 |
|
 |
| Észrevételek egészségbiztosítással kapcsolatban |
A FAKOOSZ ALAPELLÁTÓ ORVOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÁLLÁSPONTJA AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI TÖRVÉNY ÜGYÉBEN
Mint a magyar társadalom és a politikai pártok képviselőinek egyéni véleményeit összegző körképben észlelhető, szövetségünk tagsága is kételyek között figyeli a törvénytervezet folyamatának alakulását.
A háziorvosi társadalom nagyszámú közösség, s így természetes, hogy a kérdést érintő véleményében, akárcsak politikai beállítottságában, leképezi a magyar társadalom hasonló képzettségű és hasonlóan informált rétegének teljes skáláját. Ez egyben azt is jelenti, hogy elenyésző azoknak a száma, akik a neoliberális szemléletnek megfelelő, mindenáron üzleti biztosítás hívei lennének. Ez esetünkben egy civil szervezetnél, sokkal világosabban körvonalazódik, mint ott, ahol a törvény vitája jelenlegi szakaszában valójában folyik. Az országgyűlési fórumokon ugyanis az egyéni véleményeket – melyekből jócskán szivárogtat ki a média, sőt személyesen is van alkalmunk többet is meghallgatni – a pártfegyelem felülírja.
Így történt ez az Egészségügyi Bizottság legutóbbi ülésén is, ahol a baloldali értékeket szóban a baloldal is képviselte, ezt tette az úgynevezett jobboldal is, de még liberális oldalon is volt érezhető némi bizonytalanság, hogy aztán a szavazás mást mutasson. A lezajlott ülés hangulata, e fegyelmezett szavazás ellenére is adott okot némi reményre. A parlamenti plenárison azonban olyan változás volt észlelhető – egyenként és együtt – az addig kritikai hangvételt hordozókban, hogy az már nem is szorult magyarázatra. A majdani szavazások végeredménye tehát előre borítékolható.
Szövetségünk azonban nem szavazhat, és nem szavaz, csupán véleménye van.
A hazai média már alaposan – bár a tömeg számára nem elég világosan – körüljárta a törvény vérző sebeinek sokaságát. Az ellentmondások, jól tudja mindkét oldal, hogy már a nevetségesség határát is elérték. Elég csupán egy példa. A sokat emlegetett forrásbehozatalról kiderült, hogy nem is létezik. A biztosítóktól csupán a jó gazda szerepének eljátszását várják el. Annál többet remél ez a majdani „jó gazdag”. Felesleges lenne a szakmai körökben egyre ismertebb veszélyekről, sokak szerint bűnökről, vagy ahogy mondják az ennél is több hibákról lajstromot írni. A törvény hemzseg ezektől, de a figyelmeztetések eleddig nem találtak halló fülekre. S hol van még a mintegy tíztucatnyi nyitott kapu, ahol a törvény további arculatát alacsonyabb rendű utasítások fogják formálni, ha kell meg ijesztőbbé tenni.
Mint olyan szövetség vezetője, melynek tagsága vészhelyzetekben joggal várja el választott vezetőségétől a vészjelzést, az orvos helyzetéről mégis szólni óhajtok. Szólok, mégpedig a történelmi tapasztalat és az ember évezredes alapvető tulajdonságainak ismeretében, ezeknek senki által sem cáfolható támogatásával. A készülő biztosítási rendszer az orvost olyan mértékben hozza kiszolgáltatott helyzetbe, amely akadályává válik e – kivételes fontosságú és a megszokottól oly eltérő jellegzetességeket hordozó – hivatás gyakorlásának. Mintha visszafelé lépnénk a történelemben. A rabszolgatartó társadalom azért ment át a feudalizmusba, mert a nincstelen és érdektelen rabszolgánál a némi érdekeltséggel is bíró jobbágy jobban teljesített. A dolognak nem csak anyagi, de egyéb rugói is voltak. A rabszolgában is felismerték az embert a maga szubjektív igényeivel is. Messzire mentem az időben, de mégis a mában járok. Az orvos manapság nagyjából egy jobbágyi állapotot él meg. Ebből akarja majd a biztosítók tulajdonosi érdeke visszataszítani a rabszolgaságba. A művelet sikerülhet, de a nagy mű éppen ezen fog elbukni. A végrehajtást nem tudják kivenni a szakma kezéből, s a végső és percenkénti döntés ott marad. Nem mindegy, hogy milyen meggyőződéssel történik ez meg. Semmiféle álságos – a beteget esetleg vele szembeállító – ösztönzés, s különösen semmiféle fenyegetés nem fogja azt a tulajdonos számára gazdaságosabbá tenni. Itt tehát egy képtelen kísérlet folyik. Fából alkotott vaskarikákon forgó perpetuum mobile készül.
Ezek után, a sok kérdés, a sok fájdalmas észrevétel, a kilógó lólábak felfedezése összegezve egyetlen kérdésben csúcsosodik ki: MIÉRT?
Ez az a kérdés, amire sem mi, sem a magyar társadalom egésze nem kapott hiteles választ. A válaszadók azt a látszatot keltik – talán csak önmaguk megnyugtatására – hogy mindent elmondtak volna, az általános bizonytalanság – mely a társadalom legalulinformáltabbjaitól a politikai élet említett aktoraiig terjed – azonban cáfolhatatlanul ennek az ellenkezőjét bizonyítja.
Ha itt politikai döntésről van szó, mint ahogy ez mindenki számára nyilvánvaló, akkor minek a körülötte folyó színjáték? Mikor közölték velünk, hogy a vonat elment, az igen vagy nem vitája felesleges, a részleteken tudunk csak rágódni, ez már nyilvánvalóvá vált. Csakhogy még a részletek tekintetében sem vették figyelembe véleményünket. Vagyis minden eleve el van határozva.
A nagy MIÉRT azonban ott erjed az egész társadalomban és természetesen a következmények gyakorlati alkalmazásában elsősorban érintett orvostársadalomban is. És válaszok születnek. Jók és rosszak, pontosak és pontatlanok, szakszerűek és szakszerűtlenek.
Egy bizonyos csupán, okkal ok nélkül, de mindenkit körülleng az ármány közérzete. Oka pedig nem hangulatkeltés, hanem tények és események sorozata. Egy kormányármányt sejtő ország pedig nem képes megállni a lejtőn.
A sok részletet mellőzve, az azokba való beleszólás reményét immár elveszítve, most erre figyelmeztetnénk.
2007. november 13.
Szász István T.
A FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke
|
|
 |
 |
|
|
 |
