 |
|
 |
| Dr. E.Cs. elmélkedései /102 / |
DR. ECS. ELMÉLKEDÉSEI,
EGY ÚJRA CSAK EGYEDÜLI REMÉNYT JELENTŐ ADVENT IDEJÉN
Ősz barátunk évről évre felhasználja a sötétedő adventi estéket, hogy megpróbáljon megerősödve kilépni az aktuális év küzdelmeiből, és ne kezdje az újat reménytelenségtől megtörve, lábhoz tett fegyverekkel.
Pályafutása, mely már a módszerváltást követő másfél évtizedet megelőzően is a régmúltba vész – vagyis egész élete – arról győzte meg, hogy újra és újra ez az év végének legfontosabb feladta. Az újrakezdés alapja.
A külvilág mindig gondoskodott arról, hogy ez ne legyen másként.
E. Cs. becsületesen ismét magába néz, s megteszi ezt a közös önvizsgálat terén is, vagyis magunkba néz azzal a kollektív tudattal. Bizony nem állítja, hogy gáncsnélküliek voltunk. De a becsület megkívánta önkritika szűrőjén fennakadó visszásságok mögött mindenütt ott magaslik egy külső ok, mert gáncsnélküliségünk akadálya éppen folyamatos gáncsolásunk volt.
Nem jutott volna soha ide az egészségügy, ha nem teszik következetesen azt vele, amit tettek. E. Cs. már önmagát sem untatná a felsorolható tények hosszú láncolatával. Mindenki ismeri már azokat tapasztaltból, ártó hatása által, s ha maga nem fogalmazta volna meg, akkor a médiából, ahol saját elemzőink rendszeresen foglalkoznak ezzel. És ismerős a napi sajtóból ennek visszája is, ahol a hatalom elemzői rendszeresen elmagyarázzák, hogy mennyi jó történik velünk, és mi minden szolgálja, s főleg fogja majdan szolgálni ekkor, meg akkor a beteg (vagyis a fogyó és egyre betegebb magyar népesség) érdekeit.
Aztán naptár térül, esztendő fordul, s kiderül mindenről az igazság. Nem történik semmi jó, csak az elvonások száma nő, növekszik.
Azonban ekkora bűvészkedés a számokkal, aminek most lehetünk tanúi, talán még soha nem volt. Ugyanarról megtudjuk, hogy sokkal több és máshol azt is, hogy sokkal kevesebb. Égbenyúló grafikon bíztat, hogy aztán kiderüljön mekkora csel rajzolhatta azt ekkorára. A statisztika most kerül a viccbéli helyére igazán, oda a hazugságot is meghaladó rovatba.
Lassan elfogynak ingatlan értékeink, mindnek lába kelt. Fogynak az ingóságok is ezekkel együtt. S inognak ingathatatlannak hitt belső értékeink. Elkezdődik önmagunk felélése, jövőnk felzabálása. Az egészségügy, oktatásügy, kultúra, hagyományápolás, határon túli végváriak támogatása sorra-sorra, a nagy elosztórendszerektől a legapróbb tételig szenvedi el a fűnyíró elv korlátoltság vezérelte hatásának következményeit. A gép érzéketlen kései, már a talajt gyalulják, a puszta földet, a haza földjét.
E. Cs. Szomorúan állapítja meg, hogy minden elmélkedésre ráfogható a demagógia, és a leghatékonyabb demagógia is fennen hirdetheti magáról, hogy ő maga a tárgyilagos és egyedüli tudományos, meg gyakorlati igazság.
Csak legyen hol és legyen miből mondani, mondani.
Mi saját zsebünkből próbálunk magunknak fórumot biztosítani, de csak egymás szavait olvassuk, senki nem figyel ránk. Az erő, vagyis a pénz és hatalom birtokosai azonban van hol, és van miből hirdessék a valódi és szemfényvesztő demagógiát.
Honnan és miből? E. Cs. most mosolyodik el először elmélkedése során. Persze kesernyésen, és válaszol is magának: szintén a mi zsebünkből!
Szász István T.
|
|
 |
 |
|
|
 |
