 |
|
 |
| Hány a koldus? |
Hány a koldus, Biztos Úr?
Már megszoktam, hogy áruházak parkolóiban meglepnek kéregetők. Különböző reakciókkal oldom meg a problémát. Vagy mereven elzárkózom, ha ennivalóra kérnek, a vásárolt áruból adok oda valamit, amiből otthon is van, esetleg „vásárolok” egy FN újságot.
Az előadott meséket általában meghallgatom, ha nem sietek, egészségnevelek: …ha nem dohányozna, jutna pénz ennivalóra, stb. Volt úgy, hogy visszaváltandó üveget adtam, legalább némi tevékenységgel honorálja az adományt.
A bevásárlókocsi visszatolókat nem szoktam díjazni, a csicsás, számítógéppel gyártott igazolványokat és megbízóleveleket mutogatók eleve vesztettek. A beteg gyermekek gyógyítására gyűjtőknek általában elárulom, hogy orvos vagyok, és 33 éve támogatom az összes beteg gyógyítását fizetésemnek azzal a felével, amit eddig nem kaptam meg a finanszírozás elégtelensége miatt, majd készséggel segítek adott esetben a Miniszterelnöki Hivatal, Az OEP, az Egészségügyi Minisztérium, vagy a Képviselői Irodaház elérhetőségeinek megszerzésében.
Az utóbbi időben keveset járok Budapesten. Most mégis megtörtént egy szombati napon, délelőtt. A szokásos araszolgatás közben minden lámpánál, útkereszteződésben dobozkartonból kivágott táblákkal viszonylag jól öltözött, pirospozsgás „nagyon szegény” serdülők, cigarettafüstöt fújó „súlyos gerincbetegek”, szélvédőmaszatolók között vezetett utam.
Kiszállva már délelőtt 2-3 fős kapatos, elhanyagolt külsejű társaságok, padon alvó részegek, kapualjakban és szállodabejáratok körül ténfergő műanyagpohárba gyűjtögető öregasszonyok közt járhattam.
Dolgom végeztével hazafelé tartva a szürkületben egy háromsávos útkereszteződésben a kocsik között középkorú, ránézésre Little-kóros nő vonszolja magát két bottal az aszfalton az esti csúcsforgalomban türelmetlenül cikázó autók közt, levágott ujjú kesztyűs kezével elvéve az itt-ott a szélvédőn keresztül kiadott aprót, remegő fejével köszönetfélét integetve.
Valamiért rossz érzés fog el és a parkolópénzből találomra fél kézzel előhúzok valamennyit azon drukkolva, hogy valahogy ideérjen még a lámpaváltás előtt a kéregető, de nem sikerül.
A lámpa zöldre vált, és a mögöttem villogtatók miatt én is gázt adok, bal kezemben az adománynak szánt fémkorongokkal, majd kisvártatva felhúzom az ablakot, mert szitál az eső.
Elgondolkodom, hol van ilyenkor a szerv, mely szolgál és véd? Feltehetően egy kiemelt kockázatú összejövetel közelében tojásokat keres.
Talán legközelebb a parkolópénz mellé néhány tojást is bekészítek, azt adom a cikázó autók közt testi épségüket veszélyeztetőknek, mert így a rend őrei valószínűleg biztos helyre kísérik majd őket, persze, a tojások elkobzása mellett.
- Dr Mráz János -
|
|
 |
 |
|
|
 |
