Kedves Kollégák!

A KÖR szerkesztősége - eldöntendő, hogy a lap augusztusi számában mely írás kerüljön a "vezércikk" helyére - egy Hajdú-Bihar megyében élő és dolgozó idős kolléga levelét választotta.
Tettük ezt azért, mert tartalma - érzések és érzelmek mellett - több olyan kérdést is indukált bennünk, melyeket előbb-utóbb a FAKOOSZ minden tagjának fel kell tennie önmagának, s mely kérdések nyomán önmagunknak kell megadnunk a választ arra, hogyan tovább?
Eddigi orvosi ténykedésünk során valamennyien elég tapasztalatot szerezhettünk a munkánk, az orvosi mivoltunk, s az emberi problémáink iránt megnyilvánuló érdektelenség valódiságáról ahhoz, hogy nem tekintsük csupán üres szavaknak összefogásunk - a levélben is hangoztatott - szükségességét, s hogy ne lássuk sorsunk megváltoztatását illető saját felelősségünket.
Hogy higgyünk önmagunkban, a munkánk fontosságában, a joginkban és azok érvényesíthetőségében, ezek azok az "erények", melyek megszerzésében - hangoztasson bárki, bármit is - se a szakmában, se azon kívül, (tisztelet a kivételnek) lássuk be, rajtunk és betegeinken kívül, senki sem érdekelt.
Ezért bízzuk - minden kommentár nélkül - az olvasóra annak eldöntését, hogy mennyire érzi sajátjának szövetségünket, miben és hogyan látja szükségesnek alakítani önmaga és valamennyiünk által a FAKOOSZ jövőbeni működését.
Íme a levél...