Laci dr., falusi orvos lévén, gyakran helyettesített más falvakban is: mikor melyik kollégának volt halaszthatatlan dolog, vagy éppen csak nagyot akart sóhajtani az illető, mert régóta nem tudta kivenni a szabadságát. Egy ilyen helyettesítés során történt, hogy kolléga körzetéből súlyosan decompensalt beteghez hívták. A riasztás most éppen indokolt volt, a beteg valóban súlyos állapotban volt, látszott rajta, hogy minden légvételért megdolgozik, és ez nagyon kifárasztja. Laci a vizsgálat után felszívta a fecskendőbe a megfelelő medicinákat, majd vénásan beadta. Szokása volt, hogy az injekció beadása közben "fecseg", azzal is oldva a feszült légkört, csökkentve a hozzátartozó aggodalmát, a félelem nyűgét. Hogy, hogynem a beszélgetés szőlőre terelődött. A beteg - injekció hatására már kissé megkönnyebbülve - elmesélte, milyen finom szőleje van, és megígérte Lacinak, hogy a legközelebbi szüretkor küld majd belőle a doktor úrnak.
Laci már el is felejtette a helyettesítést és az esetet, talán egy év is eltelt már azóta, vette át a szót felesége Éva, amikor egy hét végén csöngettek, és doktor urat keresték. Éva nem szerette, amikor a hétvégi nyugalmát megzavarják. Éppen lánya születésnapjára készültek, és ennek "ünneplését" egy anya a konyhában kezdi, de átvette a fiatal lánytól a csomagot, ami finom, egészséges, nagy szemű, illatos szőlővel volt tele. Bevitte a konyhába, s a finom gyümölcsnek kijáró óvatossággal rakta át egy nagy, festett cseréptálba. Kifele menet gondolkodott, ki lehet az, aki küldte. Visszaadva az immáron üres szatyrot, megkérdezte a lányt, hogy hívják, ki küldte a szőlőt. Amikor a lány megmondta a nevét, Évának derengeni kezdett valami, talán még a falu is eszébe jutott, ahol akkor Laci helyettesített. Emlékezett a férje elbeszélésére, milyen rossz állapotban volt a beteg. Semmit sem sejtve megkérdezte, hogy érzi magát az édesapja.
- "Meghalt - jött a válasz, amiből érezhető volt, hogy nem a közelmúltban történt a szomorú esemény, már talán érzelmileg is feldolgozták - de halála előtt meghagyta, hogy "annak" a doktor úrnak vigyünk belőle".

Demetrovics Szilárd Pér