Meglepetés a krumpli, bab, kukorica, rizs és az árpa tájékán

A krumpli ellen nincs mit tenni - szeretjük, szerettük, és szeretni fogjuk. Bűntudattal a lelkünkben, de nagy örömmel a szívünkben, elégedettséggel a gyomrunk táján esszük mindenféle formában.
A diéták többsége a krumplit legszívesebben a konyhán kívül tudta volna, és lelkesen bíztattak a kiközösítésére mindenkit, aki derekának karcsúságát féltette, netán visszanyerni szerette volna.
Mintha neki lehetne tulajdonítani minden felesleges milliméterünket!
Nos, elérkezett az idő, felszabadulhatunk a bűntudat alól, és megnyugodva tehetjük ezután az asztalra – egy kikötés van: csakis hidegen.
A legutóbbi kutatások hozták ezt a jó hírt a krumplinak – és nekünk -, ami a fogyókúrázók széles táborában okozta talán a legnagyobb megkönnyebbülést -egyelőre még csak a világ tengerentúli felén. Nem meglepő módon, nevezett szülőföldjén kezdődtek el a vizsgálódások, ezért az eredményeket is ott éreztetik a hatásukat először.
A kutatások kiterjedtek a kukoricára, a babra, az árpára és a rizsre is – mint keményítőtartalmú gabonafélékre, amelyek hasonló eredménnyel zárultak, mint a krumpli esetében. Ezek nyomán kerülhetnek be ismét mindegyikük a mindennapi táplálékaink sorába, még ha éppen a súlyunkkal vívunk kétes kimenetelű háborút. Sőt! Éppen azért!
Minden egyes étel tartalmaz valamennyi ellenálló keményítőt. Ez a becses neve annak a kivételes tulajdonságú rostnak, amelyre rábukkantak, tulajdonságait megvizsgálták, sokoldalúnak, és jónak találták. Azt jósolják, hogy a jövőben bizonnyal sokat – és sokkal többet – hallunk róla. A tény az, hogy a kutatások megegyeznek abban, hogy ezek az új eredmények jelentik a legnagyobb áttörést a táplálkozásról szóló soklapú irodalomban.
A vizsgálatok szerint ez a rost a beleavatkozik a zsírégetés folyamatába, és jótékonyan befolyásolja annak hatékonyságát.
Mindemellett a teltségérzetet okoz, és ami nem utolsó a jó tulajdonságok között: csökkenti az éhségérzetet.
A tanulmányok magasztalják, és az adatok szerint valóban segíti a vércukor természetes kontrollját, fokozza a szervezet ellenálló képességét, és úgy vélik, talán még a rák kockázatát is csökkenti.
Ez a csodakeményítő nagy terjedelmű, az emésztőrendszerben is jó sok helyre van szüksége, melyet vidáman ki is tölt. Mivel nem tudjuk megemészteni és nem is szívódik fel, a keményítőnek ez a fajtája nem kerül be a véráramba. Elkerüli a legtöbb szénhidrát sorsát, amelyek hipp-hopp, zsírrá válnak itt-ott rajtunk, ha többet eszünk belőlük, mint amennyit el tudunk égetni. Kivel nem esik meg ez néha-néha?
Ellenben, ha ezzel a különleges keményítővel kombináljuk az étkezésünket, 20 – 30 %-kal megnövekszik a zsírégetés intenzitása és eredménye az étkezés után, sőt hatására kevesebbet kívánunk enni.
Ugyebár, ez úgy kell a súlyproblémával küzdő embernek, mint a vízbepottyant utasnak a mentőöv. Annyi mindenről írtak az idők folyamán, amitől alakunk páratlan, étvágyunk minimális, kedvünk meg csudajó lesz – ámde mindezek többnyire nem teljesültek. Jogos kétségeink támadhatnak az új eredményekkel kapcsolatban.
