 |
|
 |
| Dr E.Cs. századik elmélkedése |
Vannak az életben sokatmondó véletlenek, ez is ilyen, gondolja E. Cs. mikor is a megújulni óhajtó FAKOOSZ lapjának, a megújulás óhajának elfogadásáról és meghirdetéséről szóló első számához küldi éppen, századik elmélkedését.
Ha száz évig élne is, volna miről elmélkedni, gondolja.
Percekkel előbb ballagott haza, a megmaradás szándékával végrehajtott reggeli úszópenzum után, s az utcán kedves kőműves szomszédjával találkozott. Feri kérdésére, E. Cs. jelezte, hogy a halál mindent elsodró árja ellen próbált ezúttal is tempózni, mire Feri szomszéd elmondta aktuális viccét Józsi bácsiról, ki 97. évében jelentkezik először orvosnál, s kérése csupán az, hogy szeretne édszes lenni. Az orvos meglepődve kérdi, mi van e furcsa óhaj mögött? Józsi bátyó megmagyarázza: úgy hallottam, hogy azzal el lehet élni még 10-20 évet.
Barátunk mindenről az egészségügy nyomorára asszociáló hajlama ismét bekattan. Olyan ez, mint az egészségügyi reform. Annak emlegetésével is eléldegélhet még jelen állapotában az egészségügy 10-20 évig. Utóbb még mosolyra is fakad, hiszen egész élete a reformban telt. Ő, mint egészségügyi, a reformkor gyermeke. Két rendszer is reformálta élete során folyamatosan az egészségügyet s egyiknek sem sikerült, vagy talán nem is igazán akarták? Változás volt, de nem a lényegében, s az egyedüli konstáns, a minden irányból egyre gyűlöltebb hálapénz maradt.
Az egészségügyet ősi rossz reflexekből működtető pénzügyi politika hagyta nyakunkon, hogy a működésképtelenné váló ágazat miatti elégedetlenséget legyen merre levezetni. Ráadásul általa a költségvetést kiadásoktól, és újabb elvonások kínos feladatától megkímélni hivatott adószedők lettünk. A tömeg utálata minket sújt, s azt ebben minden eszközzel támogatják is. A politikus, ha okos, így gondolkodik: legyen csak a doki a villámhárító, és ne az én új villám.
Folyik a tudatos bemocskolás s a sanda szándék lassan már önálló életet kezd és saját lábon megy tovább. Ma már mindenütt felbukkan e bűnbakkeresésre kárhoztatott társadalomban.
A napokban rövid időn belül többször is volt alkalma E. Cs-nek, apró, ezzel kapcsolatos megfigyelésekre. Így például április 28-án a házi betegápolásról szólt a rádió műsora. A hivatalt képviselő nyilatkozó az igénylőket azzal hergelte, hogy itt van ez a létező, mindent megoldó lehetőség, de a családok nem élnek vele, mert a háziorvosoknak nem érdeke, hogy a betegek hozzátartozói tudomást szerezzenek erről a lehetőségről.
A rádióban elhangzott felháborítóan rosszindulatú és félrevezető vélemény kórjelző. Egyrészt alapvetően csúsztat, hiszen tudjuk, hogy a házi betegápolást éppen központilag korlátozták oly módon, hogy az igényeknek csak kis részét tudja kielégíteni, hogy legyen is meg ne is, s az ezzel kapcsolatos tiltásokat, sőt a felelősséget is a háziorvosra lőcsölték. A könnyeden ítélkező hölgy azt sem mondta el, hogy ez nem egy állandó, folyamatos ellátási lehetőség. Másrészt azonnal készen állt a sablon a háziorvosról, akinek az az érdeke, hogy erről a beteg családja ne tudjon. Vajon miért, kérdezi erre magában a rádióhallgató? Hát persze, azért, hogy az orvosra többször legyen otthon szükség, s így a kiszolgáltatottaktól még több hálapénz vándoroljon a zsebébe.
Bizony figyelőszolgálatot lehetne felállítani már abból a célból, hogy a befeketítésünkre létrejött médiaipar és politikai módszertan bajnokait a jog eszközeivel is megtépásszuk egy kicsit.
Tegnap is, E. Cs. útközben kabarét hallgatott a rádióban. A csatornaművek dolgozóinak szólt a vidám műsor. Nem is volt annyira rossz. És íme a csatornában is felbukkan a csatornatölteléknek szánt orvos. Hogyan, mit keres ott, kérdezhetné E. Cs-től az olvasó? Nos igen egyszerűen. A kapzsi és primitív ügyfél, aki nem hajlandó ürülékét hivatalosan a csatornába vezetni, derítőjéből – illegálisan – egy szivattyúval nyomatja át az áldást az utcai csatornanyílásba. Az illető lehetne kereskedő, katona, pap, tanár, munkás vagy földműves, netán vállalkozó, sőt uram bocsá’ politikus is. De nem. Ő nem tartozik e kiválló kategóriákba, mert ő éppen orvos.
Csakis az lehet.
Így szívatják agresszív ellenfeleink a szívtelen orvosokat, miközben azok már hatvan éve szivattyúzzák az egészségügy gyanús szagú üledékeit saját jogon.
E. Cs. e szarkazmusért századszor is elnézést kérve megvakarja tarkóját, és százegyedszer kezd elmélkedésbe.
De erről majd máskor.
Leányfalu
Dr Szász István T.
|
|
 |
 |
|
|
 |
