A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben ez házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs. Smith ajtót nyit.
· Jó reggelt asszonyom, azért jöttem…
· Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs. Smith.
· Tényleg, - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
· Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs. Smith a tárgyra tér:
· Nos akkor hol kezdjük?
· Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet…
· Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
· Nos, asszonyom, senki sem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
· Úristen, az nagyon sok… - sóhajtja Mrs. Smith.
· Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
· Hát, nem is tudom… - motyogja Mrs. Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
· Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
· Úristen! - kiált fel Mrs. Smith előhúzva zsebkendőjét.
· És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
· Megnehezítette?
· Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
· Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs. Smith tágra nyílt szemmel.
· Igen - mondja a fotós - az anyjuk nagyon hisztis volt. Több mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
· Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm… felszerelését? - hajol előre Mrs. Smith.
· Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
· Állványát?
· Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?… A fenébe, hát nem elájult?