 |
|
 |
| Dr HACSEK és SAJÓ 2005 |
Dr. HACSEK ÉS SAJÓ - 2005.
Egészségügyünk ezt az évet is túlélte, pontosabban ismét sikerült átcipelnünk vállainkon egészségügyünket egy újabb partra, így aztán megint csak életben találtattunk s megannyi falshangolás után, ismét eljött farsangolásunk ideje is.
Tavalyi barátaink, dr. Hacsak Hacsek, és Sajgó Sajó is megünnepelték a túlélést, ki-ki a maga szempontjából. Ezt a beszélgetést rögzítették téglaembereink az öt-lett per setten-kettő titokzatos osztályról. Az anyagot magunk az orvostörténeti intézet meg-vetett, mindenbe belevályog szobájából emeltük ki, az előírt engedélyezési folyamat oda-vissza betartásával.
Dr. H. :
Háháááá, jónapot Sajgókám. Ezer éve nem láttam! Azóta sem hallottam hülyeségeit! Még a tenzióm is rendbejött ezalatt!
S. S. :
Hacsak ennyi kell hozzá Hacsek dokikám, felőlem tovább sem fog látni. Csak úgy szemszúrásból hozzájárulhatok szemtelenségéhez egy szemernyivel, (villájával dr. Hacsek felé bök a levegőben.) s ugyebár az ólomöntésben is jártasak vagyunk már régen. Tudja ugye! Mint az a búvár Kund! Vagy nem, annak az a nagy kürtje volt. Leheletnyi különbség. A memóriám egyre jobban lazul. Na ez az, – Vazul!
Dr. H. :
Óh egek, maga viszont semmit sem gyógyult. Pedig reméltem, hogy végre egyszer legyógyültetik a zsúfoltság miatt már csupán ülőbetegrendszerünk valamely – áldott emlékű Mária Teréziánk korában még sárga – romhalmazában. Maga csak gyagyult, gyogyósabb mint ezer évvel ezelőtt! Na de csigavér, vagy ahogy a történész mondja: vitam et sanguinam, halljuk mi újság?
S. S. :
Maga csak ne magyarkodjon dokikám, túl sok ezerévezés ez. Aztán meg ez a Hasburg galeri is gyanús már nekem, első Terézanyánkkal együtt, ezek ma már inkább Hasváriak. Régebben még folyton ránk utaztak, most meg értünk utaznak nagykövetelésekkel. Aztán még az hiányzik, hogy jöjjön a Nagymagyarország, meg Trianon, meg a nyolcszázezer. Tudja maga mennyi az én nyugdíjam? Tudja maga, hogy ha nem vagyunk elég éberek, ezek átjöttek volna meghalni is, és kétszer kellett volna eltemessük őket. Egyszer itt, egyszer meg ott. Az Úr is megunna ennyi urnát utaztatni. Még szerencse, hogy az egész hamvába hullt.
Dr. H. :
Maga szerencsétlen hiszékeny! Maga azt is elhinné, ha most azt mondanám, hogy Hannibal ante portas.
S. S. :
Miiiii? Maga csak ne vágjon fel. Nekem is van műűűveltségem! A valódiról nem is beszélve! Miféle kannibál volt itt portás?
Dr. H. :
Látom magát is elérte a Bolonyai folyamat. Folyamatosan hülyül. A végén egészen jó egyenszabású európaivá válik. Ha jól meglovagolja még a globalizációs elitbe is bekerülhet, amilyen mázlista.(Bosszúsan csapkodja az asztalt.)
S. S. :
Óóóóó! Bolonyéze, bolonyéze, spagetti, spagetti, víva Iltalia, Juventus, Milan, Ciccolina és del Pietro lő – gól!
Na ehhez mit szól! Már a középfokom is megvan pasztasutából. Úgy fütyülök makaronári nyelven mint egy Rigóutcai rigó. És maga engem bunkózna le? Éljen Garibaldi! Bár a kerek zsemléből ma már több is elfér a zsebemben!
Dr. H. :
Ide figyeljen maga átok! A bolonyai folyamat az egy tanügyi strukturális átalakuláshoz való felzárkózás igyekezetét jelenti, melynek következtében gyökeresen megváltozik a magyar oktatási rendszer is, és kikerül az oktatásból a sok oktalanság, s valamennyi okafogyottá válik. A nép pedig így ok nélkül nem fog okosodni. OK?
S. S. :
Na csak lassabban dokikám, ez nekem magvasnak tűnik de egyben magas is! Én is úgy vagyok mind a viccbéli rendőr, aki nem evett elég almamagot butaság ellen. Inkább beszéljen azokról a kannibálokról, vagy mi. Az ombudszmanó ad majd nekik eztet-aztat? Jogból is megárt a sok!
