Megvolt. Ismét elmúlt egy esztendő, IX. Országos Ülésünk alkalmával soha nem látott számban találkoztunk, diskuráltunk, néha vitatkoztunk is, örültünk egymásnak. A Szövetség ügyeit tekintve eredményes évet tudhatunk magunk mögött, anyagilag megerősödve, tagjaink sorát rendezve, és gyakorlatilag meg nem fogyatkozva indulhatunk tovább. Támogatottságunk nőtt, s vele növekedett kötelességünk, nemcsak tagjaink, de az összes alapellátó orvos alapvető érdekeinek összehangolása és képviselete minden fórumon. Különösen azért, mert egyetlen önálló szervezetként reprezentáljuk az orvostársadalom e meghatározó, legnagyobb lélekszámú homogén csoportját. Ezért - Alapszabályunk betűjéhez hűen - került sor a Szövetség nevének módosítására, melyet a T. Közgyűlés gyakorlatilag egyhangú szavazással erősített meg. Tisztelve hagyományainkat, de figyelve az új idők szavára: FAKOOSZ - Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége.

Két éve immár, hogy az új kormány hivatalba léptét követően szoros párbeszéd indult közöttünk, s a szaktárca, az OEP vezetése között, ami addig szokatlan volt. Sok vita, módosító javaslatok halmaza, rengeteg egyeztetés jelezte a praxistörvény hatálybalépéséig megtett utat, de úgy érezzük, megérte, s jobban tudtunk konstruktív kritikával együttműködni a polgári kormányzással, mint annak előtte bármely elődjével. Tavaszra egy kissé változott a kép. A kötelező szűrésekről szóló rendelet bevezetése a szakma hangos rosszallása közepette történt meg, s nem sikerült igazán megértetni, nem az elvekkel, nem a feladattal van a baj, a módszerek hibásak, a lakosság megszólítása hiányzik. Siófokon új társadalmi szerződés szükségességét vetettük fel, amely rendezné, milyen mértékben képes és köteles az állam - a biztosítottak díjaiból és adójából(!) - megtéríteni a betegellátás költségeit. Teljes egészében, árán, netán részben, s ha részben, mekkora legyen az, s mi legyen a fennmaradóval? Hisz a számok világa könyörtelenül egyenes és áthághatatlan. Úgy tűnik, hiába minden érvelés, 2001 sem lesz a mi évünk, nélkülünk döntenek rólunk, s betegeinkről. Nem a szakma szava a döntő, hanem a gazdasági lobbyé, az erősebben érdeket érvényesíteni képes ágazatoké. Hiába próbálkozunk, nem hagynak segíteni. S végül(?) itt a gyógyászati segédeszközök új szabályozása, melyet nem e helyen kell "méltatnom" hisz külön cikket írhatnánk róla. Mostanában hiányzik az egyeztetés, a konszenzuskeresés. Az erőből politizálás a gyengék eszköze. Aki erős, bátran hallgatja meg még az ellenfelét is. Itt pedig ilyenről szó sincsen. Tényeken alapuló szakmai véleményünket, a mindennapok gyakorlatából leszűrt tapasztalatainkat, a pácienseink társadalmának (=választó polgárok!) üzenetét kínáljuk továbbra is.

Kár lenne nélkülünk … !

Dr. Éger István