyi) és a profitra is (2%). Figyelemreméltó pontja ez az egész kérdésnek, hiszen ma is folyamatosan a magántőke befogadásáról beszélnek, holott ilyenről maga az államtitkár ismerte el, hogy szó sincsen. Az egyetlen bevétel a liciten elért vételár sem biztos, hogy az egészségügyben marad, ezzel egyelőre más tervek vannak.. Ez csupán egy egyszeri 40-50 milliárd lehet, melyet a liciten elért esetleges többlet egészíthet ki. Egyébként, még ha az egészségügy kapná meg akkor is ez – ismétlem – egy egyszeri alkalommal befizetett összeg. Utána marad a duális finanszírozás és a biztosító – a most folyó vita végeredményeként elérendő fokú hatalmától függetlenül – semmiért sem felelős. Vagyis a források maradnak az eddigiek, a magántőke csak szervez és ezért profitot vár, mégpedig minél többet. Vagyis a nagyvilágban kószáló rengeteg szabad tőkéből semmi nem kerül ide, de a közpénz azt tovább gyarapítja.
Visszatérve a kronológiához, október 12-én újfent meghívások érkeztek. Egyrészt a parlament november 14-i ülésére, másrészt 15-re a minisztériumba. A parlamentben a törvénytervezet általános vitája zajlott. Itt a koalíció egységesebbnek tűnt, mint a bizottsági ülésen, az ellenzék természetesen változatlan állásponton maradt és a mindenki által jól ismert gyenge pontokon támadta a törvényt, de egységes vélemények is elhangzottak,melyek szerint fércmunka úgy ahogy van. Az ülés közben azonban észlelhető volt némi jövés-menés az MSZP köreiben. Mint utóbb kiszivárgott, állítólag ismét arról lehetett szó, hogy álláspontjuk védelmében újabb próbálkozást tegyenek, s valóban ezt a későbbi sajtónyilatkozatokban is éreztették.
Másnap – november 15-én – a minisztériumba ismét a törvény részleteiről beszéltünk, de immár annak tudatában, hogy csak parlamenti eszközökkel lehet utánamenni és módosítani, mivel az már az országgyűlés előtt van. Az SZDSZ szemléletét képviselő tárca, határozottan tagadott mindent a törvény félelmet, vagy kételyeket keltő részleteit illetően. Kertelés nélkül felsoroltam kérdéseinket, de vagy magyarázkodó válasz vagy hallgatás formájában reagáltak. Igen fontos új információ volt, hogy a biztosítóknál megszűnnek a kasszák. Egy egységes összegből működtetik mindhárom ágazatot, saját elképzeléseik és elosztásuk szerint. A pro familia szerződések is feltehetően elvesztik jelentőségüket.
Határozottan rákérdeztem a büntetett előéletűek jogait az új változatba beemelő paragrafusra. Valami olyan derült ki, hogy ez az igazságügyi tárca óhaja volt. Elkönyvelhettünk azonban egy jó hírt is. Előző alkalommal vitattuk a 250 000 fős – a működőképességet megkérdőjelező – alsó határt és azt, hogy ez a magántőke számára lehetőséget adna egy „ócsításra”, ha megállnának a toborzással a 499.000 főnél. Ugyanis ilyen esetben a licit árából csak fél összeget kellett volna befizetni. Nos a limitet meglepetésünkre megemelték, és ma már 500.000 az alsó határ s ezzel az egyéb előnyök is kikerültek a tervezetből.
Ami a szolgáltatókkal kapcsolatos – köztük tehát az alapellátást is érintő – paragrafusok törlését illeti, ezt azzal magyarázták, hogy kizárólag a biztosítóval kapcsolatos kérdésekre akartak koncentrálni. Így újabb nyitott kérdések maradtak a megelőző 131 ilyen pontot gyarapítván. Bár utóbbiakra azt mondták, hogy nem kérdőjelek, hanem jó részük már működő jogszabály, a megfelelő hivatkozás nem történt meg.
Ezután tárgyaltuk meg a gyógyszerfelírással kapcsolatos törvényelképzelést, mely büntetéssel és jutalmazással akarja kordában tartani a „tollal bűnöző” orvosokat. Sok matematikai furcsaság és ebből eredő képtelen helyzet megbeszélése után három fontos tényre hívtam fel a figyelmet. Először a háziorvost és a többi ágazatot szembeállító szemléletre és számításmódra, arra, hogy a háziorvos által felírt gyógyszerek döntő többsége a gyógyítás hierarchiájának magasabb szintjéről érkezett indikációk alapján kerül a terápiás lapokra, illetve a receptekre. Másodszor arra, hogy az átlag halmazok lefelé tendálása egy idő után a biztosító szempontjából legoptimálisabban teljesítőket is büntetheti. Végül arra, hogy a háziorvosi társadalom, ellentétben azzal, amit ők feltételeznek róla, nem fogadja lelkesen az egyik büntetéséből a másikat premizáló rendszert, mely ezen túl az orvosok iránti bizalom további csökkenését is előidézi a már amúgy is ellenünk fordított, pontosabban a média által folyamatosan ilyen irányba befolyásolt, betegek részéről is.
