Testi alkalmasságában két évig már talán nem megkérdőjelezhető barátunk szorongva várja a második felvonást, az igazságügyi elmeszakértői vizsgálatot. Emlékezetében felötlenek azok a délutánok, mikor maga is - elmegyógyász szakvizsgáját kamatoztatván - hasonló vizsgálatokat végzett. No de kiken.?
De lám az Isten nem ver bottal.
Most ott látja magát is abban a siralmas sorban. S mi juttatta ide e furcsa panoptikumba, kérdezi - a csendesen s oly gyorsan suhanó időt ezzel is múlatván - önmagától ?
Valóban csak a múló idő? A tény, hogy a 60 évet megélni magát nem szégyenlő háziorvos alkotmányos eszközökkel nem, de a megaláztatás útján jobb belátásra téríthető? Jobb belátásra, ami a reform mai nyelvén a pálya szabaddátételét jelenti. Vagy ahogy másként is lehetne mondani: na, tűnés!!
E. Cs. ezen a tűnésen tűnődik most.
Jobb helyeken a szakmai környezetnek e tűnéssel kapcsolatos gondja az, hogy a tűnésre készülőt valamivel "kitŰntessék". Ennek magyar változata a figyelemfelhívó halmazati sarc bevezetése. Az alkotmányt nem szabad megsérteni korhatár bevezetésével. Az életét a gyógyításra szánó öregedő orvost viszont meg kell sérteni. Lehetőleg úgy, hogy ébredjen fel és lépjen le a porondról.
Úgy bizony, mondja magának ismerősünk. Hiszen aki ezt a kort megéri az már gyanús. Biztosan nem is dolgozott olyan sokat. Másként hogyan lehetséges, hogy még ma is tartja magát. Hát persze, üthet ilyenkor homlokára a tapasztalt pályaelhagyatási szakelőadó. Itt nem lehet tiszta valami. Túl a háziorvosra kiszabott átlagéletkoron, mit lábatlankodik itt ez az öreg.
Már megint az a kétharmados törvény. Nem lehet alkotmányt módosítani. Mert mennyivel simább lenne egy korhatár. Mehetne mindenki a bús……..ás nyugdíjába. Másnap már azt lehetne fejére olvasni, hogy eltartott. Az elöregedés szekértolója. A nemzet statisztikáit rontóknak statisztáló gyanús egyén.
E. Cs. már beszélt olyanokkal akik a sarc második lépcsőjét is megjárták. Közel egy órás beszélgetés van előírva, melynek célja, hogy megállapítsák mennyire alkalmas ügyeinek önálló vitelére.
Az a bizonyos valami, ami az önálló ügyek vitelét ellátó központokat támadja meg, "háziorvostrop". Másokat nem támad meg. Valószínűleg csak területen lehet beszerezni.
No lám gondolja E. Cs. milyen okosak azok akik nem vállalnak területi ellátási kötelezettséget. Ők nem kell ettől a vírustól féljenek. Vagy mégis? Hiszen őket is megvizsgálják.
Szószátyár családorvosunk az első fordulót még megúszta potom 8400 forintból, ezúttal azonban már 9600 a tarifa. Most ismét arra gondol, hogy az egészségügy önmagából akar megélni. Önmagát próbálja gyérülő haja segítségével kihúzni a mások által dagasztott mocsárból, az ágyúgolyóján a holdat is megjárt báró módjára. Nálunk nem az történik, hogy pl. az egészségügyi járulékunkat elengedve próbálnak kárpótolni - a legszerényebb nemzetközi összehasonlításban is - gyakorlatilag nem létező fizetünk stabil szintensetartása miatt, hanem minket sarcolva hizlalnak egészségügyi intézeteket. Vizsgálataink ára ide fut be, az ANTSZ is bőven sarcolgat az új meg új engedélyek vagy pl. a sterilizálók egyre drágább ellenőrzése címén. E. Cs. ismét arra gondol, hogy ő pl. a nála jogosítványért jelentkező kollégáktól soha nem fogadta el a befizetést. De vajon ez szabályos volt-e, hiszen ezzel is megkárosította az államot. Ennek kétharmada ugyanis oda került volna a nagy újraelosztóhoz.
Az erős bűntudat elnyomja elmélkedő kedvét és helyét néhány percre átvenni készül a jogos indulat s a velejáró szóhasználat. De mindez csak a metakommunikációt ismerő arrajárok számára lehet világos. Mert elmélkedni újra meg újra kész, de a világot jelentő számítógépekhez és orvosságszaghoz ragaszkodó barátunk éppen sorban áll a különféle átutalások megejtése céljából.
A megfigyelők azonban nem sokáig élvezhetik a belső vihar kiváltotta jeleket. Az igazságügyi elmeszakértői vizsgálatra készülő derék áldozat összeszedi magát és mesterien disszimulálva az elméjében háborgó és keblében dúló vihart, derűs mosollyal veszi tudomásul, hogy számlája mínuszba fordult és fiatalos lendülettel kapja elő pénztárcáját, majd a kassza előtt egy felhőtlen jövőt remélő derűjével üríti ki azt is.
Kár, hogy nincsenek még egészségügyi 3/3-as ügynökök, akik most őt megfigyelve jelenthetnék, hogy bizony ezt a pasast még kell egy kicsit gyötörni, ha ki akarják szakérteni a mezőnyből.
De vajon mennyit kellene fizessen az öregedni nem hajlandó családorvos egy ilyen színvonalas, szakértői, titkos megfigyelésért?
E.Cs. paranoid hajlamait jól leplezve, rugalmas elmét szuggeráló rugalmas léptekkel halad már, egy a mínuszba fordult kasszát pótolni képes mellékállás nyújtotta biztos menedék felé. Az a kutyának se kell. Ott még disszimulálni sem muszáj. Csak akadjon őrült aki elvállalja.
E.Cs.-t boldog, büszke és biztonságos érzés járja át.
A betegek között eltöltött 46, és a demokráciában megélt 11 év után ennyi jár is gondolja.
S már alig várja, hogy két év múlva is fizethesse - az addig minden bizonnyal megemelt - sarcokat.

2000. november 24.

Dr. Szász István T