Az utóbbi időben sokat hallgattam a rádióban a parlamenti közvetítéseket a két évre szóló költségvetésről / Két éves terv /, melyről egykor majd valószínűleg cigarettafajtát fognak elnevezni. Főleg a Tb. költségvetés és az egészségügyről szóló fejezetek tárgyalását igyekeztem követni. Rövidesen kiderült, a FAKOOSZ kongresszusán kikényszerített vallomás, miszerint 2000 nem lesz az egészségügy éve, nemes egyszerűséggel érvényben marad 2001-re és 2002-re is.
A kezdeti bosszankodás után nagy meglepetéssel vettem észre, hogy milyen nagy fokú éleslátásról, logikus okfejtésről és konstruktív gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot a képviselő hölgyek és urak a vita során. Előhozzák mindazokat a sérelmeket, is melyeket még az előző kormányok alatt emlegettünk fel és könnyedén tologatva a milliókat és a milliárdokat, komplex megoldási javaslatokat is ismertetnek. Az érdekesség az, hogy főleg azok az ellenzéki képviselők vitézkednek e téren, akiknek annak idején hiába próbáltuk elmagyarázni évekkel ezelőtt ugyanezeket az aggályainkat.
Így tehát tudományos alapossággal bizonyítva látom, hogy az éleslátás, az empátiás készség, a probléma-megoldó képesség és a konzultációra való hajlam az ellenzéki sorba kerülés után szinte azonnal javulni kezd, folyamatosan fejlődik, elképzelhetetlen csúcsokra jut és kb. négy évig tart, lepipálva bármely ünnepelt agyfényesítő hatását.
Amennyiben azonban netalán négy év múlva hazánk szavazóképes, írástudó és írástudatlan lakossága egy szavazólapon lévő körbe elhelyezett x vagy kereszt alakban tollal írt jellel úgy dönt, hogy ezentúl más személyek kerüljenek kontaktusba a bársonyként történelmileg tisztelt drága textíliával, akkor ez a határtalanul felfejlődött képesség rohamosan hanyatlani kezd és hamarosan el is enyészik, halvány emlékeket sem hagyva maga után.
Mivel a folyamatnak tudományosan megindokolható oka nem lelhető fel, okként talán azt a falusi bölcsességet lehetne idézni, miszerint a Teremtő, ha valakinek hatalmat ad, ezzel egyidejűleg el is veszi az eszét.
Persze a felbőszült választó öklét rázva határozza el, hogy majd máskor máshova teszi azt a bizonyos jelet arra a szavazólapra, de hasztalan. Mert az egész mindig elölről kezdődik. Lehet, hogy a politikusok létének célja nem is az ország körülményeinek javítása, hanem Madách után szabadon a " …küzdés maga…".
Tehát: ember küzdj, de ne bízz bennük!

- Dr Mráz János -