 |
|
 |
Néha az örökzöld is elszárad |
Néha az örökzöld is elszárad…
A FAKOOSZ első 7-8 éve azzal telt, hogy tagjait, akik akkor zömmel közalkalmazottak voltak, igyekezzen a fennálló KJT szigorú értelmezésével felkészíteni saját jogaik és érdekeik védelmére. Akkori elnökünk, Gyenes Géza autodidakta jogtudorként járva az országot az önkormányzatok mumusává tette a szervezetet, és az időközben megszületett, a háziorvosi rendszer átalakítását szolgáló rendeletek és törvények értelmezésével segítette tagjainkat jogos járandóságaikhoz, majd vállalkozóvá válásukhoz. A körülmények folyamatos változása miatt azonban a remélt jogbiztonság nem jött létre. A FAKOOSZ csaknem egy éves kitartó munkával megalkotta a gyógyszerészek személyi jogú privatizációja analógiájára a praxisjog alapjait, melyet végül az Országgyűlés is törvénybe foglalt. Ennek a kb. két éves munkának az oroszlánrésze Éger István nevéhez fűződik. Új remény és lehetőség csillant a háziorvos-társadalom előtt. Ekkor írta egyik kollégánk a következőket a Kör hasábjaira: „Harmincadik éve lesz 2000-ben annak, hogy elsőéves egyetemistaként letettem az esküt, majd elkezdtem orvosi tanulmányaimat. Annak is 24 éve már, hogy körzeti orvosként munkába léptem. Ez idő alatt 7 tanácselnök vagy polgármester, ugyanennyi megválasztott tanácsi- illetve képviselő-testület váltotta egymást. Színes a kép, egy azonban állandó, az orvos kiszolgáltatottsága. Az utóbbi hetekben a praxisjogról szóló híradásokkal van tele a média, de inkább az anyagiakról, kevésbé az erkölcsi értékekről esik szó, holott megítélésem szerint ez a legfontosabb. Ha egy kétezer fős községben 1800-nál is többen érvényesítik helyben a kártyájukat (ez egy átlagos arány), akkor a lakosság 90 százaléka voksolt orvosa mellett. Ez egyértelmű helyzetet kell(ene), hogy teremtsen. Sajnos a mai szabályzók mellett egy képviselő-testület figyelmen kívül hagyhatja 1800 ember választását és elbocsáthatja, ellehetetlenítheti a háziorvost. (Erre sajnos több élő példa is akad.) Ha az önkormányzat felbontja a vállalkozó orvossal kötött szerződését, a társadalombiztosítás megszünteti a háziorvos finanszírozását! Ez az állapot, a teljes kiszolgáltatottság tarthatatlan. Bármelyik párthoz tartozik is egy országgyűlési képviselő, be kell látnia: 1800 ember, a döntő többség akaratát törvénnyel is meg kell védeni. Erről szól számomra a praxisjog. Arról, hogy addig, amíg a lakosság elfogadja orvosát, addig annak munkáját a tb kell, hogy finanszírozza, az önkormányzat pedig fogadja el személyét tárgyaló partnereként. Koromnál fogva (47) nem nagyon foglalkoztatnak a praxisjog anyagi kérdései. Nem akarok üzletelni, a rendelőből masszázsszalont csinálni. Igazából még rendelőt sem akarok vásárolni. Dolgozni szeretnék nyugodt, jogilag megfelelően szabályozott keretek között. Ehhez elsőként a praxisjogot kell megkapnunk. Bízom benne, hogy megértenek bennünket, háziorvosokat országgyűlési képviselőink, s pozitív döntésükkel visszaadják elveszett hitünket és munkakedvünket. Emberi, szakmai, erkölcsi tartásunkhoz erre a jogra szükségünk van.” Ám a politika útvesztőiben és az egymást váltó kormányok építő-bontó tevékenységében napjainkra a máshol működőképes rendszert sikerült teljesen megbénítani, félremagyarázni, lehetetlenné tenni, olyannyira, hogy a háziorvosi rendszer mára a szakadék szélére került, és hamarosan egy lépést tehet előre, ha nem történik semmi. Ezért ez évi összejövetelünkön Debrecenben ismét megpróbálunk konszenzust kieszközölni a praxisjog ügyében a szakma és a politika között, a mára gyakorlatilag egyedüliként kielégítően működő egészségügyi ágazat összeomlása előtti végső pillanatokban.
- Dr. Mráz János -
|
|
 |
 |
|
|
 |