Klónozott Praxistörvény, avagy ugyanaz, mégis más...

December 22-én A Kör novemberi és decemberi száma a Posta gondjaira bízva utazott az olvasókhoz, mikor megtörtént az, amire senki sem számított, a Praxisjogról szóló törvény az országgyûlési szavazás során egy szavazattal alulmaradt a "véletlenekkel" vívott végjátékban. Meghökkentõbb ajándékot a Dili-boltban sem lehetett volna részünkre találni Karácsonyra.
A reflexiók tág határok közt mozogtak a politikai dilettantizmus emlegetésétõl az évtizedek óta beidegzett lemondó legyintésig. Olyannyira meglepetésszerû volt a dolog, hogy a kapcsolódó miniszteri rendeletet a kormány elfogadta, és a kormány szóvivõje el is magyarázta a nagyközönségnek.
25 éves háziorvosi múltamban kutatva még soha nem történt meg, hogy személyre szóló levelet kaptam volna egészségügyi, vagy népjóléti minisztertõl, sõt egy idõben a legnagyobb kormánypárt vezetõitõl. Fõleg nem zavartan magyarázkodó mondatokkal, és ígéretekkel, miszerint a törvényjavaslatot változatlan formában ismét benyújtják a Tisztelt Háznak, így csupán csak mintegy két hónapot késik az évtizedek óta áhított változás.
Köztudott, hogy a politikai futballpályán után-rúgásért nem büntetnek, pedig tonnaszám lehetett volna sárga és piros cetliket osztogatni azért, amit az eltelt egy hónapban mi, háziorvosok, és egyáltalán, mi, orvosok kaptunk a sajtóban, minden hullámhosszon, és minden kilométerkõnél.
Bukott miniszterek, reformfelelõsök, önjelölt közgazdász zsenik, mezõgazdasági szakírók, riporterbálványok és sztár-mûsorvezetõk köszörülgették rajtunk tollukat és nyelvüket, a tudatlanok bátorságával megítélve a "helyzetet". Újult erõvel támadt fel a változások lényegét kiirtandó módosító indítvány-gyártás, a máig is folytatódó "helycsinálás".
Az utóbbi napokban is érkeznek rendre a FAKOOSZ-hoz és a Kamarához a kétségbeesett SOS jelek azoktól a kollégáktól, akiknek szerzõdését az utolsó pillanatban felmondják indok nélkül a fair play szabályaira nem túl kényes önkormányzatok.
Összeült hát az Országgyûlés, hogy "változatlan tartalommal" döntsön a praxisjogról. Valószínûleg meg is születik a döntés, mely az eredeti tervezethez nagyon fog hasonlítani. Ám csak szövegében, mert az elkótyavetyélt lehetõség és az azt követõ, gyûlölettõl és irigységtõl izzó megnyilatkozások rádöbbenthettek bennünket, mire is becsüli gyógyítóit ez az ország.
Tüskét löktek a körmünk alá, melynek kioperálásához, meggyógyításához nem biztos, hogy elég lesz két esztendõ. Pedig a gyógyír ismert, csak elõ kell szedni a páncélszekrénybõl, ötven éve várunk rá.

- Dr Mráz János-