 |
|
 |
| Világhódító az asztalon |
Világhódító az asztalon
Megint egy fűfajta, ami a világot kríziseken segítette át, éhes szájakat látott el élelemmel, hiánya forradalmakat robbantott ki, vagy hadjáratok bukását okozta.
Sokezer éve már, hogy a rizs a keleti népek élelmezésében előkelő helyen áll. Feltételezések szerint, a rizs Kína első kultúrnövénye. Ötezer éve (más kutatások szerint nyolcezer-ötszáz éve) nélkülözhetetlen az étkezésükben.
Indiában találták meg a legkorábbi vadon termő rizsre utaló nyomokat, mégis Kína volt az a hely, ahol rájöttek termesztésének és felhasználásának nyitjára.
Ősi kínai legendák szólnak a három isteni királyról, akik megtanították a népet a legfontosabb tudnivalókra. Egyikük, Ch’ao Sui Jen a házépítés fortélyait adta át nekik. A másik, Sui Jen két összedörzsölt fa segítségével a tűzcsiholásának tudományát, a harmadik, Shen Nung pedig az orvoslást és a földművelést hozta el az embereknek.
Felismerte, hogy a rizs milyen fontos a népének, ezért a tiszteletére évente rizs-ünnepet rendeztetett a vetés kezdetén, ahol a császár maga szórta a földbe az első magokat. Szerte az országban hasonló módon ünnepelték a rizst, a helyi méltóságokkal helyettesítve a császárt.
Eleinte csak a külső héjától fosztották meg, és így főzték meg, és fogyasztották. Ma is ezt ajánlják a tudósok. Az idő múlásával azonban hántolni, fényezni kezdték, és ma már a Kínában tálba kerülő rizs nagy része fehér. Konfúciuszig kell a megoldásért visszanyúlni. Szerinte a rizs legyen olyan fehér, amilyen fehér csak lehetséges. A köztudottan hagyománytisztelő kínaiak millió cselekednek ma is elvárása szerint.
Egyiptomban 2400 éve ismerték meg, és körülbelül ezzel egy időben kerültek Indiából Görögországba a magvai. Tulajdonképpen elég későn került át Ázsiából Európába. több ezer évig csak a világ keleti részén ismerték. A kínaiak roppant jók, ha titkolózásról van szó. Századokon keresztül pénzként használták. Mikor a japánok megszállták Kínát, a kínai munkásokat rizzsel fizették.
A rizstermelés sikere vagy sikertelensége rányomta bélyegét az ázsiai országokra. Tőle függött a jólét, befolyásolta az irodalmat, a szertartásokat, a mindennapi életet.
Ma sem lehet tudni, hogy Kínában, Indiában vagy Thaiföldön őshonos-e a rizs. Még az is lehet, hogy mindegyikben. Ezzel ellentétben sokkal többet tudunk arról, hogy került Európába, Észak- és Dél-Amerikába.
Rengeteget köszönhetünk az utazóknak, felfedezőknek, katonáknak, kereskedőknek és zarándokoknak. Ők voltak, akik magukkal vitték a magvakat, elültették saját hazájukban, és a rizs nagyon sok helyen megtermett, ahol nem őshonos.
Sikertelen kísérletek is adódtak, pl. Anglia. Itt soha sem tudták a rizst rávenni, hogy termést hozzon. Ennek csak az éghajlat az oka. Bár a rizs megkapja a vetés után szükséges esőmennyiséget, az azt követő ködös, nedves időjárással ellentétben, hosszú, száraz és meleg időre tart igényt – amit Angliában nem talál.
Európában Olaszország és Spanyolország éghajlati adottságaiknak köszönhetően jelentős termésmennyiséget takarítanak be, és ennek kapcsán fontos résztvevőivé váltak a rizskereskedelemnek.
Amerikába – egyes történészek szerint – egy Madagaszkárról induló angol hajón jutottak el a magok. A kapitány Dél-Karolinában, Charleston kikötőjében sodródott partra. Sérült hajóját a helyiek segítségével javították meg. Hálából nagy mennyiségű rizsmagot kaptak munkájukért. A város körüli területeken elvetett magok megszerették a helyet, és az ország rizsellátását Észak- és Dél-Karolina farmjai biztosították. Néhány év múlva, az Amerikai forradalom idején, az angolok oly mértékben megharagudtak a függetlenségi törekvések miatt, hogy elfoglalták Charlestont és környékét, majd a betakarított rizstermést elkobozták. Olyan lekiismeretességgel, hogy egyetlen szem sem maradt a következő évi vetéshez. Thomas Jeffersonnak köszönhető, hogy mégis lett Amerikában ismét rizstermelés. A két európai rizshatalom szigorúan őrizte a vetőmagvakat, hogy senki se férhessen hozzá. A kereskedelemben, és a termelésben nehezen megszerzett előnyüket csak így védhették meg. Jefferson megszegve az olasz törvényeket, diplomáciai mentességét felhasználva, vetőmagokat csempészett ki az országból. Hogy az angolok ne foszthassák ki ismét könnyedén a termést, Karolina helyett a Mississippi medencéjébe helyezték át a termesztést.
Számtalan országban nélkülözhetetlen táplálékot és értékes bevételt jelent ma is.
Fontosságát az is mutatja, hogy népmesék, legendák, művészeti alkotások dicsőítik. Mint minden olyan élelmiszert, amely alapvető fontosságú, a rizst is felruházták szakrális jelentéssel. Csoda-e, ha több országban egyenesen a vallásos hit részévé vált? Saját istene, illetve istennője van.
Indiában a menyasszony elsőként rizst ajánl fel a férjének, hogy biztosítsa a gyermekáldást. A kisgyermekek első szilárd tápláléka is rizsből készül.
Mivel sokmagvú termést hoz, a termékenység jelképének tekintették – és tekintik ma is világszerte. Gondoljunk csak a templomajtóban rizzsel megszórt párokra. Felvilágosult XXI. századunkban!
Dr. Kendéné Toma Mária - mtomakende@monornet.hu
|
|
 |
 |
|
|
 |
