 |
|
 |
| Egy peszoptimista bökköszöntője |
EGY PESZOPTIMISTA
BÖKKÖSZÖNTŐJE
No mi az az anómia,
Kérdezhetjük most év végén,
Szétszórva megtizedelve,
saját elitünknek révén.
Próbálgatjuk letagadni,
közönyünket eltakarni,
s magunkat (bár ezt nem szoktuk),
spiccen túlra is leszopjuk.
Mert a spiccen már túlvagyunk,
egykedvűen csak hanyatlunk,
nem tart tőlünk itt már senki,
nem tud már komolyan venni.
Ki poharát búsan issza,
úgy hiszik csak szibarita.
Ne is legyen belőle más,
csak eszköz szerény útitárs,
és ne legyen megitatva,
vele semmi megvitatva.
Vagy ha szomjas igyon maga,
és ha éhes legyen foga,
harapjon ő ahonnan tud,
nekik erre bizony nem fut.
Harapni ha nem jó foga,
ő maga ennek az oka,
nem kell neki újat adni,
engedni kell odahagyni.
Ha meg harap az a legjobb,
újjal mutat rá álszent jobb,
nézzétek azt ki kért vitát,
azt a sötét parazitát.
Aztán el kell altatgatni,
reformokról mondogatni,
mesét cloroform maszkokkal,
Példálózni a baszkokkal
spanyolokkal és dánokkal,
csakis a vidámabbakkal.
Kevesen jobban élünk majd,
lecseréljük az ősi hajt,
nem fonjuk be csak körmünket,
vásárra visszük bőrünket.
Ihaj, csuhaj vígan élünk,
egymással majd jól megférünk,
azok kik békén legelnek,
meg kik jó pezsgőt jegelnek.
A megoldás itt is oki,
kényelmetlen a sok doki,
a látásuk nagyon éles,
közbékénkre ez veszélyes.
Nem kell a sok sámán orvos,
ne észleljék ki a torkos,
azt gyógyítsák csak akit kell,
ehhez olyan sok nem is kell.
Vár reánk luxus és nyomor,
szilveszteri vidám szomor,
ha csak?
Ha csak mi fel nem ébredünk,
erőt a rosszon nem veszünk,
mert ha együtt megjön eszünk,
ha nem marad ölben kezünk,
ha szólunk és merni kezdünk,
akkor erősebbek leszünk,
s hatásos lehet mit teszünk.
Hited, jókedved ne veszd el,
karácsony jön és Szilveszter,
üljünk hát most le vigadni,
egymásnak kezünket adni,
és erőnket támaszunkat,
levetni kényszer maszkunkat,
legyőzni ármányt szívatást,
felemelni a hivatást.
Leányfalu, 2008. november 24.
Szász István T.
|
|
 |
 |
|
|
 |
