Az évezred, évszázad, évtized utolsó éve utolsó hónapjának utolsó napjai állnak előttünk. A mögöttünk hagyott napok ismét mozgalmasan teltek, a gazdaságban és a politikában a megszokott mederben zajlott minden. A csatározásokból vesztesen kizárólag az átlagember (de az is lehet, hogy polgárok) kerültek ki, a politikusoknál nagy változás sajnos nem tapasztalható.
A vállalkozók számára a gazdasági környezet sem sokat változott. Továbbra is az ígéretek földjén élünk, ahol fent minden jó és szép, lent pedig ezt nem értékelik az emberek. A vállalkozások közterhei százalékos mértékben csökkenhetnek ugyan, ha annak alapja megnő, így aztán az abszolút értékben fizetendő tételek évről-évre csak emelkednek. A 2000. évben nem tett jót a hangulatnak az sem, hogy a világpiaci tendenciák nem a magyar elképzelésnek megfelelően alakultak (bár kísérletet tettünk ennek befolyásolására, de ez nem jött össze). A pénzügyi szakemberek magyarázatai alapján ugyan mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy annak begyűrűzése nem okoz jelentős áremelkedést, ugyanakkor azt is mindenki a saját bőrén érezhette, hogy a fogyasztói árak csak el kezdtek emelkedni.
A jelenlegi vezetés a remélhetőleg (már mint saját reményeim szerint utolsó két évére ismét tartogat meglepetést. Elsőként két évre szóló költségvetést nyújtott be, hogy a továbbiakban már ezzel se kelljen foglalkoznia. A 2001-2002. évre szóló szabályok a beruházási adókedvezményen kívül 1-2%-os járulékcsökkentést tartalmaznak csak. A beruházási adókedvezmény valóban egy nagy eredmény, amely valós növekedést is eredményezhet. A járulékok mértékének látszatcsökkentése csak arra jó, hogy új számot kelljen megjegyezni. A kormány hangsúlyozottan kedvező lépése a minimálbér 60%-os emelése, amellyel szerinte sok problémát megoldott. Azt azonban, hogy a megemelkedett járulékot a vállalkozók miből fizetik be, még nem tudta megmondani. Sajnos a kormány által alkalmazott taktika ismét sikerre vezetett. Hiszen csak emlékezni kell arra, hogy a pénzügyminiszter a 40.000,- Ft-os minimálbér ötletét tavasszal még mint saját elképzelést dobott be a köztudatba. A telekommunikáció vette a lapot, s hamarosan mindenki ennek hatását elemezte, hetekre állandó témát biztosítva. A néhány hetes csend után már mint határozott kormányzati szándék jelent meg a minimálbér emelése, sőt ez egyfajta polgári követelésként szerepelt már a médiákban. A jól felépített rendszerben csak az a szomorú, hogy szakmailag ugyan tökéletes, de az emberek ebben a játszmában csak a bábu szerepét töltik be. (Nem szeretnék ideje korán párhuzamot vonni, de az utolsó napok üzemanyag áresése és a január 1-jétől bizonyos feltételek mellett érvényesíthető növekvő fogyasztási adó erős hasonlóságot mutat.)
Az egészségügy területén az unalomig lehet ismételni a problémákat, a baj csak az, hogy azok állandósága szinte már ijesztő. A kormány az év folyamán az egyszeri juttatással "mentőövet" dobott az ágazatnak, még mélyebbre taszítva a gazdasági hierarchiában. Ráadásul a juttatással egyidejűleg biztosította magának annak kétharmados megtérülését adó és járulék formájában. A választások előtt (utána már kevésbé) számtalan ígéret hangzott el az egészségügy (és még további ágazatok) teljes megreformálására, annyi pénzt ígérve amiről tudni lehetett, hogy az nem lehet igaz. Az elmúlt két évben az egyszeri juttatást leszámítva (az pedig felejthető volt) a legnagyobb változás a miniszter távozása körüli híresztelések volt (amely azonban végül is bejött). Az új miniszter "jól söpör majd" elve alapján 2001. évben akár a Kánaán is eljöhet (ezt akár én is megígérhetem). A miniszter szakmai felkészültségét maximálisan elismerve is csak azt tudom mondani, hogy pénz nélkül nem fog menni, s hát jövőre is lesznek fontosabb dolgaink az országban (pl. stadionépítés).
A sok negatív érzés mellett kell szólni a pozitív élményekről is. Jó volt tapasztalni 2000. évben, hogy elmaradt az influenza járvány, hogy egyes terülteken valóban nagy változások történtek, hogy európai megítélésünk javult és nem romlott, hogy nem robbant ki újabb háború a környezetünkben, hogy sikeresek voltunk az olimpián és a paralimpián.
Az amerikai sikerre orientált gondolkodás kizárólag az előrenézést, a jóra való visszaemlékezést és a rosszból való tanulást tudja elfogadni.
Ezért én is azt vallom, bízni kell abban, a következő év szebb, jobb, boldogabb és gazdagabb lesz mindenkinek mint a megelőző év.
A Talentum Kft valamennyi munkatársa nevében kívánok minden kedves olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!
Tamás Szilvia