 |
|
 |
| Emberségről példát |
„Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak” (Balassy Bálint)
Nehéz az elődökről beszélni, hiszen sokan személyesen nem is találkoztak az előttük dolgozó kollégákkal. Jelenleg a továbbképzéseken, kongresszusokon, járási-, kistérségi gyűléseken, szakmai fórumokon úgy vagyunk, mint dr. Józsa Tibor kollégánk volt Debrecenben a Piacz utcai találkozásokkal: sok-sok ismerős arc, csak a név nem mindig ugrik be.
Bevallom, hogy a megyei újság már azért jár, hogy a gyászjelentéseket elolvasva tájékozódjam a volt iskolatársakról. Van, amikor szívszorító felhívás olvasható: kérjük a koszorúk mellőzését, a koszorúmegváltást a Hospice Alapítványnak, a volt iskolának kérjük eljuttatni. Vagy olvashatjuk, hogy egy-egy község díszpolgárává avatja több évtizede helyben élő dolgozó orvosát, papját, tanítóját.
A kisebb közösségek: község, kisváros törekszik arra, hogy helyben lakó értelmiségi foglalkozású polgárait közös asztalhoz ültetve különféle értelmes elfoglaltságot találjanak ki: faluszépítők, hagyományőrzők, honismereti kör stb.
A mi községünkben 25 éve működik honismereti egyesület: vezetője azóta már nyugdíjban lévő dr. Ágoston István György református lelkész.
Az elmúlt időszakban, Muhi községben kezdeményeztük és megvalósítottuk megyei és országos segítséggel a Muhi csata 750 éves évfordulója tiszteletére állított emlékművet.
Tájházat hoztunk létre, az ónodi vár feltárását és restaurálását kezdeményeztük.
Az 1996-ban Millecentenáriumi helyi megemlékezések tiszteletére nagyszabású kiállításokat szerveztünk helyi ötletekből:
- iparművészet
- képzőmunka
- helyi festőművészek
- vadászati kiállítás
- képeslap gyűjtemény
- biblia gyűjtemény
-
2000-ben helyi kezdeményezéssel országos gyűjtést kezdtünk és Lorántffy Zsuzsanna szobrot állítottunk fel az ónodi főtéren.
Évente egy-két alkalommal honismereti klubdélutánon ismertetjük az időszak évfordulóival kapcsolatos honismereti kutatások eredményeit.
Ebben az évben emléktáblát állítottunk Kazinczyné Török Shophynak születése 250 évfordulója alkalmából.
A szélesen hömpölygő munkák mellett lelkes tagtársaink saját munkákat is végeznek: így dr. Takács Jenő főorvos úr, aki jelenleg 86 éves, XX. század elején édesapja katolikus kántortanító volt a községben; kutatásokat végez a helyben született és működött orvosokról. Kutatott a megyei levéltárban, az Orvostörténeti Múzeumban őrzött egyetemi nyilvántartásokban.
Az 1840-es évektől fellelhető címtárakat, adattárakat, évkönyveket tanulmányozott át, ezek tartalmazták ezeket az orvosokról szóló adatokat.
Csizmadia László főgyógyszerész tagtársunk 1845-től az ónodi gyógyszertár működésével kapcsolatos személyi anyagokat gyűjtötte fel.
Ezek a munkák rövidesen publikálásra kerülnek valamilyen szerkesztett kiadvány formájában.
A 90-es évek elején talán az MDF indított egy mozgalmat: a falusi temetők értékeinek megmentését tűzte ki célul. A felhívás mottója az volt, hogy a nemzeti pantheon nem csak a Kerepesi Temetőben, hanem a vidéki temetőkben is meg kell, hogy őrződjék, hiszen, akik napról-napra köztünk éltek és sokat tettek értünk, közöttünk nyugszanak.
Hol kezdeném most a gyűjtést? Én, aki helyben élek, (és dolgozom már 35 éve) megkérdezném, hogy kikre emlékeznek elődeim közül, van-e valamilyen tárgyi emlékük az elődeimtől, van – e valamilyen fénykép a birtokukban az egészségüggyel kapcsolatban.
És innen, vagy ezen a szubjektív úton haladva, akár anekdotákat is összegyűjtve kedves kollégáimról emléket állíthatnék az előttem tevékenykedőknek.
A másik út szigorúan tudományos: levéltárakat, könyvtárakat bújhatnék.
Üdvözlettel: Dr. Udvary Sándor Ónod
|
|
 |
 |
|
|
 |
