A flotta méltóságteljesen, de határozottan halad, a tenger nyugodt, az ég tiszta. Számos fénylő, jól ápolt fregatt és romboló között egy anyahajónyi behemót küzd a fennmaradásért, ám láthatóan süllyed. A többi egység teljes egykedvűséggel figyeli társuk haláltusáját, holott tudják, tudniuk kell, e hajó, bár fegyvertelen, a többi számára nélkülözhetetlen ellátó szolgálatot, javítást nyújt. Már amíg bírja. Már nem soká. A legénység a tisztek szavára fittyet hányva kisebb-nagyobb csoportokban hagyja el a süllyedő hajót, hogy gyorsnaszádokon, motorcsónakokon a többi szebb, jobb hajóhoz hajtsanak. Itt felveszik őket, rögtön magasabb beosztást és zsoldot kínálva nekik.
A maradók nagy-nagy igyekezettel küzdenek a szivattyúkkal, lékjavítással, de látható, hogy így nem győzhetnek. A legénység jó része transzparenseket fest, és a fő fedélzeten felvonulni készül. Ilynek olvashatók: "S.O.S. mentsetek meg"; "Segítsetek, hogy mi is tovább segíthessünk"; " Ha elsüllyedünk, ti is úszni fogtok!"; és így tovább. A hídon a kapitány egyetértően bólogat. Ő támogat minden hasonló megmozdulást. Ám a távírószoba zárva, komolyabb segítségkérésre nincs mód.
A flotta egykedvűen halad. A vezérhajón az admirálist tábornoki kara nyugtatja, minden a legnagyobb rendben. A problémák csökkennek és megoldódnak. Ő elégedetten dől hátra székében, keze ügyében távcsöve, de most nem tekint bele. Pedig ha megtenné, még épp olvashatná flottája elmerülő egységének lassan vízvonal alá bukó nevét: "Egészségügy"

Valóban menthetetlen? Igen! A beharangozott és jelenleg alkalmazott eszközökkel feltétlenül az. Hosszú évek keserves kínjai árán belátták ebben az országban, hogy a szegénységet mértéktelen restrikcióval megfejelni koldusmutatvány, ami sehová sem vezet. Hála érte. A más pályára állított gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző indult feltűnően gyorsuló útjára. Ha lassan is, de hasznát látta, -látja ennek egyre több "nem húzó" ágazat is. Hogy mást ne említsek, a pedagógusokat e rövid periodusban másodszor készülnek újra magasabb bérszintre állítani.
Nagyon helyes! Ne kontraszelektált egyének véletlenszerű halmaza nevelje gyermekeinket! Meg kell adni e szakma becsületét. Igen ám, de talán a betegellátásban sem célszerű a negatív kiválasztódás?! Vagy már az sem, hiszen a pályáról is kivál(asztód)nak, akik rátermettebbek, akik nem bírják már cérnával.
Cérnával? Nem! Pénzzel, illetve annak hiányával. Be kellene látni végre, a restrikció nem fegyver, legfeljebb csak az öngyilkosságé! Követelni csak attól és ott lehet, ahová, és akinek előbb adtak is. Kikerülhetetlen és megcáfolhatatlan gazdasági tény, hogy az egészségügybe vissza kell pótolni mindazt, amit kivettek belőle az elmúlt években. Csak ezután lehet inflációkövetés pályájára állítva kemény gazdasági feltételek alá vetni. Addig torz rendszerre, megreformálatlanságra, pazarlásra hivatkozni álszent maszlag. Ráadásul azokat teszi hiteltelenné, akik kimondják, mivel el már rég nem hiszi senki sem. A pelenka nem helyettesíthető helikopterrel, s ágytálazni sem a korszerűbb műszer fog.
Eddig csak egyetlen esetről hallottam, amikor valaki saját magát húzta ki hajánál fogva a mocsárból. Az illetőt Münchausennek hívták. Nem hiszem, hogy másnak menne. Az egészségügynek sem fog. Segíteni kell rajta hatékonyan, rögtön, nagyon. Kétéves költségvetés előtt állunk, s egyebet sem hallunk, mint azt, hogy nem az egészségügy éve(i) következ(ne)(i)k.
Mi nem demonstrálunk! Nincs miért, nincs minek. Lejárt lemez, arcpirító lesajnálást generált anno, amikor naivan megtették egyesek. Nem tesszük! Hallatlan közöny közepette próbáljuk magyarázni, logikusan bizonyítani: mást, másképp, azonnal!

Különben biztos menthetetlen!