 |
|
 |
| Jut eszembe.. |
Jut eszembe…
Vagy egy hete kaptam személyes felszólítást, támogassam több kolléga kezdeményezését a vizitdíj megtartását szorgalmazó felhívás aláírásával.
Elolvasva az irományt, arra a következőket válaszoltam:
Kedves Kollégám!
A felhívásodat nem írom alá!
Indokaim:
1. Sokkal többet kivettek a zsebünkből, mint amennyit most visszatettek a betegeink zsebéből. Az fizesse ki a tartozást, aki elvette!
2. Az alapellátás minden állampolgárnak járó alkotmányos alapjog. Ennek költségeit és az ellátás körét biztosítani állami feladat. Első lépésként rögzíteni kell persze, hogy mi jár alapellátás fejében az állampolgárnak. Aztán ki kell számítani, hogy ez mibe kerül.
Aztán ezt a forrást biztosítani kell annak a részére, aki a feladatot elvégzi.
Ezekben legalább 10 éves elmaradás van!
Jelenleg az ellátás forrását a Tb finanszírozás, az önkormányzati törvényből adódó önkormányzati támogatás és a vizitdíj nevű „különadó” biztosítja az elégségesnél jóval alacsonyabb szinten.
E harmadik forrás megszűnése esetén, mivel alkotmányos alapjogról van szó, a pótlás az állam feladata.
Mivel a Tb finanszírozás nincs tekintettel a valós bekerülési költségekre, ennek validálása szükséges kb. 10 évre visszamenőleg.
Mivel az önkormányzatok törvényben előírt kötelezettségüket nem teljesítik, sőt a minket sújtó elvonásokkal/ iparűzési adó, bérleti díjak, helyi adók, elvárt ingyen munkák, stb / útján inkább a betegellátásra szolgáló közpénzek megcsapolásán fáradoznak saját javukra.
Mivel a vizitdíj beszedetésével orvosiból adószedői, az esztelen adminisztrációs terhekkel írnoki statusba degradáltak szakmainak mondott vezetőink, úgy gondolom, nyalakodással semmire sem megyünk, mert holnap minden kezdődhet elölről.
Jut eszembe…
Hetek óta azt halljuk, hogy egy vasutas szakszervezet személyenként 250 000 Ft vagyonrészt követel minden vasutasnak a MÁV Cargo eladási árából, és addig akarnak sztrájkolni, míg ezt egy csinos kis béremeléssel együtt meg nem kapják.
Felhívom kollégáimat és betegeimet, illetve minden az egészségügyben dolgozót, valamint az előző 10 évben megbetegedett állampolgárt, mi is jelentkezzünk a nekünk járó negyed millióért a Máv vezetésénél.
Köztudott, hogy évtizedekig azért jutott kevesebb az állami költségvetésből az egészségügyi ellártásra, bérekre, illetve a dolgozói juttatásokra, mivel az állami vállalatok többsége/ így a MÁV, BKV, Volán is / évekre visszamenőleg nem fizette be a társadalombiztosítási járulékokat. Emlékeztetnék mindenkit az utiköltségtérítési rendszerrre, amely a be nem fizetett járulékok egy töredékét a betegek ingyen utaztatásával próbálta kompenzálni.
Hát ennek alapján úgy érzem, nekünk, és betegeinknek is járna az a negyed milllió! Szerintem mindenkinek jól is jönne.
Jut eszembe…
„Új” ötlet merült fel a napokban, miszerint a megmaradt állami érdekeltségek vagyonát részvények formájában kisbefektetők kaphatnák meg, hogy majd a felfelé ívelő részvényárak segítségével új, tehetős tulajdonosai lehessek az állami vállalatoknak.
Az elv ismerős, az egykori szlogen szerint: „ A haza javára, a magatok hasznára, jegyezzetek Békekölcsönt!”
A jelszó nem mai, 1950-ben indult így a 100 Ft-os békekölcsön kötvény propagandakampánya. Személyes élményem erről még nem lehetett, hiszen csak 2 éves voltam akkor. Későbbi, szülői beszélgetésekből ellopott információim azonban vannak az alacsony jegyzést név szerint kipellengérező üzemi faliújságokról, évekig nyeretlen kötvényekről, majd ügyes emberekről, akik mégis nyerteseknek találták szerény jutalék fejében a kötvényeket a célszerűen pontatlan listákon, vagy 10 év után névértéken beváltott kötvényekről, amelyek a kibocsátás idejében még félhavi fizetést értek, míg a beváltáskor értékük egy napszámmal volt összemérhető. A jelenleg még esetleg fellelhető eredeti okmányok numizmatikai értéke 8-10000 Ft lehet ma.
Akkor a legszegényebb rétegek utolsó tartalékait terelték „szelíd” erőszakkal az államkasszába.
Nem is tudom, miért ez jut eszembe ma?
Dr Mráz János
|
|
 |
 |
|
|
 |
