Szabadfoglalkozású orvoslás

Az orvoslás Hippokratész óta szabadfoglalkozás. A modern orvostudomány szinte naponta produkál óriási eredményeket, melyek alkalmazása a diagnosztikus és terápiás gyakorlatban a teljesség igényével nem lehetséges. Az orvoslással szembeni kihívások napjainkban megkérdőjelezik a közalkalmazotti státust, lehetővé kell tenni, hogy a szakorvos szabadfoglalkozású vállalkozóvá válhassék.Mikola IstvánAz egészségügyben szerte a világon nagy problémát jelent az "orvosilag lehetséges -- gazdaságilag megengedhető" konfliktusának kezelése. A világ legtehetősebb gazdasága sem tudja mindenki számára hozzáférhetően finanszírozni a modern egészségügy minden csodáját. Mondhatnánk úgyis, hogy a menedzsment legnagyobb kihívása napjainkban az exponenciális módon növekvő orvosi lehetőségek és a stacioner, vagy jó esetben is lineárisan növekvő gazdasági keretek között feszülő konfliktus kezelése.A betegével szemben álló orvossal kapcsolatban -- aki a tollhegyén utalványozza a milliárdokat -- elvárás, hogy miközben hippokratészi esküjének eleget tesz, vagyis minden gyógyulási esélyt megad a betegének, szem előtt tartsa a tevékenységéből fakadó populációs szintű egészségnyereség társadalmi elvárását is. A modern orvosnak új készségeket kell elsajátítania. Ezek között említhető például a jó kapcsolatteremtő készség, a vállalkozói attitűdök, a pénzügyekben való jártasság, az adminisztrációs ismeretek, a beteg esetek menedzselése. Nem szabad azt hinnünk, hogy ezek a képességek kevésbé fontosak az egészségügyben, mint a társadalom más szférájában, ellenkezőleg: segíteni kell az újfajta orvoslást.Az orvoslással szembeni kihívások napjainkra megkérdőjelezik a közalkalmazotti státust. Ezért lehetővé kell tenni, hogy az orvos, de mindenekelőtt a szakorvos szabad szellemi foglalkozású vállalkozóvá válhassék, így szerződéses jogviszonyba kerüljön a betegellátó szolgáltatóintézménnyel vagy -intézményekkel és a finanszírozóval vagy finanszírozókkal. Egy ilyen egészségpolitikai lépés az orvost gazdasági értelemben is hatékonysági tényezővé avatná, az egészségügy szakmailag és pénzügyileg is számon kérhető szereplőjévé tenné. A közalkalmazotti törvény nem védi az orvosbéreket, sőt inkább befagyasztja azokat. A köztudomású szektorból való kiválás bizonyosan felfelé fogja nyomni a köztulajdonú szektorban elérhető kereseteket is.Az új megoldás kemény piaci versenyt indukálna, melyben a szolgáltatóintézetek törekednének a legkiválóbb orvosok kiválasztására, ezzel is biztosítva azt a betegforgalmat, melyből bevételeik származnak. Másik oldalon nyilván kiszorulnak a felkészületlen és gazdasági szempontból irracionális megoldásokkal operáló orvosok. Végső soron a társadalom nyerne a népegészségügy helyzetének folyamatos javulásával.A szerző az Országos Vérellátó

Szolgálat főigazgatója