RÁCKEVEI GONDOLATOK, TAPASZTALATOK 2008.


Koppányra gondolva, fejet hajtva, az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Tapasztalhattam, hogy akik jelen voltunk hasonlóan gondolkodtunk, cselekedni, tovább lépni kívánunk. Egymással szolidárisan a média és a politika huncutságaival nem törődve, etikusan és empatikusan. Ugyanakkor számomra az is tanulságos volt, hogy sokan voltunk, de mégsem elegen.
A ráckevei találkozások emlékei elhalványultak (?), összetartozásunk – összefogásunk megkopott, sikereink elfelejtődtek, kudarcaink félreértékelődtek. Gondolom sokan elfáradtak, elfásultak vagy csak közömbösökké váltak. Egyesek valószínűleg végleg feladták a küzdelmet, a gyakran „szélmalom jellegű harcot”, amit a hitelességünkért, tisztességeinkért, megbecsülésünkért, elismerésünkért vívtak. Megértem, a csalódottságukat, remény és hitvesztésüket, de elfogadni mégsem tudom.
Kedves Barátaim!
Úgy hozta a helyzet, hogy kialakult egy politikai virtuális patthelyzet és így nagyobbak a mozgási lehetőségeink. Ki kell használnunk, összefogva a közös célokért egymást segítve kérjük, akarjuk visszaszerezni „elorozott javainkat”. Így az iparűzési adó eltörlését, a rezidens képzés átalakítását, a praxisalap létrehozását, a területi pótlékokat, a működtetési jog visszaállítását adó és illetékmentességgel, az etikai ellenőrzés jogszerű megteremtését, a sürgősségi ellátással visszaélő figyelmeztetését, a nem finanszírozott ellátási tevékenységek díjainak egységesítését, Uniós támogatások elnyerési lehetőségeinek megteremtését, a szolgálati idő figyelembe vételét a finanszírozási szorzóknál, a közüzemi költségek praxis/önkormányzat arányának egységesítését, a háziorvosi szolgáltatásokat elismerő inflációt követő finanszírozást (jelenleg ez évi 10 %-os) stb. Ezek teljes, vagy részleges eléréséhez türelemre, taktikusságra és számos esetben megfontoltságra is szükség van. Kis lépésekkel juthatunk csak messzire, maradandó finanszírozási, morális értékekhez.

Kedves Kollégák!
Ne engedjük megosztani magunkat, ne hagyjuk szertefoszlani reményeinket, feladni elveinket és lemondanunk se szabad jogos javainkról. Sohasem adjuk fe,l mondom innen a hátrányos helyzetű Bodrogközből. A zsákutcákból is ki lehet, ki kell jönnünk, mert mindig vannak lehetőségek. Akarnunk kell és mernünk egymásért, a fiatalokért, egy egészségesebb országért. Adjuk meg a szakmai segítséget a Miniszter Úrnak és munkatársainak a politikusan valóságos szakmai elvek alapján. Ne feledjük, ezen segítségünk nélkül reménye sem lehet, hogy ellenálljon egyes politikai, gazdasági, pénzügyi érdekcsoportok nyomásának. Az elért eredményeinket őrizzük, védjük mindig és mindenkor, hivatástudatunk szelemében, gyakorlatában.
Sorstársaim!
A ráckevei találkozások során mindig lelkileg megbékélek, hitet és reményt merítek. Ezt kívánjuk folytatni Sárospatakon a „Bodrog-parti Athénban”, ahova várjuk a szlovákiai, a Kárpátaljai kollégákat is. Ráckeve parazsa itt is fellobbanjon, szelleme emberséget, hitet és reményt adjon, itt a keleti végeken is.
Kedves Barátaim!
Hiszek abban, hogy gondolataimat megértve „elefántcsonttornyaitokból kibújtok” és segítő kezeket nyújtva elérjük, megértjük, összetartozunk. Akarjátok, segítsetek!


Dr. Salamon Sándor Lácacséke