Titokzatos jótékonysága a hűtés során keletkezik. A keményítő vizet vesz fel mialatt az étel fő, és megdagad, mialatt hűl. A keményítő kristályosodik, és átváltozva olyan tulajdonságot vesz fel, ami ellenáll az emésztésnek. Mindegy, hogy szobahőmérsékleten, vagy hűtőszekrényben hagyjuk az ételt, a számunkra hasznos keményítő szintje megnövekszik. Egyetlen szabály van: ne melegítsük meg újra!!!
A hő hatására leesik a jó keményítő szintje.
Ezzel a keményítővel találkozhatunk az un. Pinto babból készült ételekben is. Ez az a bab, amelyiknek az alapszíne krém, és azon fut a sötétbarna, cirmos mintázat. Őt tekintik az alap-babnak. Nem kell aggódni, ha személyesen nem ismerjük ezt a fajtát, a babok mind rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal.
Fogyasztásuk kapcsán a kialakult ellenálló keményítő megakadályozza a vércukor szintjének túlságosan gyors emelkedését az étkezések után. Ha rizzsel kombinálva fogyasztjuk, úgy viselkedik, mint egy zsírmentes, magas minőségű fehérje. Ezek mellett tartalmaz B1, B6 vitaminokat, de ásványianyag-szolgáltatóként is megállja a helyét: molibdén, vas, magnézium, mangán, kálium, szelén és réz található benne.
Az amerikai étkezésben rendre feltűnnek az úgynevezett dip-ek. Ezek olyan krémek, amikbe nyers – vagy főtt – zöldségféléket, vagy tortilla csipszeket mártogatnak. Nos, ezek egy része babból készül, és igen finom. Az alap – nagyon egyszerű - kenőcse így készül: olívaolajat forrósítunk, benne üvegesre párolunk apróra vágott hagymát, fokhagymát, adunk bele apróra vágott csípős paprikát, sózzuk, borsozzuk, vizet adunk hozzá, hogy könnyen turmixolni lehessen. A krémhez tejfölt kevernek. A variációk száma valóban végtelen.
Meglepő, de a nálunk nem nagyon tisztelt árpa, és hántolt formája a gyöngyárpa a világ nagyobbik felén nem kezelik ilyen mostohán. Igen megbecsült tagja az étkezéseknek.
Sokoldalú gabonaféle, aminek az eredetét Nyugat-Ázsiába, illetve Etiópiába teszik. Mindenesetre fontos szerepe volt/van/lesz az emberiség táplálkozásában, hiszen már a kőkor emberének az éhét is csillapította. Ha van top 10 a gabonák között, akkor az árpa benne van az első ötben. Érdekes módon manapság csak 10 %-a szerepel az asztalunkon, a maradék 90 % a poharunkban köt ki. Méltatlanul tolódott el az arány a folyékony kenyér felé, hiszen varázslatos tulajdonságokkal bír. Gluténtartalma alacsony, ezért ha a ducusabb kenyereket szeretjük, keverjük az árpalisztet jóféle búzaliszttel a csinosabb eredmény kedvéért. Mint tudjuk: a szebb, nem feltétlen jobb is.
A túlságosan is finomított árpa éppen úgy elveszti a legértékesebb alkotóelemeit, mint a többi gabonaféle. Az árpadarát kissé megpirítva, vagy pirítatlanul köretnek készítik el. A hántolt árpa hosszú főzési időt kíván, de a fogyókúrázni szándékozók számára igen nagy segítség, és hasznos táplálék.
A gyöngyárpát nálunk valami miatt alig használják a háziasszonyok. Az árpának ezt a fajtáját már megszabadították az értékes rostanyagok többségétől, de még így is nyereség a szervezetnek. Főzési ideje 30-45 perc.
Az árpa-készítményeket felhasználhatjuk levesekbe, ragukba, egytálételekbe, töltelékekbe, salátákba, és ami még eszünkbe jut – mindenütt hasznunkra válik.
Meg kellene barátkoznunk vele.
Indításként talán a saláta tűnik a legjobb választásnak, bármelyikből.
Engedjük szabadjára a fantáziánkat – rosszul semmiképp sem járunk!

dr. Kendéné Toma Mária
mtomakende@gmail.com