Tíz év az életemből- FAKOOSZ

Mráz Jani utolsó felszólítására - mintegy a lelkiismeretem hangjaként (idézet Tőle), kezdem írni ezeket a sorokat. S miközben kívánsága szerint, E-mail formájában teszem ezt, tódulnak a gondolatok, események, emlékek, az eltelt tíz esztendőből.
A rendszerváltás idején nagy lelkesedéssel, a korlátlan lehetőségek reményében, hatalmas ambíciókkal vettem részt a közélet - akkori viszonyai között - több területén is, bízva abban, hogy elérkezett az idő, mikor csak a jó szándék és tenni akarás együttese valódi eredményeket, sikereket hozhat.
Már Alsónemesapáti első megválasztott polgármestereként vettem részt a FAKOOSZ pusztaszentlászlói alakuló összejövetelén s ebben a minőségemben - az önkormányzati vonatkozások tekintetében is javaslatokat tehettem.
Nehezen volt hihető akkor, hogy rövidesen életem elkövetkezendő tíz évének meghatározó eleme lesz a FAKOOSZ, s benne az egyik vezető szerep nekem jut majd.
A FAKOOSZ -ban vállaltak, s később a megbízatások, majd az országos elnöki tiszt életelememmé lettek, s bár szívből igyekeztem megfelelni a várakozásoknak, rengeteg személyes konfliktus forrásává is váltak.
Miközben a kollégák számára kedvező eredményeket sikerült kiharcolni, saját "hazámban" ellenségesen kezdtek viselkedni velem - no nem a betegek, ők büszkék voltak orvosukra, akit még a tv-ben is láthattak - elsősorban az önkormányzataim - ugyanis három van belőlük, s ráadásul a központi szerepű és legnagyobb önkormányzat polgármestere is voltam / - akivel szemben a kisebbeknek opponálni illett.
Miközben háziorvosokká váltunk, s Gézánk munkaügyi perek tömegét igyekezett megnyerni számunkra, már a Kamara titkáraként, magam pedig a FAKOOSZ ügyvezető elnökeként a nagypolitika területére is beléphettem.
Elnökké választásomkor már rendelkeztem azzal a személyes kapcsolat rendszerrel amely segíthette a FAKOOSZ célok megvalósulását, de úgy érzem, hogy az igazi eredmények elérése előtt - az elnökség egyértelmű támogatása hiányában, s - valószínű - saját hibáimból is - korán kellett távoznom az elnöki posztról.
Büszke vagyok arra, hogy több színvonalas kongresszus fűződik a nevemhez, hogy sok velünk kapcsolatos jogszabály számunkra kedvezően rendelkezik, de legfőképpen arra, hogy még mindig van erő, kitartás, kezdeményezőképesség abban az újabb vezetőségben, melynek a jelenben is tagja lehetek.
A magam sorsán - sajnálatosan - nem érzem azokat az eredményeket, melyeket a FAKOOSZ elért, hiszen az utolsók között kaptam meg a vállalkozás lehetőségét, s a további privatizációs lehetőségek önkormányzati agyonhallgatása mellett, az 1992-ben megkezdett, s mára már az utolsó, befejező lépés előtt álló orvos-lakás felújítás is megrekedni látszik.
Mégis mindezek könnyebben elviselhetőek akkor, ha van a FAKOOSZ családjához tartozás érzése, a KÖR - most már az Interneten is - mely ezt az érzést "elektronikusan" is erősíti, s lesz Jubileumi Országos Ülés is nemsokára, ahol a tíz év hihetetlen fejlődésének, s eredményeinek összegzése mellett, a jövő felvázolása újabb nagy lehetőségeket, feladatokat kínál.
Számomra a FAKOOSZ azt a tanulságot sugallja, - s most ez igen aktuális is, hogy az egészségügy egészének "rendszerváltása" csak a FAKOOSZ-szal nem vihető végbe, erős szövetségesek kellenek, s nem politikai pártok elsősorban, hanem szakmai szervezetek, s a parlament egészének megnyerése utáni támogatása az - egyébként többségében beteges és esendő, állampolgár-választópolgár gyógyulása és egészséges jövője érdekében.
Legyen a FAKOOSZ ennek kezdeményezője, s ha valószínűtlennek is látszik a megoldás most, egy újabb eredményes tíz év megoldását is adhatja.
Alsónemesapáti, az új évezred küszöbén
dr. Selmeczy Kamill