Ez utóbbi érvet fogadták a legtöbb megértéssel. Az előző kettőt, mint régebbi hasonló tervek esetében is már annyiszor, mintha nem is akarták volna megérteni.
Az államtitkárt felkértem, hogy amennyiben valóban annyira világos a helyzet, írja le nekünk magyarázatát és azt közzétesszük lapunkban. Ő kijelentette, hogy egyelőre még nem lehet tudni mi lesz. Nem lehet beszédet írni, mikor még nem tudjuk, hogy örömről, vagy temetésről szól. Jeleztem, hogy a helyet lapzártáig fenntartjuk, s addig eldől, hogy nászbeszéd, vagy gyászbeszéd kerül oda. / Lapzártáig semmilyen közlési igény nem érkezett. Szerk /
A másnapi 12 órás parlamenti ülésen a mindenki által még a médiában is felbukkanó MSZP hangvételnek nyoma sem volt. Az MSZP ugyanakkor több mint 100 módosító javaslatot emlegetett, ami azóta tovább nőtt.
Az ellenzék álláspontja nem változott, a lakosságot érintő megszorítások ügyében megszavazná a módosításokat, az egészet azonban visszautasítja, nem vállal, mint mondta: bűnrészességet.
Érdekesség volt az, hogy MSZP részről is befutott egy vizit és napidíjat eltörölni óhajtó javaslat. Indoka az lenne, hogy a biztosítási rendszer változásával ezek aktualitásukat vesztik. Arról nem esett szó, hogy az előbb elvont, majd éppen a vizitdíjjal részben visszaadott összegeket a törvény változása esetén pótolják-e? /-A módosító javaslatot beterjesztője szelíd kényszer hatására visszavonta. –Szerk/
Azóta, mint tudjuk megjelentek újabb ellenzéki illetve civil szférából eredő törvénytervezetek is, mint választható lehetőségek.
Jelenleg itt tart a történet és várjuk az új fejleményeket. A felek továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett. Az MSZP nyertesnek mondja magát és szerinte egy biztosító marad, az SZDSZ is győztesként nyilatkozik és állítja, hogy több biztosítós rendszer jött létre és beengedték a magántőkét. Ez igen furcsán cseng s fülünkben az eddigi ismeretek birtokában valahogy másként hangzik. Gyanúnk szerint a magántőke igazság szerint pénzzel csak egyszer és igen csekély mértékben jelentkezik a költségvetésnél, sokkal inkább igaz az, hogy a valóságban az egészségügy – erőszakosan piacnak minősített területére – beengedik pénz nélkül, és majd folyamatosan pénzekkel távozik. Mert ahol tőke, ott profit. Ismétlem: semmiféle forrásbővítésre nincs kötelezve az utolsó változat szerint. Még az új infrastruktúra felállításához is a megemelt működési költségplafon ad támogatást. Az eddigi 1,5% ról ugyanis 3,5% ra emelkedik. Itt fél százalékot csökkentettek az eredeti terven, de más költségek is felmerülnek ezen felül, hiszen az OEP utód is kell működjön valamiből és bizottságok is lesznek.
Az időszak másik nagy munkája a kongresszusszervezés volt. Erről Dóczi Ildikó és Széphalmi Miklós számolnak be. Jelentős és jelek szerint eredményes munkát végeztek. S immár készen áll a tervezet. (Külön közöljük. A szerk.)
A FAKOOSZ minisztériumban leadott tiltakozását az Orvosok Lapjának is átadtam.
Magam néhány hazai és erdélyi rendezvényen népszerűsítettem a FAKOOSZ-t. A közeljövőben Szentedrén, Sopronban és Izsákon lesz orvoskollégákat is megmozgató rendezvény. A Múzeum Egyesületnek Erdélyben átadtam két protokoll példányt a kongresszusi DVD-ből. Az esetleges két-három év múlva óhajtott felvidék-kárpátaljai kongresszus ügyében több helyi nagy tekintélyű szakember is jelezte segítőkészségét megkeresésemre.
Végül tolmácsolom az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvosi Tagozatának üdvözletét is. Arról nyugtattak meg, hogy a most már nem „reánktörő”, hanem behívott 23 millió románból az erdélyi magyar orvosokat nyugodtan leszámíthatjuk. Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy rajtunk ütnének. Egyre keletebbről kell majd pótolni nyugatra tartó utódainkat. Vagy meg kell próbálni orvosolni a magyar egészségügy kétségbeejtő problémáit.
2007. november 23.
Szász István T. elnök
|
|
 |
 |
|
|
 |
