 |
|
 |
| Meghalt egy tagtárs |
MEGHALT EGY TAGTÁRS
Fogy az ország, s fogyunk mi is. Fogyunk a pályán, mert nem jönnek elegen utánunk, fogyunk az országban, mert a megalázó feltételek eltanácsolnak innen, de fogynak harcostársaink is, azok, akik nem nyugodtak bele az örökös vereségbe és tenni próbáltak.
Közöttük is volt egy, aki a legnehezebbet választotta.
Nem követelt semmit, nem vitatkozott és nem siránkozott. Másra hagyta a meddő bírálatot és a látványos vitákat. És nem azért, amiért ezt oly sokan teszik. Nem a közöny és nem a tetterő hiánya miatt. Nem is azért, hogy helyette anyagi gyarapodását egyengesse. Nem azért, hogy karriert építsen.
Körorvos volt ő, abból az igaziból. Vagy ahogy egykor mi mondogattuk legjobbjainkról: körtanár.
Tanított minket példájával és tanított egy országot egészségtanra. Azt tette, amit mindenki a leginkább került, ami nem volt látványos, sőt sokan hiábavalónak hitték. Ő azonban tudta, hogy bizony egyáltalán nem az. Milliók ismerték, tisztelték, hallgatták, sőt sokan lesték szavát. Azt tette, ami az első lépés lehet a most is fenyegető hírek hirdette bajok megelőzésére. WHO adat szerint a daganatos halálozás 40, a kardiovaszkuláris 100 százalékkal fog nőni nemsokára világszerte, s az egészségügy ezt sehol sem tudja majd megoldani. Egészségügyön túli lépések kellenek.
Ő az egészségügyön belülről indította el ezt az első lépést az egészségügy határain túlra, a leendő betegek füle, ismeretanyaga, józan esze és szíve felé. Hitt valamiben, amit mi nem akartunk elhinni. Tudott valamit, amit ezután kell megtanulnunk példájából.
Élt, dolgozott, tanított, és a sors kegyetlensége folytán szenvedve meghalt. Mindent csendben, méltósággal, szerényen, példaadóan. Legszebb emlékeim közé sorolom barátságát. Biztatást, erőt adó alakja, kedves hangja elkísér további utamon. És még sokunkat. Orvosokat, FAKOOSZ tagtársait, és egy fél országot.
Ő megpihent. A TÉVÉDOKTOR elbúcsúzott.
A civil életben úgy hívták, hogy DR. LAVICSKA KÁLMÁN!
SZIT.
*
|
|
 |
 |
|
|
 |
