"Se pénz, se jogbiztonság"
Mi lesz veled praxisjog?

BIZONYTALAN JELEN, REMÉNYTELEN JÖVŐ ?

Tisztelt Kolleginák, Kollégák !

Egyre nagyobb bizalmatlanság, terjedő kilátástalanság, agresszivitás és megosztottság, máskor aktív, vagy passzív közömbösség az alapellátásban is. Az egykoron jó helyen lévő kiváltságosan értékes praxisok is elértéktelenedtek, az eleve "értéktelenek" (rossz helyen lévők, alacsony népességűek), pedig már régen eladhatatlanokká váltak.
Egykoron nem így képzeltük, akartuk és közben megöregedtünk, elfáradtunk, hitünket, anyagi javaink jelentős részét elveszítettük. Tudom, hogy nem lesz szimpatikus, amit most mondok:
- mi is hibásak voltunk!
Sokan kiváltak közülünk, mások nehezen mozdultak.....igen, sokszor csak a vészhelyzetekben próbáltunk összefogni, közös érdekeinket és értékeinket megvédeni.
Gyávák voltunk, vagy csak kényelmesek? Féltünk a függésektől? Hiányoztak a hiteles vezetőink, sokszor inkább hallgattunk a „celebekre”?! Kevesen voltunk, akik nem önigazolásokra, hanem felelősségvállalásra biztattunk? Az okokat közösen kell megtalálnunk, a hibáinkból tanulnunk, egyéni vagy politikai sérelmeinken felül kell emelkednünk.
Kimondom még ha "megköveznek is érte! Egy "gazdasági-társadalmi Mohács” fenyeget minket. Mi az egészségügyben dolgozók, akik az elmúlt húsz évben olyan sokat veszítettünk, a maradék szakmai-emberi tisztességünkről, egzisztenciális lehetőségeinkről is lassan lemondhatunk.
Nem hiszem,hogy ezt akarjuk reménytelenül,felelőtlenül a betegeinket sorstalanságra ítélve. Sajnos egyre kevesebben vagyunk az alapellátásban is, az utánpótlásunk alig-alig biztosított és különösen kritikus a helyzet a legrosszabb helyzetű kistérségekben, a perifériákon.
Ezért ÚJ UTAKAT, LEHETŐSÉGEKET AJÁNLOK!
- Legyen egyetértés a nemzeti identitás ügyében,azaz a nemzeti egészségügyi minimum elfogadásában.
- A hiteles baloldal, és a közjót még inkább szem előtt tartó jobboldal fogjon össze a civíl szervezetekkel és elfelejtve a pártérdekeket alkossa meg végre az egészségügyi stratégiát, teremtse meg hosszú távon is az ehhez szükséges forrásokat.
- Egy emberi és szakmai megtisztulásnak kell megvalósulnia, mert tetszik vagy sem, akármilyen gazdasági helyzetbe kerül egy ország, alapvető érdeke,hogy két területnek az egészségügynek és az oktatásnak kitüntetett szerepet, lehetőségeket biztosítson. Közismerten rosszak a népegészségügyi mutatóink,alig javult az egészségkultúránk, egészségmegőrzési és megbecsülési hozzáállásunk, cselekedeteink. Tudom, hogy ezek anyagi, szociális, medicinális paraméterektől is függnek, de tőlünk, gyógyítóktól és a színvonalas ellátást igénylők hozzáállásától sem kevésbé!

Tisztelt Kolleginák, Kollégák !

