 |
|
 |
| Dr E.Cs elmélkedései 101 |
DR E. CS. ELMÉLKEDÉSE
LEMEZTELENEDETT ÍGÉRETEKRŐL, ÉS FEHÉRRUHÁS SZÜZEKRŐL
Szeptemberre Medárd is elköszönt, s néhány barátságtalan ciklon takarásában nyújtotta kezét a vénasszonyok királynőjének. Könnyedén felejtette az általa okozott tragédiákat, mintha egy felettünk kavargó égi politikus lenne. Akár egészségpolitikus is, gondolja E. Cs. barátunk, és eszébe jutnak ígéretek. „Formásak, szépek, csattanók, arról, hogy mit adok!” parafrazál egy régi szép verset.
Mert már a lépés-csinálás elején, s éppen házunk táján kaptunk – a technika eszközeivel szalagra rögzített – ígéreteket.
Többek közt arról, hogy az egészségügy a GDP 8 százalékára tarthat majd igényt. Ez olyan sok, hogy már akkor sem hitte el csak a nagyon tájékozatlan hallgató, vagy a rajongó, esetleg rajongani akaró.
Aztán hallottunk még arról, hogy az alapellátás az európai arányban fog részesedni abból a 8 százalékból. Ebből mára csak fontosságunk hangsúlyozása maradt. Hogy mennyiből és mennyit, hogy mikor és hogyan? Ki tudja? Most számolta ki a kamara szakgárdája, hogy ha egy vállalkozó orvos betartja a közalkalmazotti bértáblát, a finanszírozás nem lehet elegendő. Tehát szabálytalan kénytelen lenni. Ahol nagy a baj, elmehet egészen a végső megoldásig. Vagyis az általunk behajtatott rejtett adóval történő finanszírozási kiegészítésig is. Ezt nevezik hálapénznek, és vaj formájában olvad aszalódó koponyánkról. Ami viszont biztos, jönnek a szigorítások, a nem kevés többletmunkát, és sok szorongást okozó bizalmatlansági intézkedések.
Hallottunk ezen kívül még ott az összeférhetetlenségi törvény felszámolásáról, hiszen az oly igazságtalan. Három napig hihettünk ebben. Pénteken ígérték, hétfőn leszavazták.
És hallhattunk a praxisalapról. Ebből a nagyon hátrányos helyzetű üres körzetek támogatása maradt meg, legalábbis erről olvashatunk csupán. Pedig előbb többször mondták, hogy a rávaló félre van téve, összegeket is emlegettek és szépreményű tervezetek is kerültek a fiókokba. Ráadásul azokban a körzetekben ennél nagyságrendekkel több pénz kellene, hogy vonzóvá váljanak egy fiatal számára. Nemrégen aztán elhangzott az is, hogy gyakornokokat rendelnek ki majd az üres körzetekbe, mentorok szoros felügyelete alatt. Vajon mivel vehetők rá erre a fogyó rezidensek, vagy akár a más szakma béliek, kiknek alapellátásba történő beözönlésétől egykor úgy féltünk, mint a 23 millió román munkahelyvadásztól. Na és vajon honnan ennyi mentor?
E. Cs. egy régi magyar filmre gondol. Dollárpapa volt a címe, s az emlék Ferenc József ő császári fenségének érkezési jelenetével függ össze. A mondat így szól: „Őfelségét fehérruhás szüzek fogadták, Őfelsége megkérdezte a szüzeket, hogy honnan vettek ennyi fehér ruhát.”
Mi is fehérruhások vagyunk, gondolja E. Cs. – ámbár már távolról sem szüzek. Hivatástudatunk szüzességét, hamvasságát ki tudja, mikor gyalázták meg, törölték le rólunk. Évtizedeken át tartó „erőfeszítése” volt ez a csak rövidlátó pénzügyi gondolkodásra képeseknek. Mert még ezek is rájöhettek volna a hibára, ha nem rövidlátók. Középtávon nézve és számolva a dolgokat, már minden másként festene, morgolódik ismerősünk, de egy élet munkája után, s a befejezés várhatóan rövidebb felvonása előtt jól tudja, hogy ezt már ő nem éri meg. Csak legalább azok az utódok megérhetnék, akiket most fognak kirendelni a hátrányos helyzetű körzetekbe.
E. Cs. egy másik ország, másik korszakára gondol, amikor őket is kirendelték idegennyelvű vidékekre, aki pedig ezt előre nem vállalta, annak nem sikerülhetett az államvizsgája. S oda bizony egy kolléga sem ment torra. És mentorra sem gondolt akkor még senki ember fia.
Alapjában véve mi változott Kelet-Európában?
Csak annyi, hogy megöregedtünk. Mert a többi magától értetődő, elkerülhetetlen, és nem eredmény! Ha ma lovon mennénk a beteghez, többe kerülne, mint a gépkocsi. És ha a gyászházról leszedett festett ajtón s közszemlét elrendelve boncolnánk az elhalálozott csecsemőket, mint akkor ott elrendelték, kizárnának Európából.
A különbség csak annyi, amennyi az akkori, és a mostani maradékelv között észlelhető.
Leányfalu
Szász István T.
|
|
 |
 |
|
|
 |
