Ezredfordulóra

A gyorsuló idő... mondják, rohan. Pedig valójában kérlelhetetlen pontossággal halad, mindig egyformán, megbízható és kiszámítható ütemben. Csak mi rohanunk. Egyre jobban. Hja, a körülmények, mondják. Ki csinálja azokat a körülményeket, kedves feleim? Vagy a körülmények csinálnak minket? Lassan már az utóbbi lehet igaz, ám helyes biztosan nem. Közelgő ünnepeinkre gondolva két lábbal taposok a fékre, feladataim szekere azonban alig-alig reagál. Nekrológ, vezércikk, másik cikk, vizsgadolgozat, rendelés, ügyelet, bevásárlás, egyszóval rohanok. S az eredmény?! Hát efelől már nem vagyok annyira biztos. Legfeljebb reménykedem. Vagy legalábbis ámítom magam. Bocsánat érte!
Karácsony közeledik. Az évezred utolsó karácsonya. Szemünk előtt, velünk együtt válik mindennapivá a történelem fennkölt pillanata. Ezredforduló. Óhatatlanul is elgondolkodik az ember, mivel is tehetné emlékezetessé e különleges időszakot. Hisz sokan csak szerettek volna élni ilyenkor, s az utókor szülöttei is csupán ezer év múltán kerülhetnek hasonló pillanatok közelébe. Minél inkább töröm a fejemet, annál inkább biztosnak érzem, nem monumentek emelése lehet az egyedül üdvözítő megoldás. Ellenkezőleg, a közelgő meghitt pillanatok csendes nyugodt, békés megélése az, amivel igazán adózhatunk a pillanat nagyságának. Ellentmondani a rohanásnak, magunknak szabni a bírhatót és a tehetőt, úgy érzem, ez lehet olyan üzenet, melyet bátran hagyhatunk a következő évezred rohanó emberének. Oly egyszerű feladat ez, hogy szinte szégyellem leírni. Megvalósítani, hm... hát az egy másik kérdés. Gondolkozz rajta kedves olvasó, ha az elközelgő Karácsony fényei ihletettebb állapotba kerítenek!
Ehhez kívánok mindenkinek békés, boldog ünnepeket és eredményes, kontrolláltan haladó új évezredet!

Dr. Éger István