Ellátatlan betegek

Az alapellátás kulcskérdés, ugyanis a háziorvos aktív közreműködése nélkül mozdulni nem lehet - fogalmazta meg álláspontját dr. Medgyaszai Melinda, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára egy nemrégiben rendezett egészségügyi humánerőforrás konferencián, ahol az ágazatot sújtó egyre súlyosabb munkaerőhiány volt a fő téma.
A nemrég hivatalába lépett államtitkár elmondta, hogy elszántak az alapellátás feltételeinek javításában.
Az Országos Alapellátási Intézet (OALI) tanulmánya szerint igény is van a határozott lépésekre, mert egyre égetőbb gondok mutatkoznak nemcsak a betöltetlen praxisok miatt. Az országban 6801 háziorvosi és házi gyermekorvosi körzet van az OALI adatai szerint, ebből 146 azoknak a száma, amelyekben az alapellátásért felelős önkormányzat nem tud kinevezett háziorvosról gondoskodni, így helyettesítő háziorvosa van a településeknek. Az üres körzetekből több mint száz már legalább fél éve betöltetlen, s egyértelmű összefüggés mutatható ki, hogy a kis lélekszámú körzetek azok, amelyek hosszabb ideje betöltetlenek, mivel a legkisebb körzetek finanszírozása nem tudja eltartani a praxisszemélyzetet és a rendelőt.

A felmérések azonban egy ennél még súlyosabb gondra világítanak rá a háziorvosok korfáját vizsgálva: a 60 év felettiek aránya 17 év alatt 10,3 százalékról 27,4 százalékra, az ötven év felettiek aránya 37 százalékról 66,3 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy minden három háziorvosból kettő idősebb ötvenévesnél, így tizenöt éven belül várhatóan értékesíteni kívánja praxisjogát, kiszáll a rendszerből. A számolást folytatva ez azt jelzi, hogy több mint háromezer háziorvos utánpótlását kell majd biztosítani az elkövetkező másfél évtizedben.
A hatvan év feletti háziorvosok aránya Budapesten a legmagasabb, 35 százalék, de húsz alatti arány csak öt megyében található, ebből Zala van a legkedvezőbb helyzetben a maga 14 százalékával.
A helyzet orvoslását akár pozitív diszkrimináció - amely egy szolidáris országban alapvető eszköz - alkalmazásával is segíteni kívánja a szaktárca. A tárca vezetése ugyanis tisztában van azzal, hogy területenként eltérő a lakosság egészségi állapota, amely összefüggésben van a szintén eltérő gazdasági fejlettséggel.

Mindezek hatására nagy egyenlőtlenségek alakultak ki Magyarországon, s mára harminchárom, kifejezetten hátrányos helyzetű kistérséget tartanak számon, ahol a szegénység mellett az átlagosnál rosszabb az ott élők egészségi állapota. Épp ezeken a területeken nehezebb hozzáférni az orvosi ellátáshoz, mert üresek a háziorvosi praxisok, kevesebb a szolgáltató, kevesebben szeretnek odatelepülni - tehát diszkrepancia keletkezett a szükséglet és az ellátás minősége és egyáltalán: elérhetősége között.
"Miután az egészségügyi ellátásban az esélyegyenlőség alapvető cél, és kötelező, szolidaritáselvű egészségügyi biztosítás van, ezért mindenkinek biztosítani kell az egyenlő, de legalább a mostaninál mindképpen egyenlőbb hozzáférést" - fogalmazott a szakállamtitkár, megoldásként felvázolva a következő lépéseket. A hátrányos helyzetű kistérségekben támogatni kívánják a járóbeteg-szolgáltatások odatelepülését, a háziorvosok letelepítéséhez további támogatást kívánnak adni, akár az önkormányzatokon keresztül pályázatok formájában.

Jelen pillanatban is az OALI-n keresztül a tartósan betöltetlen praxisokra támogatással tudnak szerződtetni háziorvost, és jelenleg is a fix díjnak van egy olyan komponense, amely a hátrányos településeknél magasabb, mint az átlagos, ám a mértékek növelésében gondolkodik a szaktárca, valamint olyan pályázatok meghirdetésében, amelyek a humánerő odavonzásában segítik a hátrányos helyzetű kistérségeket.
A nyugdíj mellett is tovább dolgozó háziorvosok problémáját nemcsak az üres praxisokban, a szűk utánpótlásban látja, hanem a vállalkozói létben.
A magas korú egzisztenciavállalkozások ugyanis részben azt mutatják - nemcsak az orvosok körében -, hogy sok esetben nem történt meg a kellő mértékű öngondoskodás. A lehető legalacsonyabban jelentik be magukat a vállalkozásban dolgozók, így kevesebb járulékot fizetnek, ám amikor elérnek a nyugdíjhoz, megdöbbennek az alacsony számokon. "Nagyon sokszor azért is dolgoznak tovább a kollégák, mert megélhetési gondjuk van" - szögezte le az államtitkár. A praxisdíjak ezt a helyzetet kívánják ellensúlyozni, de ahhoz, hogy a belépők meg tudják venni a praxisokat, olyan finanszírozást kell biztosítani, amely nem borítja fel a működésüket.
Dr. Medgyaszai Melinda szerint a háziorvoslás a legcsodálatosabb területe a magyar egészségügynek: a háziorvos teljesen önállóan, hatalmas felelősséggel látja el munkáját. "Ha valaki igazán háziorvos, akkor nála többet senki nem tehet ma a betegért" - teszi hozzá. A szaktárca nagyobb szerepet szán nekik - pontosabban a háziorvosi teameknek - a népegészségügyben, a prevencióban úgy, hogy a tevékenység ellentételezéséről is gondoskodni kíván.
Sándor Judit (Forrás: Weborvos)