Ne hagyjuk magunkat a politika által manipulálni, megosztani! Elég volt a média gátlástalanjai által nap mint nap elszenvedett acsarkodásokból is. Mindezek eredményezték testünk, szellemünk elfáradását, meghasonlásainkat. Tudatosítanunk kell valamennyi honfitársunkban, hogy igenis valós és maradandó értékeket teremtünk az egészségügyben. Mi az alapellátásban a dolgozók is, akik nélkül az egészségügy stabilitása nem megvalósítható, amit el kellene fogadni és megérteni a szakmapolitikusainknak is! Kerüljenek közelebb a valóságos mindennapi ellátás gondjaihoz, lehetőségeihez, egyre nehezebbé váló finanszírozási gondjaihoz!
Tetszik, vagy nem tetszik nekik, de be kell látniuk, hogy csak így vállalhatják az emberi, szakmai, jogi felelősséget a választópolgáraik előtt.
Én is tisztában vagyok azzal,hogy csökkenek a források,világgazdasági és honi válság van, de ésszerű átcsoportosításokkal, célszerű finanszírozással a kevesebből is lehet biztosítani a minőségi ellátást. Kritizálni, persze könnyű, de vajon tudok-e építő jellegű javaslatokkal is szolgálni?
1. A renitens betegeket, akik rendszeresen visszaélnek az egészségügyi szolgáltatással,
miközben nem törődnek az egészségük megőrzésével (alkohol, nikotin, drog, gyógyszerfüggők,stb.) szankcionálni kell, (azaz az ellátási költségek egy részét rájuk kell terhelni).
2. Csökkenő beteglétszám esetén, átgondolandó egyes praxisok felszámolása,összevonása
avagy átalakítása. Természetesen a méltányosság figyelembevételével, a praxisjoggal
rendelkező kollégák megfelelő kártanításával.
3. Az évekkel ezelőtt felmerült ,majd elhallgatott- elfeledett praxisalap megteremtése:
a). a nyugdíjba vonulók,az elértéktelenedett praxist eladni kívánók kompenzációja,
b). praxis összevonások esetén kártalanításra,
c). pályakezdők praxishoz jutásának segítésére,
d). alacsony kamatú, hosszú lejáratú hitelek finanszírozásra (ebből a praxisban
dolgozó szakasszisztensek is részesedhessenek)
4. Csoport praxisok, praxisközösségek létrehozása, a szakasszisztensek nagyobb önállóságának és ezzel arányosan finanszírozásának a növelésével. Ez részben kiváltaná az orvoshiányt és csökkentené a kisebb forgalmú praxisok fenntartási költségeit.
5. A sürgősségi alapellátás fejlesztése, azaz
a). hétköznap is 24 órás ellátási rendszer bevezetése,
b). mentőtisztek, szakképzett ápolók bevonása.
6. A szakmai munkán sokat segítene egy olyan ösztönző rendszer, amelyben a praxis finanszírozása függne a szakmai munkától. Vizsgálnák a beutaló mennyiségét,a gondozott betegek hospitalizációjának szükségességét,azok számát és a dokumentációk pontosságát. Mindezek arányában nőne vagy csökkenne a finanszírozás összege.
7. A minőségbiztosítási ill. költséghatékony-szakmai protokoll rendszer egyensúlyának biztosítása esetében is a fentieknek megfelelően indokolt lenne a költségekkel arányos plusz finanszírozás biztosítása ( a minőséget és az ésszerűséget lenne célszerű dotálni).
8. A jövőkép, az egzisztenciális biztonság kialakításához hozzátartozna a tartósan egy
területen elismerten gyógyítók és munkatársaik,differenciált kiemelt szakmai-anyagi elismerése. Itt javasolnám, hogy a háziorvosok rendszeres részt vegyenek szakrendelői,
kórházi, sürgősségi mentőszolgálati gyakorlatokon, továbbképzéseken, amelyeken
adjanak számot megszerzett tudásukról. Távollétük alatt pedig helyettesítsék őket kórházban, szakrendelésen dolgozó szakorvosok, hogy nekik is fogalmuk keletkezzen az alapellátásban leküzdendő problémákról. Ez legyen az ő minőségi akkreditálásuknak is egyik feltétele az említetteken kívül.
9. Az ÁNTSZ-ek munkatársainak és a szak-főorvosoknak a kötelezettségeit át kellene gondolni, életszerűbbé, a valóságos elvárásoknak megfelelőbbekké kellene átalakítani. Ez újabb feladatokat jelentene, de egyúttal szorosabb és ésszerűbb együttműködést a praxisok számára is.
10. Az EU források zömmel nem jutnak el az alapellátáshoz, aminek kommunikációs és
szervezési okai vannak, holott minőségi javulásnak mind a gyógyításban,mind a finanszírozásban elengedhetetlen források lennének. Az illetékesek, így pl. az Alapellátási Intézetnek vagy az Egészségügyi Minisztérium háttérintézményeinek a felelőssége, avagy felelőtlensége, ezen esetekben is számon kérhető legyen.

Kedves Kolleginák és Kollégák!

Sajnos egyre kevesebben vagyunk a FAKOOSZ-ban is, és gondolatainkat és javaslatainkat számos esetben elhallgatják, félre magyarázzák. Én úgy gondolom, hogy valamennyi orvos-szervezetnek nyitnia kell egymás felé, el kell kezdeni egy konstruktív párbeszédet és együttműködve a hiteles szakmapolitikával gyakorlati lépéseket kell tenni. Megerősítendő a média tisztességesebb részével való együttműködés, mindenfajta írott és szóbeli lehetőségek felhasználásáért, amellyel valós képet mutatunk a magyar egészségügy, az alapellátás jelenlegi helyzetéről. Cinkos az, aki hallgat, aki elvtelen kompromisszumokat köt, aki az egyéni érdekeket gátlástalanul, avagy huncut módon honfitársai kárára érvényesíti.
Kívánom mindannyiuknak, hogy gondolataimat jószándékú javaslatként értékeljék, észrevételeikkel, kritikáikkal kibővítsék valamennyiünk épülésére, javára.

Lácacséke, 2009.ápr.10. Dr. Salamon Sándor
háziorvos, szakfőorvos