A praxisjogról egy háziorvos szemszögébõl

Harmincadik éve lesz 2000-ben annak, hogy elsõéves egyetemistaként letettem az esküt, majd elkezdtem orvosi tanulmányaimat. Annak is 24 éve már, hogy körzeti orvosként munkába léptem. Ez idõ alatt 7 tanácselnök vagy polgármester, ugyanennyi megválasztott tanácsi- illetve képviselõ-testület váltotta egymást. Színes a kép, egy azonban állandó, az orvos kiszolgáltatottsága.
Az utóbbi hetekben a praxisjogról szóló híradásokkal van tele a média, de inkább az anyagiakról, kevésbé az erkölcsi értékekrõl esik szó, holott megítélésem szerint ez a legfontosabb.
Ha egy kétezer fõs községben 1800-nál is többen érvényesítik helyben a kártyájukat (ez egy átlagos arány), akkor a lakosság 90 százaléka voksolt orvosa mellett. Ez egyértelmû helyzetet kell(ene), hogy teremtsen. Sajnos a mai szabályzók mellett egy képviselõ-testület figyelmen kívül hagyhatja 1800 ember választását és elbocsáthatja, ellehetetlenítheti a háziorvost. (Erre sajnos több élõ példa is akad.) Ha az önkormányzat felbontja a vállalkozó orvossal kötött szerzõdését, a társadalombiztosítás megszünteti a háziorvos finanszírozását!
Ez az állapot, a teljes kiszolgáltatottság tarthatatlan. Bármelyik párthoz tartozik is egy országgyûlési képviselõ, be kell látnia: 1800 ember, a döntõ többség akaratát törvénnyel is meg kell védeni. Errõl szól számomra a praxisjog. Arról, hogy addig, amíg a lakosság elfogadja orvosát, addig annak munkáját a tb kell, hogy finanszírozza, az önkormányzat pedig fogadja el személyét tárgyaló partnereként. Koromnál fogva (47) nem nagyon foglalkoztatnak a praxisjog anyagi kérdései. Nem akarok üzletelni, a rendelõbõl masszázsszalont csinálni. Igazából még rendelõt sem akarok vásárolni. Dolgozni szeretnék nyugodt, jogilag megfelelõen szabályozott keretek között. Ehhez elsõként a praxisjogot kell megkapnunk.
Bízom benne, hogy megértenek bennünket, háziorvosokat országgyûlési képviselõink, s pozitív döntésükkel visszaadják elveszett hitünket és munkakedvünket. Emberi, szakmai, erkölcsi tartásunkhoz erre a jogra szükségünk van.

Dr. Csiák Gyula
háziorvos