De annyi szent, jobb ha inkább ilyenek jönnek ide. Koszt-benefit alapon. Igénytelenek és nem kell őket eltemetni. Szavazni sem járnak. Elég egy kegyeleti konyha nekijek, és elsiratott hozzátartozóikat higénikus körülmények között elfogyasztják. Csak egy szép nagy üst és más semmi. Ennyi. Koszt-benne főtt.
Dr. H. :
Maga kegyeletsértő, maga barbárdolatlan, maga morbidióta! Miket beszél itt üstbe ment tervekről. Én Hannibált a nagy karthágóit emlegettem. Azt, aki elefántokkal hágta meg az Alpokat, aki azt mondta: ha nincs út majd építünk.
S. S. :
Hu ha! tehát ez is valami választási manővert csinált! És hol lízingelte az elefántokat? Milyen cégektől? A kis és nagy elefánt áruház kikhez állt akkor közel? Mennyi utat épített a megígértből? Vagy ő is bolhából csinált elefántot. Pontosabban elefántból bolhát. Az kicsi, de nagyobbat ugrik mint az elefánt. Nem is kell neki út. Még csapás sem! Se ormánya, se kormánya!
Dr. H. :
Maga az Istencsapás! Hannibál réges-régen élt! Nagy hadvezér volt, de nem érte el Rómát, mert ha elérte volna akkor Róma lett volna Karthágó, és nem állna most ott Karthágó romja.
S. S. :
Ne beszéljen maga össze vissza. Biztos megint nemzeti mitoszokat gyárt. Be akarja bizonyítani, hogy az a Karthágó nem roma város volt, hanem magyar, sumír, sumolvas. Kardhágó! De majd sóval hintik be a nyomát is az ilyen gyanús helyeknek. Sumó! Majd lesz itt lendület és rendület, és privatizáljuk, eladjuk, kiadjuk, megadjuk, feladjuk! (Liheg)
Dr. H. :
Maga nekem ne politizáljon. Nekünk doktoroknak határozat és ősi eskü tiltja. Mi mindent csak a betegek javára mondhatunk, tehetünk, vehetünk, ehetünk, mehetünk. Igen ez-az! Tudja-e, hogy az ilyen hülyék miatt mint maga, akik egy idijottányit sem engednek szándékaikból, el kell mennünk innen? Tudja hogy fél év alatt 430 orvos ment el, s egyelőre még 570 vár sorsára? Tudja maga, hogy ha feldobja a talpát, nem lesz ki felboncolja azt a pohos hasát!?
S. S. :
Maga csak ne taglalja a hasam pohát. Törődjön a maga bajával, (dünnyögve:) az is, hogy eltűnt, mint vodka a zsurkkocsiról. Tudja-e maga dokikám, hogy ha sokat hülyéz engem, akkor műhiba perrel fogom megfenyegetni? Az Istenit! Nem megmondták, hogy maga nem Isten? Maga egy csökevény, egy hálapénzvadász, egy műhibagene…generális…generétor. Na igen ez az. Maga felcímkézi betegeit és az evidens bazális medicina szabályait semmibe véve diagnózisokkal dobálózni méltóztatik. Maga aláássa a szakma tekintélyét. Az ilyenek miatt kell a betegutakat regionális kezelésbe venni és profitot biztosítani a nehéz munka hős felvállalóinak. Van magának fogalma mi az irányított betegellátás? Na, mit szól a tájékozottságomhoz?
Dr. H. : Hát idehallgasson maga Lipótmező virága, maga démens, maga Guiness rekorder leépülő, maga involucionista, tudja maga milyen betegútra irányítom evidensen és bazálisan? Maga menjen a…….
S. S. : Ha ha ha! …Lipótmező. Dokikám, mire maga engem odairányítana, ott már arab sejkek táncolnák a séket. Azt hiszi nem tudom kik jártak ott korháztűznézőben?
Dr H. : Sajgókám! Lefegyverzett, – maga valóban fejlődött. Visszavonom a kórismémet! Maga egy kórismeretlenes egyenlet számomra! Maga elmehetne egészségügyi főmenedzsernek. Maga már eléri az egészségügyi vezetők színvonalát. Ott sajog magában az egészségügy s maga az egészségügyben, felemelt kezeivel sajgó-tarján. Maga pont olyan, mint aki ott TESZ-vesz, elindíthatná a reformot, amire annyira vártunk. Maga ötmillió beteg, betegirányítója lehetne. Később magáról lehetne majd elnevezni a Népegészségügyi Programot, hiszen maga egy tisztamúltú ember. Ó Sajgókám! Micsoda felismerés!
Ilyen ember ezer évben egyszer akad! Bocsánat, csak 999, így már ugye nem nacionalista a szövegem.IGEN, igen! Bocsánat úgy értem, hogy NEM, nem, vagyis nemigen, igen ez az, így lesz jó: NEMIGEN! (Dr. H. lelkesen ölelgeti Sajgót, az védekezik.)
|
|
 |
 |
|
|
 |
