 |
|
 |
| Vállalkozók figyelmébe08/3 |
Vállalkozók figyelmébe
Az elmúlt és az idei év slágere az adóellenőrzés során az ún. vagyonosodási vizsgálat. Az ellenőrzés az elévülési időn belül folytatható le, amely a bevallás benyújtásának évétől számított ötödik év utolsó napja (2008. december 31. napján a 2002. év évül el.) A vagyonosodási vizsgálat a személyi jövedelemadó ellenőrzésének keretében történik, mivel önállóan ilyen vizsgálat nem is létezik, ezért a hatóság részéről a „meghívó” személyi jövedelemadó bevallások utólagos vizsgálatára vonatkozik. Jellemzően vagyonosodási vizsgálatra is kell gondolni, ha a hatóság az értesítő levél mellé egy kérdőívet is csatol. A kérdések régiónként változnak, most ezekből idézünk:
„ A vizsgált időszakot megelőzően rendelkezett-e megtakarítással? Ezek honnan származtak, miben testesültek meg (pl: készpénz, bankbetét, értékpapír, stb.), milyen dokumentumok igazolják azok meglétét?
A vizsgált időszakban volt-e főállású illetve mellékállású munkaviszonya – ha igen, pontosan hol, és mennyi volt az éves bruttó keresete havi bontásban? Rendelkezik-e erről munkáltatói igazolással?
A vizsgált időszakban részt vett e gazdasági társaság alapításában, szerzett-e tulajdont gazdasági társaságban, ha igen, erre mikor és milyen összeget fordított?
A vizsgált időszakban milyen ingatlanok voltak, illetve vannak a tulajdonában, azokat mikor és milyen jogcímen szerezte?
A vizsgált időszakban volt-e ingó értékesítésből, tartási életjáradéki vagy öröklési szerződésből, kamatból, osztalékból, árfolyamnyereségből, ingatlan bérbeadásból, nyereményből származó bevétele illetve jövedelme – ha igen pontosan miből, kitől, mikor és mennyi? ( Kérjük pontosan nevezze meg az értékesített ingóságot, osztalékot kifizetőt, a bérbe adott ingatlant, stb.)
A vizsgált időszakban kapott-e jelentősebb (100.000, -Ft-ot meghaladó) összegű kölcsönt vagy hitelt pénzintézettől vagy magánszemélytől, családtól, rokontól, ismerőstől, ha igen, pontosan kitől, milyen összeget és mikor? Visszafizetésre került-e a kölcsön, ha igen, mikor és milyen összegben?
A vizsgált időszakban vásárolt e gépjárművet (légi és vízi is ) ha igen, mikor, milyen típusút, rendszámút, (nyilvántartási számú), mennyiért illetve ha értékesítette, akkor mikor és mennyiért?
A vizsgált időszakban nyújtott-e kölcsönt magánszemélynek, illetve társaságok részére, ha igen pontosan mikor és kinek és milyen összegben? Azokat visszakapta- e már, ha igen mikor és milyen összegben?
A vizsgált időszakban hány kereső személy és hány eltartott volt a családjában, mennyi volt az összes nettó jövedelem?
Megélhetésére fordított összeg éves bontásban (közüzemi díjak, napi életvitel költsége, ruházkodás)?”
A kérdésekből jól látható, hogy a magánszemélynek jól felkészülteknek kell lennie olyan területeken, amelyekkel eddig nem nagyon foglalkozott. A jövedelmek igazolása egyszerű, hiszen vagy munkáltatói adózást választott, vagy önadózó volt (és amennyiben a bevallás benyújtásra került, az a hatóság rendelkezésére áll). Szintén nem jelent nagy problémát a gépjárművek és ingatlanok adatainak igazolása, mivel ezek adatbázisa nyitott a hatóság előtt. Az ellenőrzések során igazi gondot a vizsgált időszakot megelőző megtakarítások igazolása jelent. A hatályos jogszabályok kötött bizonyítást írnak elő, amely azt jelenti, hogy csak hiteles okiratok fogadható el (pl. közjegyzői okirat) , így például a készpénzben meglévő összeget az ellenőrzés során nagy valószínűséggel nem fogadják el, mivel a magánszemély nem tudja hitelt érdemlő módon bizonyítani annak akkori meglétét (nem életszerű, hogy a háztartások az év utolsó napján két tanú előtt leltárt készítettek az otthoni vagyonokról). Ugyancsak komoly fejtörést okozhat a megélhetésre fordított összegek megadása, valamint annak alátámasztása. A magánszemélynek a vállalkozásoktól eltérően nem kötelező megőriznie a napi életvitellel kapcsolatos kiadásait, s az ilyen jellegű vizsgálatok bevezetéséig ezt nem is kérte senki sem számon. Az ellenőrzés során a magánszemély nyilatkozhat úgy, hogy nem tudja megadni az ilyen jellegű kiadásait, ebben az esetben az eddigi gyakorlat szerint a KSH szerinti létminimum összegeit veszik figyelembe. Az ellenőrzés során számot kell adni a jelentősebb üdülésekről is. A hatóság a nyilatkozat valódiságát is ellenőrizheti, illetve utazási irodákat kereshet fel adatbekérés céljából.
Mindenképpen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a magánszemély dönthet úgy, hogy nem tesz nyilatkozatot, ezért őt hátrány nem érheti (a revizorok minden bizonnyal nem örülnek neki). Amennyiben azonban nyilatkozatot tesz, annak valóságosnak kell lennie és lehetőség szerint minden állításnak bizonyítottnak is. Az ellenőrzés során bármikor élhet nyilatkozat-tételi vagy megtagadási jogával, valamint azzal is, hogy kizárólag írásban kíván válaszolni a felmerülő kérdésekre. Ezenkívül a magánszemélynek lehetősége van arra is, hogy meghatalmazott útján képviselteti magát (a meghatalmazott bármely nagykorú személy lehet, de természetesen javasolt szakértő felkérése).
Az eddigi vizsgálatok döntő részben megállapítással zárultak, „természetesen” nem a vizsgált magánszemélyek javára. Tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakra vonatkozóan már nem sok minden tehető, ezért a jövőbeni ellenőrzésre lehet csak jól felkészülni. Célszerű, hogy a magánszemély – egy vállalkozáshoz hasonlóan – őrizze meg bankszámla kivonatait, jelentősebb kiadásainak számláit, s az elévülési időn belül a közüzemi számlákat is. Amennyiben kölcsönt ad, vagy kölcsönt kap, készítsen róla minden esetben okiratot. Időszakonként készítsen magának egy pénzforgalmi mérleget, ahol időrendi sorrendben számításba veszi bevételeit és kiadásait. Az interneten több honlapon is található ilyen jellegű kalkulátor, érdemes az ott megjelentek is áttanulmányozni.
Székesfehérvár, 2008. november 03.
Tamás Szilvia
Szfvár, Lakatos u. 5.
|
|
 |
 |
|
|
 |
